2010. augusztus 1., vasárnap



hozzá van kedvem.

úgy érzem, a napok rettentően lassan telnek. a tegnapelőtti napra úgy gondolok, mintha minimum két hete történt volna, a péntekre úgy, mintha legalább egy hónapja. szóval valami nincs rendben.
mégis már augusztus van, harmincegy nap a suliig.
hiányzik a megszokott bioritmusom. de a nyár még jobban fog hiányozni. az, hogy éjjel vergődünk haza a sötétben. meg hogy nem fogunk annyit találkozni úgy sem.
az utóbbi két napot a fiúkkal töltöttem, Zolkáéknál voltunk, és rettentő jó volt. az emberi hülyeség mérhetetlen tud lenni.
és Mátén még tuti, hogy két hétig röhögni fogok, az biztos. ha eszembe jut, mit csinált az az állat, már elkap a röhögőgörcs.
hiányzott már nekem egy kiadós nevetés, de tegnap végre részt kaphattam abból, hogy megint sikerül úgy nevetned, hogy fáj a hasad, és nem tudod abbahagyni a nevetést.
az ágyam pedig szerintem tökéletes. egy apró hibája van - hogy a lepedő mindig összegyűrődik, mivel elég érdes az ágy anyaga. engem viszont ez sem érdekel, én még egy asztalon is elalszom, ha adnak egy kispárnát.

tegnap úgy éreztem, felesleges vagyok én. tényleg egyre feleslegesebbnek érzem magam.
dehát mindenbe bele kell törődni.

hiányzik most szinte minden elképzelhető dolog. lepörgetem a fejemben a vágyaimat, és fel kell sóhajtanom, hogy hiányzik minden.
de tényleg minden.
emberek, cselekedetek, érzések, helyek.
ha most mindent felsorolnám, regényszerű bejegyzést írnék.
de úgy döntöttem, nem fogom kifejezni ennyire nyíltan azt, amit érzek.
élőben úgyis túl sok minden látszik rajtam.

szerintem fogok írni ma egy kicsit.
nem szabadna ennyire elhanyagolnom mindent.

1 megjegyzés: