2010. július 17., szombat


...You know, it is true.
all the things
come back to you.

dream on, dream on, dream on till your dreams come true.
még mindig az előző bejegyzésben közzétett Aerosmith számot bömböltetem.

tegnap rájöttem, hogy milyen igaz emberekkel, milyen jó barátokkal vagyok körülvéve. és, hogy ők mindig itt voltak és mindig is itt lesznek nekem.

és csak tegnap. ez benne a szégyen. most, hogy visszagondolok rá, lélekben legszívesebben jól megrugdosnám magam.
de még vannak rajtam lelki sebek. és fájnak még, sajognak. van rajtuk pár lelki-sebtapasz. de azok könnyen leesnek.

tegnap a padlón voltam. nem kívánom részletezni az eseményeket, nem publikus, csak leírom ide, hogy tudjam később, napra pontosan, mit éreztem. hogy mikor volt. hogy megjegyezzem - nem, kizárt dolog, hogy elfelejtsem.
leírtam az egészet dottinak, elmentettem word-be és most azt olvasom vissza.

Máté, annyit jelentett nekem, mikor átöleltél. akkor úgy éreztem kicsit, hogy minden rendbe fog jönni, és legszívesebben úgy álltam volna ott örökké.
ti vagytok nekem a minden, fiúk.
és ezt higgyétek el.
mindig számíthattok rám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése