2010. május 25., kedd

info óra van, mire bejött a netem, eltelt tíz perc. vagy volt az negyed óra is.
a
nnyira elkeserítő itt lenni. mindenki hiperaktív, röhög, Muh meg szokás szerint Wikipédiát néz. én meg vagyok, aki kussol és néha beszélget Szilvivel - vagy Muhhal. igen, Szilvinek meg itt van Bence fészbúkon.
vicces volt a törióra. rovásírás mit Szilvi ^^
reggel a tesi csodálatos volt, teljesen leizzadtam, rúgtam vagy két gólt fociban, és ki ne hagyjuk, hogy stílusosan elvágódtam, és lehorzsoltam a lábam a salakkal. borzasztó.
jelenleg nincs miről mesélnem. unatkozom, és lassú a net, félek mást is megnyitni, mert ugyis befagy. éhes is vagyok, legszívesebben hazamennék és beb
újnék az ágyamba, aludni a domoakármimmel meg a macival.
lehangoltság. mostanában mindig ez van, szóval nem lényeges. egyedül érzem magam, nincs úgy senki igazán, aki el tudná feledtetni velem, hogy most akkor miért is ne kéne annak lennem.
tegnap nyársaltunk - szokás szerint - és hallottam azt a két hülyét az utcán. amúgy sem volt valami jó kedvem, még jobban elrontották a hangulatomat.
ákost megint nem láttam vagy egy hete, kicsit meg is haragudtam rá, mikor nem akart kijönni - vagy csak lerázott valahogy, tökmindegy - , mikor én beszélni akartam vele. de hát ez van. én vagyok bezárkózva, nem igaz?
de igaz.
úgy örültem a jó időnek. végre egy kis nyár - aztán este elkezdett szakadni az eső. akkor is az egyik bizonyos hülye járt a fejemben - felismeri ő magát. hihetetlen, mennyit tudok rajta gondolkodni. de mégsem érzem feleslegesnek. szóval mindig ugyannarra jutok, aztán hirtelen meggondolom magam, végül megint az jut eszembe, hogy talán mégse, aztán igen, aztán nem, aztán ki tudja. szóval ennyire megőrítesz, cicaszem, és ez nekem rohadtul nem jó. :] tudom, hogy neked igen.
Muh itt les, hogy áá, mennyit írok. ez a hátránya, ha valaki mögötted ül. bármibe lefogadok - hogyha ezt nem írtam volna ide - akkor amint ezt elolvassa délután, kicsit később, majd azonnal rám ír msn-en. tutibiztos.
kihagytam a másik hülyét, aki miatt már kb egy elpépesedett, zselés szarra hasonlítok. annyira idegesít, amit csinál, annyira rosszul esik egyben, és az is zavar, hogy ezzel senki más nem foglalkozik, csak én. hiába mondom el bárkinek, hogy mi van, hogy mi bánt, nem. én azt hittem, hogy a barátom volt, és hát eléggé kellemes dolog elveszíteni egy ilyen semmiség miatt egy barátot, nem?
de.
szóval úgy minden hiányzik. minden, minden, minden. hányszor forgattam volna vissza az időt, ha megtehettem volna, vagy csak kitörölném, amit nem akarok, hogy megtörténjen.

minek írok ilyet ide?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése