2010. március 30., kedd

moi?


olyan álmos vagyok.
csak aludnék legszívesebben.

igen, nincs netem-szindrómában szenvedek. sajnáljatok.

olyan jól esne írni valamit. valami jót. de nem fog összejönni.
olvasás-szindróma.
nincs mit tenni.

megint táncolunk. némettel táncoltam és ő jött oda.
istenem. milyen mélyre süllyed a női nem?

the magic is lost.

jelenleg.
Nathaniel. Jason. Damian. Asher. Richard,
és utoljára Jean-Claude.


viiiv, Iant én láttam meg előbb ;)

2010. március 25., csütörtök

micah

Laurell K. Hamilton




Abban a percben, mikor Anita elém sétált, keményen, mégis mindez alatt olyan sebezhetően, megingathatatlanul és bátran, már akkor szerettem. Pár könyvbe beletelt, mire megszerettem Jean-Claude-ot, a mestervámpíromat. Igazából a harmadik könyv, A Kárhozottak Cirkusza végén meg akartam ölni, de akkor Anita és én is túlságosan hiányoltuk volna. Szerettem Richard Zeemant, a vérfarkast és középiskolai biosz tanárt, ahogy túl idősnek látszott, hogy cserkész legyen. Egy kicsit kiszerettem belőle, ahogy ellökte magától Anitát, de még mindig azt akarom, hogy boldog legyen. Szeretném, ha megtalálná a békéjét ebben a kitalált életben. Szeretem Edwardot, a szörnyekre vadászó bérgyilkost, és látni szeretném, mi történik a „családi életével.” Ha lesz esküvő valaha is, akkor Anita és én biztos megyünk. Szeretem Jason Schuylert és ahogy felnőtt. Nathaniel Graisont, aki az egyetlen, akit valódi emberről mintáztam, még ha csak nagyvonalakban is. Az az ember már eltűnt, valószínűleg már halott, de a fikció megteheti azt, amit a valóság nem, újra lehet írni, megmenteni a megmenthetetlent, és a véget valami kellemesebbre írni. Micah Callahant, aki a semmiből tűnt elő és engem is annyira, mint a rajongókat, hogy Anita támasza azóta, mióta felbukkant. Egy férfi, aki nem érzi magát fenyegetve egy erős nő mellett, és nehéz olyat találni, aki tényleg a társad akar lenni, Anitának szüksége volt egy ilyen valakire, ő és én is csak akkor jöttünk erre rá, mikor Micah felbukkant. Ashert, aki még mindig összetöri a szívem, pedig sejtem, hogy még tartogat pár meglepetést számomra és Anita számára is, és nem minden meglepetés lesz jó. Szeretem mindannyiukat, még az ijesztőeket is, mint Olafot, a sorozatgyilkost, aki néha jó erősítés. (A tény, hogy annyi nő kedveli őt romantikusan is, egy kicsit ijesztő. Néhány rosszfiút nem lehet megmenteni, oké?) Imádom, hogy mindenegyes könyvnél új módot találok, hogy a vámpírok, vérállatok, szörnyetegek és zombik keverékét a következő logikus végkifejlet felé mozgassam.

Ami elbűvölt engem a sorozat kezdetekor, hogy a milyen lenne a mi világunk, ha holnap felébrednénk és a rémálmok lényei mind valósak lennének, és erről mindenki tudna. Ez még mindig lenyűgöz. Én rángattam ki őket elsőként a seprűtároló szekrényből vagy a koporsóból, bárhonnan, és bedobtam őket a modern orvostudomány, törvényhozás, politika világába és csak úgy általában véve a társadalomba. A legtöbb író fogja a földit és fantasztikussá teszi, én szeretem a fantasztikust földivé tenni. Azt akarom, hogy elhiggyétek, amit írok. Rohadt sokat kutatok, hogy megpróbáljak és olyan közel is jussak a valósághoz, amennyire lehet a vámpírok és zombik között.


én is Micah-t szeretem. róla írt a legtöbbet. milyen meglepő. :D

meg Ashert. ♥



2010. március 23., kedd

informatik.

jaj, muh, te :D
haha, elrontotta :D

lassú a net, unatkozom meg úgy minden. minek fölösleges játékóra?
nincs kedvem szenvedni. úgy semmit nem akarok.

Micah fan lettem (:

és megint elrontotta! :D
szilvi matekleckét ír. jézusom. éhes vagyok.
hülyén nézne ki, ha infon nekikezdenék írni? azthiszem, eléggé.
dotti jazz jackrabbittal szarakodik. annyira szánalmas. az iskolában még supermario is van, southpark változatban.

yay.
héj, mikor néztük utoljára dénes myvipjét.
nemtudom, nézzük már meg.
jézusom, idiótákkal vagyok körülvéve.
a változatosság kedvéért megint kiszellel vagyok egy csoportban angolon.
jaj.
olvasni akarok.

2010. március 17., szerda

was?


ma matéval ültem a buszon.
és félreértés lett belőle.
micsoda szánalom!

imádom, ha utálnak ;)


~

szilvikém. judcs. lor. dütti. mumu (:
egyszerűen imádlak titeket.
a jövőképünk valami isteni.
le kéne írnunk.

igen, rászoktam arra, hogy gáz képeket teszek a blogba.
de ez james franco. és őt nem hagyhattam ki.

azt hiszem, megint rákattantam az írás-témára.


azt mondta rám a mini bartók béla, hogy még akar velem beszélni, mert érdekes ember vagyok. pozitívan.
óistenem.
milyen aranyos tőle.

2010. március 16., kedd

erste mal


mai nap enyhén jó. kivéve az izomerősítést.
bolyhos sapi (:

Lor. anita blake-fanság.

de most megyek, és írok a füzetbe. egykicsit AB-s lett...
bocs. nekem egyelőre tetszik, de ez bármikor megváltozhat. ;)
leszedtem a gémkapcsot, és megtartottam. :] most azzal játszom.


idioták vagyunk.
nem gondolta volna, hogy gonoszul felrakoom ^^
letépné érte az arcom.
böhömnagy medve.
bazirossz orosz.



2010. március 14., vasárnap

enttäuschung


mérges és ideges vagyok.
megvan a félúton a sírhoz.
a karó és sírhant nincs.
arany szerencse.


aa.
egyedül vagyok.nincs rend.
hol van dotti? hol van gréta?
mindenki eltűnt.

petii, temeg írd le.
kérlekkérlek.

eszek nutellás kenyeret.
túlzásba akarom vinni.

kell az a könyv!

2010. március 13., szombat

wunder


tegnap borzasztó volt az ünnep. tényleg. (: de az a lényeg, hogy végre túl vagyunk rajta.pizzáztunk ma. szilvike, muh, lor, judit, vivi, meg nikkie.
annyira jóvolt. (:
még az sem zavart, hogy vivi ott volt.
jót beszélgettünk.


képes voltam végignézni az összes annoying orange-et. istenem, nem vagyok normális :_D
csak írd be jútubba.

2010. március 11., csütörtök

*


imádlak, Linku.

boldog szülinapot. :]♥


éhezem. de várnom kell.
a francba.

muh-claude. :] vicces.
egyébként nem is olyan rossz fej.

a műsorunk orbitális fos. ;)

upsz, véletlenül majdnem beillesztettem ide az egész gyilkos táncot. : D
ha minden jól alakul, valószínűleg megkapod a nevető holttestet, lor. ;)

2010. március 10., szerda

help me, i am rude




na, most jelenleg egyáltalán nem érzem jól magam. sőt. 
hihetetlen, milyen kedélyváltozásokkal vagyok képes szembesülni pár másodperc töredéke alatt. 
azt hiszem, írni fogok ide. este lesz időm olvasni. 

Judittól függ, mit írok. várom a válaszát. 
oké. 
Boldog szülinapot, Szasziii ^^♥ 

ennyit tudnod kell róla. 


Oscar magas. A magas és kissé vékony, mégis szálkásan izmos pasi, akiért odáig vannak a lányok. 
Valójában gyönyörű szép. Még soha nem láttam egyetlen olyan férfit sem, akinek jól állt volna a vörös haj, amelynek vége ártatlan tincsekben felkunkorodik a tarkójánál, sőt ez férfiassá tette volna. A szeme leírhatatlanul zöld – füves, csillogó, van benne valami hihetetlenül földöntúli, amiért egész nap csak néznéd és néznéd.

Az állkapcsa markáns, erős, de a vonásai tökéletesen gyengédek, ezek ellenére is. Maximális önbizalom áramlik felőle, , magasfokú arrogancia, de egyfajta félszegség is, mindazok ellenére, hogy ő vámpír.

2010. március 9., kedd

regenbogen


újabb jubilleum.
ma oltári jó iskolanap. több ilyennek kéne lennie.
túlságosan jól érzem magam. jelen pillanatban minden rendben van, virágzom.
imádom őt. (: őket.
még soha nem éreztem magam így.
hoppá.


~

mivel a nikkie-nevet Linkustól kaptam, nem ajánlom, hogy az a bizonyos berényi csajszi csak úgy ellopja. világos voltam?


~

máté egy idióta. (:

2010. március 7., vasárnap

Jean


azt hiszem, Stephenie Meyer olvasott Anita Blake-et. semmi rosszindulat.
Wanda, a tolószékes, ártatlan kurva, aki a regény végén sajnálnivaló lesz. Melanie, a lamia, a kígyócsaj. (:

Még Jean-Claude sem rángatott el soha egy ilyen elhagyatott, isten háta mögötti őspagonyba. Városi gyerek volt. - ez milyen aranyos már. :DD



olvass egy kicsit



Végül egy húszas évekbeli ruhában kötöttem ki, olyanban,
aminek csípőig ér a dereka. A helyzeten az a tény sem javított,
hogy a ruha kábé három számmal volt nagyobb a kelleténél. De
a cipő legalább illett rám, még úgy is, hogy magas sarkú volt.
Jobb, mint mezítláb járni. Richard felcsavarta a kocsiban a
fűtést, mert visszautasítottam a felajánlott kabátját.
Még egyszer sem randiztunk, és máris veszekedtünk. Ez
még nálam is rekordnak számított.
– Életben maradtál – ismételte ő hetvenedszerre.
– De milyen áron?
– Szerintem az élet mindig érték. Szerinted nem?
– Ne filozofálj itt nekem, Richard. A szörnyek kezére
játszottál, és ők eszközként használnak engem. Nem érted,
hogy Jean-Claude egész idáig csak az ürügyet kereste, hogy
ezt tehesse velem?
– Megmentette az életed.
Úgy tűnt, ennél többre nem terjednek ki az érvei.
– De nem azért csinálta, hogy megmentse az életem. Azért
csinálta, mert a rabszolgájává akar tenni.
– Egy halandó szolga nem rabszolga. Majdnem a fordítottja.
Jean-Claude-nak szinte semmi hatalma nem lesz fölötted.
– De képes lesz megszólalni a fejemben, meg fogja szállni
az álmaimat – mondtam, és megráztam a fejem. – Ne hagyd,
hogy behülyítsen téged.
– Neked elment a józan eszed – közölte. Ezzel betelt a
pohár.
– Az én csuklómat szabdalták szét, abból vacsorázott a
Város Ura! Ivott a véremből, Richard.
– Tudom.
Volt valami abban, ahogy ezt mondta.
– Végignézted, te perverz disznó!
– Nem, nem úgy történt!
– Miért, hogy történt? – Összefont karral ültem, és dühtől
kimeredt szemmel bámultam rá. Szóval itt talált rajta fogástJean-Claude. Richard kukkoló volt.
– Meg akartam győződni arról, hogy nem csinál mást, mint
ami az életben maradásodhoz szükséges.
– Mi mást csinálhatott volna még? A véremet szívta!
Richard hirtelen csak az útra figyelt, nem nézett rám.
– Meg is erőszakolhatott volna.
– Vér folyt a szememből és az orromból, te mondtad. Ez
szerintem nem hangzik túl romantikusán.
– Az a sok vér, úgy tűnt, felizgatja.
Richardra meredtem.
– Komolyan beszélsz?
Ő bólintott.
Ahogy ott ültem, tetőtől talpig kirázott a hideg.
– Miből gondoltad, hogy meg akar erőszakolni?
– Mikor felébredtél, fekete volt a lepedő. Az első lepedő
viszont fehér volt. Jean-Claude ráfektetett téged, aztán vetkőzni
kezdett. Rólad is levette a köntöst. Minden csupa vér volt.
Jean-Claude összekente a vérrel az arcát, és meg is kóstolta.
Aztán egy másik vámpír odaadott neki egy kicsi aranykést.
– Több vámpír is volt ott?
– Olyan volt, mint egy szertartás. A közönség fontosnak
tűnt. Aztán ő megvágta a csuklód, és ivott belőle, de a
kezével... a melledet fogdosta. Mondtam neki, hogy azért
vittelek el hozzá, hogy életben maradj, nem azért, hogy ő
megerőszakolhasson.
– Ezzel biztos óriási sikered volt.
Richard hirtelen nagyon elcsöndesedett.
– Mi az?
Ő csak a fejét rázta.
– Mondd el, Richard. Komolyan tudni szeretném.
– Jean-Claude rám nézett, csupa vér volt az arca, és azt
mondta: „Nem azért vártam ilyen sokáig, hogy megfosszam őt
attól, amit szabad akaratából szeretnék megkapni tőle. De nagy
a kísértés.” Aztán rád nézett, és volt valami azarckifejezésében, Anita. Iszonyúan ijesztő volt. Ő tényleg azt
hiszi, hogy meg fogod gondolni magad. Hogy te is meg fogod
szeretni őt.
– A vámpírok nem tudnak szeretni.
– Biztos vagy benne?
A fiúra pillantottam, aztán félrenéztem. Kinéztem az
ablakon, és bámultam a napfényt, ami épp fakulni kezdett.
– A vámpírok nem tudnak szeretni. Képtelenek rá.
– Ezt honnan veszed?
– Jean-Claude nem szeret engem.
– Talán mégis, a maga módján.
Megráztam a fejem.
– A véremben fürdött. Fölvágta az ereimet. Én nem így
képzelem el a szerelmet.
– Lehet, hogy ő igen.
– Akkor viszont ez nekem túl meredek.
– Remek, de ismerd el, hogy talán szeret téged annyira,
amennyire képes rá.
– Nem.
– Megijeszt a gondolat, hogy szerethet téged, ugye?
Olyan erősen bámultam ki az ablakon, ahogy csak bírtam.
Nem akartam erről beszélni. Legszívesebben az egész rohadt
napot visszacsináltam volna.
– Vagy valami mástól félsz?
– Nem tudom, miről beszélsz.
– De, tudod. – Richard olyan magabiztosnak tűnt. Pedig
nem ismert még eléggé, hogy ennyire biztos legyen magában.
– Mondd ki, Anita.
– Nincs semmi mondanivalóm.
– Azt mondod nekem, hogy egyetlen porcikád se kívánja őt.
Hogy nem viszonoznád a szerelmét.
– Nem szeretem őt. Ebben legalább biztos vagyok.
– De?
– Mennyire kitartó vagy! – mondtam. – Igen – felelte.
– Jól van, tetszik nekem. Ezt akartad hallani?
– Mennyire tetszik?
– Az kurvára nem a te dolgod.
– Jean-Claude figyelmeztetett, hogy tartsam magam távol
tőled. Csak tudni szeretném, hogy tényleg beleavatkozok-e
valamibe. Ha tetszik neked, talán nekem ki kéne maradnom a
dologból.
– Richard, ő egy szörnyeteg. Te is láttad. Képtelen vagyok
egy szörnyet szeretni.
– És ha ember volna?
– Ő egy egoista, basáskodó féreg.
– De ha ember volna?
Nagyot sóhajtottam.
– Ha ember volna, talán kialakulhatna köztünk valami, de
még ha eleven is volna, Jean-Claude olyan egy tetű alak tud
lenni. Nem hiszem, hogy működne a dolog.
– De meg se fogod próbálni, mert ő egy szörnyeteg.
– Ő halott, Richard, egy járkáló hulla. Mindegy, milyen
csinos, vagy milyen erőszakos, akkor is halott. Én nem
randizom hullákkal. Az embernek kell, hogy legyenek elvei.
– Akkor semmi hulla – summázta Richard.
– Semmi hulla.

supa


vivu.
vicces volt. (:



Jean-Claude. (:
akkora arc.


Richard.
még olyan ártalmatlan.
fejlődj.

Vé.
ígérem, visszaírok, de most semmi erőm.
(:

kíváncsi vagyok, mi lehet a füzetben.


hiányoztok.
várom a holnapot. egy kicsit.
remélem, megúszom a dolgozatokat.


dotti, megszüntetted a blogod.
nagyonharagszom.


?



2010. március 5., péntek

kontinuität


egészen meghatódtam. tényleg.
rájöttem, mennyi különleges emberrel vagyok körülvéve.


fontos vagyok?
nem tudom.




fekete göndör haja van.
olyan érzésem van, hogy meg kell védenem.
nem vicces?

2010. március 4., csütörtök

blumenblatt



ah, elfelejtettem írni.

megújult a hotdog. vele együtt a profilom is. valaki lenne oly szíves, és elárulná, mik voltak a suliban?
úgy igazán.
tudnom kell, miért kell meghalnom.
mikor írunk és miből.

előbbi.
kellemesen érzem magam.
vicces. mindennel készen vagyok itthon. feldobódtam, aztán leengedtem. ideje frissülnöm. azt hiszem.

valaki mentsen meg.
talán ap.
hazajön és főzünk. megígérte.





DOTTI!!!!
mi lett a blogoddal????????

2010. március 3., szerda

sonnenschein.




tíz ötvenkettő.
bőgök a szellemekkel suttogón. csicseregnek a madarak, süt a nap, kókusz odakint fekszik valahol, én meg egy zsebkendőt szorongatok.
yay.
a betegségben csak az a jó, hogy itthon lehetek, reggel hétkor kelhetek és élvezhetem a koránkelés örömét.

lorka, azon gondolkodtam, hogy folytatom a rólad írt irományom. ;)
szurkolok csajok, hogy ne kelljen röpcetlit írnotok. én lemaradok - elvetemült nevetés*

~

tizenhat ötvenegy.
most már hideg van.
elolvastam a Nevető Holttestet.
most jön a Kárhozottak Cirkusza (:

2010. március 2., kedd

weitere



iszom a babateámat, fáj a torkom, anita blake-et olvasok, hallgatom a Panik albumot és rájöttem, hogy körül vagyok véve művész szexistenekkel.
igen.

jelenleg minden jól megy. jelenleg.
megbékéltem Linkussal is.
Judit meg állítólag beszélni akar velem.
oké, msn-en vagyok.


~

boldog szülinapot, Viktor. ^^

krank.



állítólag beteg vagyok. naja.
az orvos úgy döntött, hogy kiír péntekig.
bementem, elmondtam, mi a panaszom, aztán megvizsgált, kérdezte, hogy voltam-e tegnap suliban, végül visszaadták a papírjaimat.
hát nem csodálatos? semmi épkézláb magyarázat arra, hogy mi a bajom. én torokgyulladásra tippelek, de hát azt hiszem, ez az emberke arra vár, hogy önálló diagnózist végezzünk saját magunkon.
jelenleg tizenegy óra, tíz perc van, jelentem, itthon punnyadok, megettem egy zacskó csipszet, és már csak az orrom folyik, ezért körülbelül úgy beszélek, mint egy idióta.
tegnap kemény harminckilenc fokos lázam volt, ma meg egyelőre semmi, szóval ez így vicces, hogy tegnap rosszabbul voltam, és mentem suliba, ma meg nem mentem, és jobban vagyok, mint tegnap.
hah.

szóval, egész nap itthon kell lennem, és ahelyett, hogy örülnék, hogy péntekig minden nap csak alhatok, ameddig akarok, gépezhetek, olvashatok Anita Blake-et, hisztizem, mert nem fogom érteni azt a hülye kúpot, talán mihelyst megyek, írunk egy kis tz-t, bioszból is, ráadásul másolhatok, másolhatok és majd kérhetem Muhust, hogy magyarázza el.


unatkozom. kezd fájni a fejem, jön egy kis melegség. dáh.
elegem van ebből a fajtából.

szóval mellőzhetitek a kis buksimat - kihagyom azokat, akiknek ez így sokkal jobb, mivel egy személlyel kevesebb, akihez nem kell hozzászólnia. :]]
upsz, lehet, hogy mégsem. lehet, hogy jól kibeszél engem.
de tudjátok mit? nem tudom, mi baja van velem, és őszintén nem is érdekel.


köszönöm Dütti, imádlak (:


de most megyek és kiélem a lakberendező énem, aztán lesz, ami lesz. (:

2010. március 1., hétfő

geburtstag.


rövid időm van.

először is:
Boldog Születésnapot, Jan! imádlak. nagyon-nagyon-nagyon.


beteg vagyok. harminckilenc fokos láz, torokfájás, eldugult orr.
vicces. anya nem enged holnap iskolába.

Lorral ma pedig hogy elvoltunk. (:



Judit, fogalmam sincs, mi bajod van.
:S