2010. június 20., vasárnap


jaj, emberek. a tegnapi délutánom egy rakás szar volt. sőőt, ha azt nézzük, akkor a délelőttöm is. viszont az estéket mindig imádom.
borzasztó. tudom, hogy egy seggfej vagyok, de ez van. lorkához nem akartam odamenni, mert gondolom, nem igényelte a társaságom, mert akkor judit elment volna. akkor meg neki velem kellett volna maradnia, szóval az úgy neki nem jó. kezdjük azt, hogy dotti meg el se jött. és el sem tudtam búcsúzni tőlük rendesen...
nem nagyon tudtam senkivel lenni, csak muh maradt, mikor szilvi meg annamari elmentek. leülünk lelkizni, erre odajön gabinéni, hú.
de azért röhögtünk is eleget. (: például, mikor lajli kihozta azt az undorito halat, én meg sikoltoztam, hogy rám ne dobja. olyan büdös volt, utána vissza se mentünk kenuzni. :D
de mikor szilvi elment, akkor nem maradt nekem senki.
most annyi minden eszembe jutott, amit nem mondtam el. de nem írom ide. annyi szemrehányás, annyi hülye kis semmiség, annyi nem közölt információ. hazafelé jöttünk, én pedig gondolkodtam, és eszembe jutott, hogy héj, valamit még nem is mondtam el muhának, látni akarom pedig a reakcióját. aztán arra gondoltam, hogy á, majd legközelebb, ha találkozunk. akkor pedig leesett, hogy jézusom, mikor lesz az a legközelebb?
hát valószínűleg ősszel.
de az este jó volt. egészen jó.
csak mátéval többet kéne megint együtt lógnunk. mostanában mindketten elhanyagoljuk egymást. nem is tudom, mikor dumáltam vele utoljára egy nagyot, mint amikor régen kiültünk az oviba, és beszélgettünk vele meg zolkával a sötétben.
ákos meg annyira édes. (: de annyira-annyira-annyira imádom, hogy az már fáj. és tudod, mire jövök rá, cicus? hogy eléggé hasonlítunk egymásra.
hogy is volt, istenem, nem jut eszembe...

,,ha valaki egyszer megszeret téged, akkor nem tud téged nem imádni később.”

valahogy így volt. ne haragudj, cicus, ha rosszul idézem, de annyira jól esik, amikor ezt mondod, hogy valamilyen formában közzé kell tennem. és azért nem emlékszem, mert.... nahát, te biztos tudod, ha azt mondom, ugy éreztem akkor, mikor ezt mondtad, mint amikor én mondtam azt, hogy: hülye szúnyogok... (: ♥

most annyira szeretném, hogy meleg legyen, hogy süssön a nap és fulladjunk meg a hőtől. szeretnék eltűnni innen, messzire, elmenni a cicussal, mátéval, gréttel, zolkával meg gével strandra. ott, ahol senki sem ismer minket, ahol azt csinálunk, amit akarunk. elmehetnénk a tisza-tóra. na, az abszolút vicces lenne. és kiülnénk a partra, csevegnénk, vagy fürdenénk, vagy... mint tavaly, amikor zolkával voltam... rádobnánk a vízre a felfújható matracot, és vinne minket az ár, és közben beszélgetnénk és ropogósra sülnénk a napon. vagy vízibicikliznénk. vagy palacsintát ennénk.
annyira jó lenne, legalább egyszer elszabadulni nyáron, velük.
de nem fájdítom itt a szívem.


várom a holnapot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése