2010. július 7., szerda




kilenc óra tizennyolc.
elnyűttnek és álmosnak érzem magam, pedig frissnek és vidámnak kéne lennem. vagy legalábbis üdének.
olyan, mintha az orromban vízipipa illat ragadt volna meg, és nem tudnék szagolni mást, csak azt. hát igen, mit tesz a két hétben egyszer megállásos, folyamatos pipázás.
gut, gut.
megint fáj a fejem.

nem tudom, ákos jön-e. remélem, hogy igen.
annyi mindent tudnék most csinálni.
talán írnom kéne, tényleg elhanyagolom.
legközelebb.

miért nem ismernek délelőttöt?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése