2010. augusztus 15., vasárnap


annyira hülyén érzem magam az éjszaka miatt. nem tudom eldönteni, hogy most ez tényleg így volt-e, vagy csak álmodtam, vagy full kómásan másnak kezdtem el ordítozni az ablakból.
ha tényleg így volt, és tényleg rendesen felismertem a hangjukat...
biztos nem álmodtam.
és ha full kómásan másnak ordítottam, kétségbeesve és megsértetten, csalódottan, akkor az gáz.

most csak ezen kattog az agyam.
mást nem is tudok írni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése