2010. május 25., kedd

betömtem egy csokis-vaníliás jégkrémet. kívülről csokikrémes, belül vaníliás.
rájöttem, hogy szeretem a vaníliát.
megeszek mégegyet.
vicces, hogy mindig, ha egy buszra kerülök vele, néz. szemben ültem vele, és direkt néha arra-arra figyeltem. akkor mindig rám nézett, aztán gyorsan elkapta a tekintetét. én meg vigyorogtam.belházinénak kiöntöttem a lelkem - és jól esett. hát nem vicces, hogy az angoltanáromnak mondom el, mi a bajom, és bőgök előtte, szorongatom a zsepit, elmondom, mennyit csalódom magamban, a képességeimben, másokban... de meghallgatott. és elég jól elbeszélgettünk mindenről - az osztályról, elmondtam neki, hogy mi folyik itt - igen, én voltam -, hogy foglalkoznom kell az angollal, és visszaszereznem a helyem.
igaza van. a francba, ezt én is tudom.
remélem, később visszagondol erre a beszélgetésre.

most is ki kéne magamból adnom azt, ami beszorult.
már csak két baszott hét van a suliból, azt csak kibírom valahogy.
mi lesz utána, Szilvibébi?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése