2010. július 12., hétfő




nincs kedvem ahhoz, hogy blogot írjak, nem történik velem szinte semmi. már ott tartunk, hogy a fiukkal majdnem három hete pipázunk rendszeresen, ami valljuk be, nem valami egészséges.
jelenleg sötét van a nappaliban, valamiféle félhomály, amit imádok. hallgatom az elvont, lassú zenéket és fáj a hátam a tegnapi folyamatos strandtól és csúszdázástól. de nem érdekel.
álmos vagyok, de tudom, hogy nemsoká írnom kéne valamit, alkotni és újra kifejezni valahogy önmagam. de nem nagyon sikerül.
mennyi de.

elég mozgalmas lesz ez a hetem, ha előre tekintek, és mindegyik eseményben ott lesznek a fiukák, akik lehetővé teszik, hogy a napjaim ne legyenek borzalmasan unalmasak és ne töltsem őket teljesen egyedül.
nem is tudom, mi lenne velem nélkülük.
szerdán valószínűleg megyünk strandra, és csak imádkozni tudok azért, hogy Ákos is ott legyen, bár valahogy úgy érzem, nem lesz ott, nem tud majd eljönni.
mondom, hogy néha nagyon utálom, hogy dolgozik, bár tudom, hogy jót tesz nekünk egy kis idő, amikor nem találkozunk, és hiányozhatunk egymásnak. erősödünk?
annyira remélem, hogy jönni tud, hogy az már szinte leírhatatlan.
aztán csütörtökön, valószínűleg Mátékánál nyársalunk. az nagyon jó lesz, amennyire ezeket az idiótákat ismerem. de ez is a legjobbkor adódik, mikor Ákos dolgozik, Gergőnél alszik és nincs otthon. Máté úgy is képes lesz rábeszélni, ha már én nem.
nélküle nem is lenne olyan jó.
sőt.

szerintem megyek és elfoglalom magam Blake kisasszonnyal, és remélem, hogy nem alszom be idő előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése