2010. augusztus 20., péntek




she is everything and more.
háromszázadik bejegyzés.

elértem egy jubileumot.

a tegnapi napomra nincs meghatározott jelző. először végigunatkoztam az egészet, aztán dühös voltam, utána féltem, hála a Paranormal Activity-nek, végül nevettem, a fiúknak köszönhetően. utána Ákos és Zoltane megkínoztak. a sötétben hazafelé fáztam. kapaszkodtam Ákos kezébe, biztonságban éreztem magam mellette, és Máté kezét is fogtam. mint a múltkor, mikor szintén hazamentünk együtt a sötétben. mikor pedig hazaértem, nem mertem elaludni, mert féltem.
aztán persze nem tudom hogy, de sikerült elaludnom, és arra riadtam fel, hogy az ágyon állok, és a telefonomat szorongatom a kezemben.
le sem fogom mától venni a keresztes nyakláncot, de nem ám. olyan leszek ebből a szempontból, mint Anita Blake. de tényleg csak ebből a szempontból.
legalábbis szerintem.
most meg kicsit kedvet kaptam az íráshoz, bár tudom, hogy az lesz vele, hogy elkezdek írni, és vagy nem tudom majd abbahagyni, vagy nem tudok majd mit írni. mindig ez történik.
most legalább minden folyékonyan megy.
hurrá.

nem tudom, mi lesz a mai napommal, valószínűleg semmit nem fogok csinálni.
nincs dohány!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése