2010. július 6., kedd




nem tudom, mit fogok ma csinálni. jelenleg egyedül vagyok, és viszket a lábam. kilenc óra tizenhat van, tesóm már ötödik napja alszik mamámnál, és csak azért, mert zolkáék is ott vannak.
gyerektúltengés.
én meg le vagyok szarva, mint mindig.
régen írtam blogot, soha nem volt kedvem igazán. meg nem is vagyok itthon annyit mostanában.
tegnap körülbelül fél kettőtől kilencig szórakoztam.
elég jó szórakozás volt. egy hónapot kibírtunk egymás mellett ákossal. azaz, ő bírta ki mellettem a sok hisztit.
csokis axe illatú a hajam, és ő jut róla mindig eszembe. mindig.

komolyan.
annyira hülyén érzem magam. tudom, hogy az utóbbi időben nagyon megváltoztam. már nem egészen úgy tekintek bizonyos dolgokra, mint eddig, másak az igényeim, másak a szokásaim, ezeknek szinte a nagy része. megint rátértem a metálra.
más szóval, más emberek szerint elrosszkislányosodtam.
de ez így jobb. sokkal jobb. és sokkal izgalmasabb.
nem akarok elhanyagolni senkit, pedig tudom, hogy már megtettem. itt azokra gondolok, akik mindig mellettem voltak, és nem értették, hogy mi történt hirtelen velem.
én csak élek. mert ilyenkor kell.



na, nehogymár lelkiismeret-furdalást csináljak magamnak :d



"Végre valaki, akit kedvemre szeretgethetek..."
belevésődött az emlékezetembe a tegnap, cica. nagyon.

vérjaguárom (:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése