2010. május 31., hétfő

mátéákos. (LLLL)
annyira édesek vagytok a portelekiévkönyvben. ^^♥

és örüljetek, babák. ez a kétszázadik bejegyzés. ;)♥

retrózom.
végignéztem szinte az összes régi képemet és olyan jót mosolyogtam rajtuk.
ha tényleg megtörténik az a bizonyos váltásom a nyár folyamán, első dolgom lesz előhívatni párat, és kiaggatni őket az ágyam felé, csak a szép emlékek miatt.
és igen, ki nem maradhatnak a régi zenéim.
ó, igen. kicsit vicces visszanézni a régi emlékeket, felidézni őket és nevetni azon, mennyire stílustalan voltam.
mintha ez másképp lenne.
de az biztos, hogy rengeteget változtam. mind külsőleg, mind belsőleg.

Baszkiii, senkisem beszél velem msn-en. rohadjatok meg.^^

2010. május 30., vasárnap

baszki.
nem is tudom, hogy tud elviselni.
bocsássmeg. :S


a tegnapi napom határozottan volt.
imádom mátét. : D ő a bátyusom, és a lelki társam, csak az utóbbit nem hiszi el, mert hülye.
csajos buli ;) nem jött le a körmömről az a szar.
csak kár, hogy grét nem volt itt. nélküled szar, béjbe.
jövő héten nem bújsz ki alóla. ;)

most pedig unatkozom. egyszerűen unatkozom, semmit nem tudok csinálni, csak lesni, olvasni és tévét nézni. az írástól is elment a kedvem.
új ruhákat akarok, azonnal. talán szívfájdítóan kéne leskelődnöm a neten.
várom a holnapot, csak hogy ne legyek itthon. minden rossz, ha itt kell lennem. unalomból áll a napom.

2010. május 29., szombat

i look at all the lovely people


azt hiszem, boldognak kéne lennem, de nagyon nem vagyok az.
megint a sail away-t hallgatom. anélkül a szám nélkül nem is tudom, mit csinálnék.
jó is volt tegnap, meg nem is.

de inkább jó.
többet kéne beszélgetnünk.
szeretek ezekkel a hülyékkel csak úgy lenni, üldögélni, lábakat egymásra rakni, beszélgetni, vagy éppen röhögni. nem is tudom, mit csinálnék nélkülük. valószínűleg nem lennék az, aki vagyok.

most megyek, és megírom a múltkori beszélgetést.

mert hatalmas hatással volt rám.

2010. május 28., péntek


most szar kedvem van. mindenki csak kibaszik velem. mikor már végre eldöntöttem, cicaszem. elkeserítesz.

2010. május 27., csütörtök



tudod, hogy szeretlek, te hülye. csak fel kell fognom az egészet.
ne játszd nekem a durcást.
vagy ne haragudj.
jaj, cicaszemű, mondom, hogy megőrülök tőled. (: ♥ :(

boldog szülinapot, Dütti. ♥
rohadtul imádlak.


Máté, beteg vagy. :''D♥
Peti. annyira köszönöm.

2010. május 26., szerda

épp, hogy lekéstem a buszt, hála nekem, meg kihagyhatatlan szilvibébinek.
tudod, hogy szeretlek, bármennyit nyarvogok is, ugye? :]

szóval most itt poshadok anyánál, és fogalmam sincs, mit csináljak. álmos vagyok, fáradt, legszívesebben aludnék egyet. a hajam úgy néz ki, mintha egy bárány lennék, sőt, még a szemem is fáj, ha bárminemű fény felé nézek is. ez most jó.
nem írom le, mit műveltünk. egyszerűen túl vicces ahhoz, hogy itt közöljem. egyszerűen borzasztó volt. hát még szilvinek, szegényt úgy sajnálom. :D azt mondta, soha többet nem jön velem sehová.
azért képes vagyok elég normálisan viselkedni, csak ha minden kicsúszik a kezem közül, az azért már nem valami jó.
elképesztő, hogy éhes vagyok, egyszerűen elképesztő és nem lehetséges. ma már úgy sem eszek semmit.
de most ideje lenne kezdeni valamit magammal, nem akarok maximális égést szerezni a buszon.

2010. május 25., kedd

"Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak."
nikkie üzenete:
*pletykás vagy (:
Muha üzenete:
*nemiss :D
betömtem egy csokis-vaníliás jégkrémet. kívülről csokikrémes, belül vaníliás.
rájöttem, hogy szeretem a vaníliát.
megeszek mégegyet.
vicces, hogy mindig, ha egy buszra kerülök vele, néz. szemben ültem vele, és direkt néha arra-arra figyeltem. akkor mindig rám nézett, aztán gyorsan elkapta a tekintetét. én meg vigyorogtam.belházinénak kiöntöttem a lelkem - és jól esett. hát nem vicces, hogy az angoltanáromnak mondom el, mi a bajom, és bőgök előtte, szorongatom a zsepit, elmondom, mennyit csalódom magamban, a képességeimben, másokban... de meghallgatott. és elég jól elbeszélgettünk mindenről - az osztályról, elmondtam neki, hogy mi folyik itt - igen, én voltam -, hogy foglalkoznom kell az angollal, és visszaszereznem a helyem.
igaza van. a francba, ezt én is tudom.
remélem, később visszagondol erre a beszélgetésre.

most is ki kéne magamból adnom azt, ami beszorult.
már csak két baszott hét van a suliból, azt csak kibírom valahogy.
mi lesz utána, Szilvibébi?


info óra van, mire bejött a netem, eltelt tíz perc. vagy volt az negyed óra is.
a
nnyira elkeserítő itt lenni. mindenki hiperaktív, röhög, Muh meg szokás szerint Wikipédiát néz. én meg vagyok, aki kussol és néha beszélget Szilvivel - vagy Muhhal. igen, Szilvinek meg itt van Bence fészbúkon.
vicces volt a törióra. rovásírás mit Szilvi ^^
reggel a tesi csodálatos volt, teljesen leizzadtam, rúgtam vagy két gólt fociban, és ki ne hagyjuk, hogy stílusosan elvágódtam, és lehorzsoltam a lábam a salakkal. borzasztó.
jelenleg nincs miről mesélnem. unatkozom, és lassú a net, félek mást is megnyitni, mert ugyis befagy. éhes is vagyok, legszívesebben hazamennék és beb
újnék az ágyamba, aludni a domoakármimmel meg a macival.
lehangoltság. mostanában mindig ez van, szóval nem lényeges. egyedül érzem magam, nincs úgy senki igazán, aki el tudná feledtetni velem, hogy most akkor miért is ne kéne annak lennem.
tegnap nyársaltunk - szokás szerint - és hallottam azt a két hülyét az utcán. amúgy sem volt valami jó kedvem, még jobban elrontották a hangulatomat.
ákost megint nem láttam vagy egy hete, kicsit meg is haragudtam rá, mikor nem akart kijönni - vagy csak lerázott valahogy, tökmindegy - , mikor én beszélni akartam vele. de hát ez van. én vagyok bezárkózva, nem igaz?
de igaz.
úgy örültem a jó időnek. végre egy kis nyár - aztán este elkezdett szakadni az eső. akkor is az egyik bizonyos hülye járt a fejemben - felismeri ő magát. hihetetlen, mennyit tudok rajta gondolkodni. de mégsem érzem feleslegesnek. szóval mindig ugyannarra jutok, aztán hirtelen meggondolom magam, végül megint az jut eszembe, hogy talán mégse, aztán igen, aztán nem, aztán ki tudja. szóval ennyire megőrítesz, cicaszem, és ez nekem rohadtul nem jó. :] tudom, hogy neked igen.
Muh itt les, hogy áá, mennyit írok. ez a hátránya, ha valaki mögötted ül. bármibe lefogadok - hogyha ezt nem írtam volna ide - akkor amint ezt elolvassa délután, kicsit később, majd azonnal rám ír msn-en. tutibiztos.
kihagytam a másik hülyét, aki miatt már kb egy elpépesedett, zselés szarra hasonlítok. annyira idegesít, amit csinál, annyira rosszul esik egyben, és az is zavar, hogy ezzel senki más nem foglalkozik, csak én. hiába mondom el bárkinek, hogy mi van, hogy mi bánt, nem. én azt hittem, hogy a barátom volt, és hát eléggé kellemes dolog elveszíteni egy ilyen semmiség miatt egy barátot, nem?
de.
szóval úgy minden hiányzik. minden, minden, minden. hányszor forgattam volna vissza az időt, ha megtehettem volna, vagy csak kitörölném, amit nem akarok, hogy megtörténjen.

minek írok ilyet ide?

2010. május 23., vasárnap


kettőezer-kilenc, augusztus kilencedikén írtam ezt, lentebb. nagyon szar megfogalmazás.

hiányzik Rob. hiányzik a Rob-korszakom.
a szituáció viszont...
ismerős?
talán az. jaj, istenem.
megtartom őt. beleírom a Teliholdba Roan és Lucas mellé.


bárcsak megteremthetném, bárcsak létezne, bárcsak tényleg itt lenne nekem, hogy soha ne kelljen egyedül lennem, hogy meghallgasson, és hogy szeressen, bárcsak, bárcsak...



- Szakítottál vele? – Robot úgy látszik, meglepte a dolog.
Bólintottam, felhúztam a lábam.
A Charles folyó partján ültünk, a parkban, egy lámpa fénye alatt. Gyönyörködtem a folyóban, az esti fényekben, a város csodás épületeiben, a felettünk elszálló repülőkben. Beburkolóztam a fehér, kötött pulóverembe, és élveztem, hogy kissé hideg van.
- Akarsz róla beszélni, vagy próbáljam meg elterelni valahogy a témát? – kérdezte, mire mosolyra húzódott a szám. Rob jó abban, hogy megértse a zavaros életem.
Magam elé néztem, az üres parkot, a mellettünk növő néhány fát, a virágokat, a világító utcai lámpákat.
Valójában jól éreztem magam. Jó dolog volt egy kicsit kiszabadulni otthonról, de még Robék házából is, egy kicsit az utcán ülni, és érezni, hogy a hűvös, esti szél meglebegteti a hajamat.
- Nem akartam őt megbántani. Mindigis furcsa volt nekem vele… úgymond közeli kapcsolatba kerülni. Ő csak számomra egy barát, és sokkolt, mikor először megcsókolt.
Rob komolyan hallgatta végig, amit mondtam.
- De most jobban érzed magad?
Megcsóváltam a fejem.
- Szemétnek érzem magam. Mindig eszembe jut az arca. A szomorú tekintete… És, hogy nem tudtam ezt előbb elmondani neki.
Rob átkarolta a vállam.
- Az biztos, hogy nehéz túltenni magad egy szakításon, de hidd el, csak másra kell gondolni! Töltsd el az idődet hasznosan. Elvégre, hétvége van. Mindjárt nyári szünet.
Elmosolyodtam.
- Hogy menjek el így hozzátok? Jared is ott szokott lenni. Nem szeretnék vele találkozni.
Rob legyintett.
- Jared túl fogja magát tenni rajtad. Neked is ezt kéne tenned.
- Én… Soha nem éreztem azt, hogy szeretem Jaredet. Tényleg nem – felsóhajtottam, és a cipőfűzőmmel kezdtem el babrálni. – És emiatt nagyon rosszul érzem magam.
- Felejtsük el Jaredet. Menjünk sétálni tovább.
Felnevettem.
- Annyit sétálok veled mostanában.
Megjelent egy félmosoly a szája szélén.
- Én szeretek sétálni.
- Villogni a nők előtt, mi? – vigyorogtam, mire összeborzolta a hajam.
- Te meg a pasik előtt akarsz villogni, és tessék, milyen fényes vagy!
Ezt bóknak vettem.
- Mit szólnál hozzá, ha bemennénk egy pizzára? Érzem, hogy fázol…
- Oké – erre sorscsapásként korgott egyet a gyomrom.
- … és éhes vagy – fejezte be, széles mosollyal.
Felálltam és átkulcsoltam magam előtt a karjaimat. Rob mellettem sétált, és zsebre tette a kezeit.
- Veled… mi a helyzet? – kérdeztem, mikor ráléptünk a macskaköves utcaszakaszra.
- Hogy érted?
- Hát… Női téren. Te mindent tudsz a szerelmi életemről, én pedig semmit a tiédről.
- Áh! Nekem most nincsen senkim. Két éve nincsen. – Motyogta, és láttam, hogy elkenődik.
- Mi történt vele? Már, ha szeretnél róla beszélni… - idéztem őt.
- Együtt jártunk három évig. Aztán egyszer csak lelépett az egyik legjobb barátommal.
- Oh! – szisszentettem, mire elmosolyodott.
- Nincs rám kereset! – nevette el magát önironikusan.
Megforgattam a szemeimet.
- Rád biztos van – belerúgtam egy kavicsba.
- Úgy gondolod? – húzta fel a szemöldökét, és tovább rúgta a kövemet, ami körülbelül hatvan métert repült. – Akkor miért nincs egy rendes barátnőm, millió éve?
- Nézz csak oldalra – böktem meg, ő pedig balra fordította a fejét. Egy csapat lány állt ott, valamelyik tátott szájjal nézte Robbie-t, a többiek nyálat csorgatva, valaki perzselő pillantással.
Ő ismét lefelé nézett és mormogott valamit a bajsza alatt.
- Még a fiúknak is tetszel! – vigyorogtam, mire elnevette magát. Vele együtt nevettem.
- Köszi a bíztatást, Nikkie.
- Végre valaki elismeri, hogy igazam van – motyogtam.
- De én nem vagyok öntelt, kezdjük ott.
- Csak ismerd el, hogy van rád kereslet. Sőt, túl sok – ráhúztam a pulcsi ujját a kézfejemre, majd a kezem a kenguruzsebembe tettem.
- Oké. Van – sóhajtott fel lemondóan. Éppen elmentünk egy lámpa alatt. Rávilágított a fénye, és egy pillanatra sokkal szebb lett az arca, mint amilyennek valaha láttam.
- És… Fogsz keresni magadnak egy csinos lányt?
Megcsóválta a fejét.
- Nincs kedvem hozzá, úgy őszintén. Szeretek szabad lenni.
Elmosolyodtam, és feltettem a következő kérdést.
- Milyen érzés, hogy mindenki téged néz, ha végig mész az utcán?
Összevonta a szemöldökét, majd kihúzta magát.
- Furcsa – dünnyögte. Befordultunk balra, egy fényesebb útszakaszra. – Nem szeretem. Nem tartom magam annyira különlegesnek.
- Hjaj, Rob!
- Mi van? – mosolyodott el a lemondó hangsúlyomon. – Mit szólnál hozzá, ha például téged nézne mindenki, és a többiek azt állítanák rólad, hogy feltűnési viszketegséged van?
Elnevettem magam.
- Jó, tényleg nem lehet jó néha. És valójában miért nem akarsz magadnak barátnőt? – Figyeltem az esti várost. Az előttünk lévő szökőkutat alulról világították meg a fények, amelyek megcsillantak a vízcseppeken és narancssárgára festették őket.
Rob megvonta a vállát.
- Ami azt illeti, hiányzik a szeretet… a szerelem. De nem akarok barátnőt. Érted te ezt?
- Én is pontosan így vagyok! – nevettem fel keserűen. – Úgy gondolom, hogy… a fiúk éretlenek hozzám. – Bocsánatkérően rámosolyogtam, de ő legyintett. Pont ő az egyetlen kivétel, aki egyáltalán nem éretlen.
- Én azt hiszem, hogy csak a… pénzemért akarnak velem lenni, meg a helyes kis pofimért, de nem azért, aki vagyok.
Bólintottam. Hogy milyen igaza van…
Annyi mindenben hasonlítunk egymásra…
- Én inkább szeretek egyedül lenni. Visszahúzódni az álomvilágba, és hagyni, hogy az történjen, aminek történnie kell.
Tűnődő lett az arca. Én a cipőjét figyeltem. Állandóan cowboy csizmát hord, meg farmert és inget, ami általában világos színű, és egyszerű, mintázatlan. Valami okból fogva imádom az öltözködését.
- Én realista vagyok, de most kivételesen tetszik, amit mondtál. Engem, éppen az a baj, hogy senki nem hallgat végig.
- Senki? – felnéztem rá, nagy szemekkel.
Megcsóválta a fejét.
- Mindenkinek meghallgatom a mondandóját, de senki nem hallgatja meg az enyémet.
Elhúztam a szám.
- Ne hagyd, hogy kihasználjanak.
Rámmosolygott.
- Ellen tudok én állni nekik. De a kifelé a házamból-szöveget nem bírják.
Ismét felnevettem.
Előttünk magasodott egy épület, rajta egy pék, amint lapáton pizzát rak a kemencébe, ráírva, hagy betűkkel a pizzázó neve: Scoozi.
- Ez a Newbury street?
Bólintott, és mosolyogva nézte a csodálkozó arcomat.
- Mindigis el akartam ide jönni.
- Hát, most itt vagyunk – mosolygott, én pedig megálltam a bevásárlóközpontot nézni.
- Tudod, milyen érzést kelt ez bennem? Olyan igazi, régi amerikai érzést.
Felnevetett.
- Bennem meg egy kicsi olaszosat. Voltál már Olaszországban?
- Nem voltam még Európában – motyogtam. – Külföldön sem. De nagyon sok helyen laktam… állandó költözés, tudod… Például Chicagóban születtem.
- Én is! – mosolyodott el, mire ránéztem.
- Hű.
Sail away, i just wanna sail away
from this place that we call home.
/Christian Linke/



ákos
, tudom, hogy most van valami bajod. csak bocsánatot akarok kérni, mert tudom, hogy olvasod. bocsáss meg, hogy ekkora bunko, kiszámíthatatlan, szeszélyes és össze-vissza ember vagyok. nem tehetek róla. éppen a depresszió-korszakomban vagyok. nyakig belesüllyedtem, és nem tudok kijönni belőle. sehogy.













dotti
. nem vagy egyedül. sok szempontból teljesen olyan vagyok, mint te.
annyira hiányzik, hogy valaki szeressen. de senki nem tudja úgy megadni, ahogy én akarom.
szívás. én szívom meg.
elégedetlen kis szar vagyok.
az élet nem tündérmese.

tegnap majdnem sírtam. sőt, sírtam is. de most mondjuk meg, mikor nem bőgök én?

elvonulok a teremtett világomba, írok egy kicsit, kiadom magamból azt, ami bennem van.
linku erőt ad. saját magával, meg a zenéjével.
kibaszottul hiányzik.

2010. május 22., szombat

most jöttek haza anyáék, és a változatosság kedvéért kijelentették, hogy megyünk tárcsázni.
most az a véleményem, hogy hurrá. itthon akartam maradni, nem hiányzik az a sok kaja.
almát eszek, és kivételesen süt a nap.

a tegnapom *-*

2010. május 20., csütörtök


tönkrebassza az életem, mikor azt hittem, kezd összejönni mindenem.
tévedtem.
ez pedig szórakozik velem. de figyelmeztetem, hogy létezik a letiltás-gomb, és én szívesen megnyomom. nem nyomulsz, béjbe, jó.
szükségem van egy jól vastagon megkent nutellás kenyérre. valami csokira - endorfinra.


imádom, ha játszanak velem és átbasznak. imádom, basszus.

2010. május 19., szerda


éhes vagyok, és azt hiszem, enni is fogok. igen, szilvi, nincs ellene kifogás. ;)
ki akarok törni ebből a világból, senki ne írjon rám emesenen, mert eltöröm a kezét, hagyjatok békén, hagyjatok elegendő időt arra, hogy egyedül lehessek.
kivételek nincsenek.
jelenleg a mindent leszarok állapotban vagyok.
és linkezenét hallgatok, mert jól esik.

azt hiszem, kicsit elvonulok a teremtett világomba, és irkálok.
talán be is másolom ide.

2010. május 18., kedd

csak azt akarom már, hogy ennek az egésznek vége legyen.

voltam vivivel tejért, mert rábeszélt, és jól kibeszéltük magunkat. többet kéne együtt lógnunk, csak ketten.
a fiuk meg. tudjátok mit?
ákos röhögését lehet hallani az utca végéről.
olyan hideg van odakint. a szél szinte jeges, majdnem megfagytam. vicces, hogy a fülbevalóm szinte repült a szélben.
olyan rossz, hogy télikabátban kell járnom május közepén.
szomorú.
viktor végre életjelet adott magáról - ez jó.

depressziómban bevágtam egy tábla csokit. igen, depressziómban. kabátban ülök a gép előtt, mert fázom, odakint olyan erősen fúj a szél, hogy a csillagos fülbevalóm majdnem elszállt. a hajamról ne is beszéljünk.
komolyan eljutottam arra a szintre, hogy utálok busszal járni haza, mert az a köcsög ott van. mindig elrontja a kedvem, egyszerűen mindig, nem tudok vele mit kezdeni. hiába, én nem vagyok az az ember, aki mit sem törődik azzal, hogy mi van körülötte. engem zavar, hogy ezt csinálja.
miért jó ez neki, miért? Ákos, mondd meg, te értesz hozzá.
szóval már ott járok, hogy nem tudom, mihez kezdjek.
szomorú zenéket hallgatok, és ásványvizet iszom, jézusom, utálom az ásványvizet! mihez fajul a világ...
még mindig taknyos vagyok, egész nap zsebkendőket szorongattam. de ők legalább szeretnek engem. még.
rájöttem, hogy egy köcsög, bunkó vagyok. mostanában nem foglalkozom másokkal, csak magammal, nem érdekelnek mások, csak én.
ezt nagyon utálom.
ezért vagyok mindig egyedül.
a mai napom valami borzasztó volt. ennyi bőven elég rá. a buszon folyamatosan úgy érzem, valaki néz engem, vagyis nagyjából mindenki. ez szomorú. üldözési mániám lenne?
ki tudja.
de legalább az angolom, a függő beszéd jó lett. csillagos ötöst kaptam rá. most már nem köthet belém belháziné. és bevallom, volt bennem egy kis káröröm, hogy most legyőztem azt a bizonyos személyt. legalább én alkalmazom, amit megtanultam, és folyamatosan használom, nem úgy, mint ő, aki csak magolja.
így persze, hogy órákon jobb, mint én. és talán írásban is. de az én jövőm a beszédből fog állni, és én ott megállom a helyem. talán mégis csak az angollal fogok foglalkozni. vagy kimegyek németországba. esetleg párizsba. lehet, hogy végül kikötök a cuki svédeknél. talán. még kialakul.
de most mindent leszarok. azt csinálok, amihez kedvem lesz, és nem fognak érdekelni azok az emberek, akik csak viccből - kurva rossz viccből szóra se méltatnak.

2010. május 17., hétfő

áákos, álljál le. :'D♥
június harmadikát akarok

ki vagyok borulva, mint a bili.
de nagyon.
nemtudom, szerintem lázas is voltam/vagyok meg fáj a torkom, szédülök, folyik az orrom, köhögök
pedig még tegnap semmi bajom nem volt.
imádok betegnek lenni. :S

nem akarok holnap angolt, nem akarok semmit, csak írni. arra meg nincs időm.
kéne egy laptop.

ő meg állandóan elbassza a kedvem.
miért kell ezt csinálnia?
miért?

2010. május 16., vasárnap

miauuu

összes látogató - 2,956
tegnapi látogatók - 85
szavazatok - 909
helyezés - 90*

hotdog. ;)


2010. május 15., szombat

Ákos üzenete:
*a macskagyilkossal lóg a cicaszemű
*:D
- Vic - üzenete:
*eddig ahogy rádnéztem arra gondoltam hogy neked nem igazán wan szükséged rá
*pedig lehet téwedtem

2010. május 14., péntek

hülyevagy.♥

2010. május 13., csütörtök

ó, istenem (:

játszik velem bemutatkozós játékot.
ebben csak az a vicces, hogy látom a köztünk lévő ellentéteket.

úgy néz ki, mint Linku.


tudod mit, bazdmeg, leszarom.
ha ennyire hiányzom, csinálj, amit akarsz.
majdnem megríkattál. sőt, sírtam is miattad.

~
emberek, azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki szereti muhát.
ez szomorú.

mindenki utál. mindenki egyedül hagy.
szükségem lenne valakire, akivel beszélhetek, aki van nekem.
Megint leromboltam magam. Muhának igaza van… milyen igaza.
Szerelem nélkül, szinglin fogok megdögleni. Mert nem tudom elfogadni a jót.
Ákosnak is igaza van. Elégedetlen vagyok mindennel szemben.
Hogy rohadnék meg….

2010. május 12., szerda

kibőgtem magam, amennyire csak tudtam, peti miatt.
sajnálom, és tudom, hogy baj, de csak sajnálni és szeretni tudom, és nem akarom, hogy ez történjen vele, nem akarom, hogy tönkretegye magát.
...
és lelkiismeret-furdalásom van......

peti

ne haragudj rám.

köszönöm, hogy vagy.



frank ziegler. ♥


azt hiszem, sírni fogok.
igen, mindjárt sírni fogok.

Chris, I love you so much because you did not give up playing music.
thank you for everything, finally I can stop the lament. :D
i wish the best for you. ;)♥


imádom ezt a pasit. imádom, imádom, imádom.
tudtam, hogy számíthatok rá (:

2010. május 11., kedd

itt vagyok.


hujjaj. az osztálykirándulás nem is tudom, milyen volt.
se rossz, sem jó.
sem izgalmas, sem unalmas.
sem rossz társaság, sem jófej emberek.

olyan köztes. nem tudom eldönteni.
de az erkély jóvolt. ;)
judcs. szilvi. annamari. dotti. lor. grét. muh. petra
áj láv jú, béébi.

de azért pláza
petra napszemcsije.
én is veszek egy pirosat.

képek holnap.*

2010. május 8., szombat



igen, lotti, az én valódi nevem niki, szóval jöhet azis. ;)

teljesen szomorú vagyok. itt ülök itthon, az értékes este hét órámat azzal töltöm, hogy a gép előtt ülök és lesek ki a fejemből, meg forgatom a számban a mentolos rágót.
ki akarok menni beszélgetni, de nincs kint senki, pedig én azt hittem, hogy lesz. mindegy, bele kell törődnöm. ákos sincs fenn msn-en. a francba. szóval kint kell lennie valahol. valahol. szóval egyedül vagyok, teljesen magányosan, és ennek megkoronázása érdekében müzlit fogok zabálni. mert már tizenkilenc óra egy perc van. ez egyszerűen nem állapot. azt sem tudom, mit csináljak. valószínűleg megint kinézek, megnyugtatom a lelkem, hogy nemhiába csinálom ezt az egészet, és paff. csodálatos - két dolog - egy - nincs kint senki. senki senkii.
a második az, hogy nincs müzli, mert anyáék nem pakoltak ki a kocsiból.
egyszerűen csodálatos.

inkább csak beletemetem magam a világba.
valaki írjon rám!!!

csokit akarok zabálni. csokit, bármilyen formában - máffint, habot, tejcsokit, fagyit, kakaót - tök mindegy, csak csoki legyen.
még nagyobb probléma - a teszkóban sehol nem volt multis cappy.

na jó, azt hiszem, inkább írok.

na jó, gondolkodtam a dolgokon. kissé jobban látom őket, de még mindig homályban vagyok.
rájöttem, hogy nem is rossz.
szilvi megtapsolt. (:

vásárolni akarok, új ruhákat akarok.
és ha megyünk plázázni, akkor vásárolok és elhalmozom magam új ruhákkal ;)

teli vagyok, mindjárt kipukkadok. és nekem kell mosogatnom. hurrá.

megfogadom szilvia tanácsát.
csak élem az életem, és nem gondolkodom.

annyit...

2010. május 6., csütörtök



azt hiszem, hanyagolni fogom.


annyira boldog vagyok. kilencven százalékos lett a matekvizsgám.
jiháá.

nekem is rá kéne térnem a rajzolásra.
ugyan miért ne?
régen az egész életem abból állt...
és az írást előtérbe kell helyeznem. azért is kinyarvogom a laptopot.
azért is összehozok egy könyvet.
és jó lesz.
csak a kutatómunkával van baj.


2010. május 5., szerda


reggel nyolc óra, tizenkilenc perc. felkeltem, azt hittem, hogy olyan tíz óra körül van, erre tévedtem. egy piicit. nem tudom, mit fogok ma csinálni. nagy hülyeségbe kevertem magam tegnap. hogy nem tudtam befogni azt a nagy számat $: valószínűleg most megnézek pár vampire diariest és iszok közben kakaót - persze, ha van tej. napersze, pont ekkor kell rámírnia mindkettőnek. ezt nem hiszem el, ez vicces : DD meglátjuk, mi sül ki ebből. addig keresek tejet. :$


Viiv, édesem.
én megértelek. én is mennyit gondolkodom ilyeneken. csak te nekem nem mondod el, mi bánt.
és ott van Máté, a lelki szemeteskuka. szerinted ő nekem mi?♥
és nekem is van naplóm. sokat javít a lelki állapotomon.
csak javasolni tudom♥

2010. május 4., kedd

kakaón élek. kakaón és szereteten.
milyenmár!

vivinek igaza van, de mégsincs. ezt kapd ki, viiv.
jobban vagyok, azt hiszem, de a helyzet sehogy sem változott. semmit.

beszélnem kell vele holnap. muszájnagyon.

megbeszéltem szilviával, hogy vele fogok aludni az osztálykiránduláson. elleszünk ;) amiatt érdemes is odamenni.
gyűjtögetem a lelki társakat. van három.
az egyik talán kezd rossz irányba terelődni. majd visszapofozgatom a helyére.
ákos, te ezt hagynád, szivem?
nem hiszem.
elképzelem az arcát. annyira vicces lehet. ♥
egyemis.
nemis hagyja magát

jesszusom, egyszerre két helyről bókáradat.
mi vagyok één?

tudjátok, mit. várom a kirándulást. vicces lesz. plázába, ha beszabadulok... 
"...nem is az, hogy összetöri a szívem, hanem hogy összerakja. és jó volt az úgy... szerettem, hogy össze-vissza volt, darabokban." - kicsit előbb. kicsit vivivel.




senki nem ért meg engem, senki.
talán csak én vagyok az egyetlen.
i lost in you


pontosan. sírni tudnék, de rohadtul, csak beülnék a szobámba és bőgnék és bőgnék és bőgnék és bőgnék és bőgnék.
de nem vagyok egyedül
baszki, már egyedül sem lehet egy kicsit szenvedni???


2010. május 2., vasárnap

huh

töritétel, töritétel, töritétel :S

könyörgöm, csak a kereszténységet, a görög filozófiát vagy az iszlámot ne húzzam. : S
az uradalom jöhet ^^




nem is tudom, mi legyen veled...

2010. május 1., szombat

shit

a francba


mi van velem :O