2010. június 3., csütörtök


broken hearts - greyson michael chance

jo érzés, hogy a kólásüvegnek támasztom az állam és úgy írok. a körmöm piros, rettentő piros, mivel megszereztem grétától az áhított körömlakkot.
de elbaszta
m a kedvem. nagyon-nagyon.
fázom, itthon mindig fázom. hideg van, a galamb éppen azt a hülye hangját adja ki, a gép zúg, kupi van, nincs elmosogatva, niki pedig éhes. ma csak egy sonkás szendvicset ettem, és egy kis kakaót. fel kéne néznem dollielove-ra, hátha vannak új képek, talán divatolnom kéne egy kicsit, mert abból soha nem elég.
de van itthoni hülye házimunkám, amit utálok.
várom a holnapot, de csak az este miatt. gréta, ki kell jönnöd. egyszerűen muszáj. te vagy a lelki támaszom.

már megint vele álmodtam. mostanában mindig vele álmodok, ott van minden kibaszott gondolatomban. de ott más, másképp viselkedik, máshogy néz ki, de mégis ő.
én nem akarom azt kedvelni, akit a képzeletem alakított tökéletessé, az úgy nem jó.
szenvedek miatta.

de azért a buszutak mindig jók. az a nap fénypontja. ott senki nem utál, hozzám szólnak, nem sértődnek be, nem vágnak mindent a fejemhez, amit valaha elkövettem, nem kell aggódnom felesleges hülyeségek miatt, mert akkor csak megyek haza, megyek és röhögök a hülyékkel, néha verekedünk - oké, mindig - és minket néz az egész busz.

jó érzés, hogy kicsavartam a nagylábujjam, de már kezd zsibbadni. ennem kéne valamit, de úgy sem fogok. krumplit kell pucolnom és elmosogatnom.
meg is teszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése