2011. január 29., szombat

And if I only could, make a deal with God



utálom, hogy tél van. utálom, hogy hideg van. utálom, hogy nem mehetek el egy sétára anélkül, hogy át ne fagyna a lábam. utálom, hogy minden fehérségben úszik, nincs semmi szín.
minden kietlennek és magányosnak tűnik. az egyetlen dolog, ami jól mutat a tájban, az a husky-m.
süt a nap. megpróbál magának utat törni, de nem megy neki. azt akarom végre, hogy rügyezzenek a fák, hogy zöld legyen minden, virágillat áradjon a levegőben...

mostanában lusta vagyok arra, hogy írjak. élem az életem, és lekopogom, eddig jól sikerült. boldog vagyok, elégedett és legszívesebben mindig csak mosolyognék. leírhatatlan érzés. annyi minden történt mostanában. leírni úgy sem tudnám, csak idézgetem fel őket az emlékezetem tárházában. bálok, táncolások, füstök, whisky-k, új érzések, egészen egyediek és meglepőek, olyanok, amiket nem is gondoltam volna, hogy valaha is érezni fogok. a baráti társaságom még mindig egyben van, de az életem legnagyobb részét mégis Jani teszi ki.
tényleg érzem, hogy hozzá tartozom.
és ez a lényeg.

köszönöm az egyre gyarapodó rendszeres olvasókat, roppant módon örül a kis fejem.
hamarosan visszatérek, Drágák, úgyis hajt már egy kis írásvágy.


2011. január 27., csütörtök

alattunk a tenger
szemben a nap zuhan.

2011. január 26., szerda


egész nap bolondok voltunk.

néha megtehetjük azt is.

help, I am alive

my heart keeps beating like a hammer.

2011. január 25., kedd

if you got no kind words to say...


Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér




olyan flegmának és haszontalannak érzem magam, mint régebben.
úgy hívogat az ágy, mint semmi más. aludni akarok.
de itt van velem egy szilvás nestea, nincs szívem egyedül hagyni szegény kicsikét.
nyugalomra vágyom, csendre és békességre.
ölelő karokra és csókra nyíló szájra.
egy kis álomra.

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem!
ma még maradj fenn velem
figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
csak nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most el ne aludj!
figyelj!
én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincs-en...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj...

2011. január 24., hétfő

among and then deny




szerelmes vagyok, nagyon, ennyi a mondanivalóm, csak ez lesz, remélem még egy jó darabig.

a lényeg jelen pillanatban ez a dal.



ne haragudjatok rám, drágák, hogy nem tudom magam összekapni és alkotni valamit, ami megragad az agyatokban, valami érdekeset, de összeszedetlen és hanyag.

nemsokára hatalmas, újult erővel vágok bele a bejegyzésalkotásba.

2011. január 23., vasárnap

you will never forget, you will never regret.

ő az, aki éltet. ő az, akiért feladnám az életem, a céljaim.
ő az, aki boldogságot visz a napjaimba.
ő az, aki miatt érdemes élnem. ő az, aki megtanított önmagam lenni.
ő az, aki ha rám néz, remegni kezd a lábam.
ő az, aki elvarázsol. ő az, aki támogat.
ő az, aki a másik felem. ő az, akivel le tudnám élni a hátralévő életem.
ő az, aki szeret. ő az, aki iránt a szerelmem szavakkal kifejezhetetlen.
ő az, aki megváltoztatott mindent.

2011. január 22., szombat

I'm gonna make you shake, I'm gonna make you hand shake.


Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

A tegnap késő estét legszívesebben kitörölném a tudatomból.

Soha nem akarlak megbántani. Soha nem akarlak elhagyni és porba tiporni. Soha nem akarlak szoomorúnak és meggyötörtnek látni téged. Te vagy az életem.

Készülgetek az estére, Ivánka szalagavatójára, és kíváncsian várom, hogy fog alakulni az este. Valószínűleg bemutatnak engem pár embernek, de az, akire roppant kíváncsi vagyok, az a Bátyus új barátnője. A legfontosabb, hogy boldog legyen végre, valamily módon. Látni akarom őt valakivel, aki szereti. Károly inni akar, nekem meg be kéne adnom a derekam, de tegnap az a jó pár húzó boroskóla épp elég volt. Bár, ha belegondolok, soha nem maradnék ki egy jó kis whisky-partiból.

Reméljük, meglepetésekben gazdag lesz. Olyan jót tenne nekem egy kis parádé, valami pozitív izgalom!

2011. január 20., csütörtök

i explode into flames


Cross the line

Redefine

Lose your mind

Come crawl inside

hiányzik a régi idők nagy életfelfogása. rengeteget változott azóta minden.

Come, break me down

come, break me.

2011. január 19., szerda

never give up, it is such a wonderful life.

határozott mosoly, édes tekintet, ölelő karok és temérdek csók. cigifüst és mentás rágó illatának csodálatos keveréke. valamiféle édeskés parfüm, amely betölti az orrodat. biztonságérzet, férfias aura. a kezed eltűnik világos kabátja alatt, bebújik a pólója alá, és végigsimít a hátán. puha, kellemes tapintás. a nyakadba teszi az arcát, a borostája kellemesen szúr. ad egy pici, égető puszit, amitől olyan libabőr fog el, hogy közel állsz ahhoz, hogy eless. a bal kezében cigit tart, ami lassan elég. mindig bal kézzel szívja a cigarettát. érzed, hogy mosolyog, és te is pont ezt teszed. csak úgy megszokásból. mindig mosolyogsz, ha vele vagy, valami belső erő hatására. alig magasabb nálad, mégis úgy érzed, mintha évekkel lekörözött volna. ránézel, és eszedbe jut, mit mesélt magáról. a képzeletedben úgy él, mint egy dráma főszereplője. szebb és boldogabb jövőt akarsz neki adni, pedig tudod, hogy most boldog. lebeg. az első dolog, amit észreveszel rajta, az a mosolya, ami olyan számodra, mint a Nap melengető sugara. ő számodra egy ládika. ki tudja, mennyi titkot és érzelmet rejt még. a te kincses ládikód. mohó vagy és telhetetlen. ő az életed.

remélem, magadra ismersz.

2011. január 18., kedd


dreamcar.
chevrolet impala, '67.
*because of the Supernatural.
absolutely beautiful.


2011. január 16., vasárnap

ingyencirkusz

ivanovics *-* : $
IMÁDLAK!!!

Iván, te bolond.

átkölti a Szalay Évát Tóth Nikolettára. és énekel nekem, kis visítós hangon.

roppant édes.

meg kell zabálni.

roppant módon odáig vagyok érted, Kicsi. :$

egyszerűen imádlak.

way to nowhere


boldog vagyok! végre.
betankoltam az érzelembankból.
kiélem a kreatívkodás iránti vágyamat, és csinálok pár képet.

2011. január 15., szombat

virágok nyílnak, én egy réten fekszem, tíz és fél vagyok. moha a fejem alatt és minden rendben.


gyönyörű idő van odakint. napsütés, kellemes hűvös, játszadozó széllel. mintha március lenne.
becsap minket. engem reménnyel éltet, hogy végre elmegy innen az a zord tél.
délután teszek egy sétát az erdőben a vasút felé. hiányzik már. akkor mindig olyan voltam, mint egy gyerek. boldog és felszabadult, nevettem, fényképeket készítettünk és bolondságokat meséltünk...
nyár eleje óta nem csináltunk ilyet.
szerintem jó lesz a mai napom.
most ébredtem fel egy édes álomból. Janival úgy elaludtunk, hogy magam sem hittem el.
de jobban esett bárminél.
ezek után borzasztó lesz visszamászni az ágyba, ölelő karok, valaki más meleg teste, nyugtató aurája, szeretete nélkül.

azért jó éjszakát mindenkinek, én mára lemerültem.

2011. január 14., péntek

egyszer egy szép napon


kókuszillatot árasztok, showder klubbal örvendeztetem magam, a félhomályban, a rizslámpa kellemes társaságában, a földön ülve. a lábam meg kezd zsibbadni.
különös dolog, hogy ma délután végig untam magam. ilyen is roppant régen fordult már elő velem mostanában.
legszívesebben hátradőlnék, megnéznék valami izgalmas, lekötő filmet és kipróbálnám a csilis kakaót, amit már régóta tervezek, hogy elkészítem.

a blogomnak pedig határozott újításra van szüksége.

2011. január 11., kedd

Janinál ülök, szemezek a halott cigarettacsikkekkel a hamutartóban, és várok.
boldognak és megkönnyebbültnek érzem magam.
végre. hiányzott ez az érzés.
viszont még mindig van velem valami baj.
erre is orvosság a szeretet.
a kis borostás, feketeszemű olyan, mint valami gyógyszer. benne van minden hitem, minden bizalmam, minden szeretetem beléfektettem, mint valami bankba.

2011. január 9., vasárnap

madarak




rengeteg dolgon mentünk keresztül eddig. és ez valahogy melengeti a szívem, a lelkem. boldog vagyok. igazán boldog.
leírhatatlan, mennyire szerelmes vagyok.
ezt kaptam tőle.
Az egyetlen dolog az életemben,
mi biztos kell nekem, az te vagy nekem!
Te vagy a levegő, mi nélkül nem élek,
te vagy a biztonság, melletted nem félek!
Mondani bármit vagy tenni mit szeretek,
tudom mondtad nem érzed, hogy szeretlek!
De így van, csak hinned kellene bennem!
Szeretni fájdalom után én is mertem.
A szemedbe néztem és láttam a szépet,
a szemed be hunytad és éreztem a véget.
De én megteszek bármit csak légy velem kérlek,
mert nélküled szürkének látom a kék eget,
nélküled nem láthatom a lényeget!
Míg nem voltál, nem ismertem a szerelmet,
míg nem voltál, megvetettem az életet,
hogy maradsz az egyetlen mit remélhetek,
hogy elmész, mitől félhetek,
hogy elmész, mert nélküled nem élhetek!
roppant édes.
kihoz belőlem valami olyat, ami azt hittem, hogy mélyen el van rejtve.
szeretlek. :$


2011. január 7., péntek

betont kever az idő
fogcsikorgatva ások
Négykézláb bogarakat
Roppantok egyenként meg
Megeszem a pitéket
Ha a tieid nem ették meg

2011. január 4., kedd

együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok


Mindjárt el fogok aludni, szerintem. Kellene végre egy olyan nap, amit teljes egészében át tudok aludni, anélkül, hogy másnap az iskolában úgy néznék ki, mint valami hulla, nem kellene támaszkodnom a padon, és koncentrálni arra, hogy ébren maradjak. Most is, közel állok ahhoz, hogy lefejeljem a monitort.
A mai nap erősen ezekre koncentráltam, a baglyos nyakláncom társaságában. Eldöntöttem, hogy elmegyek turizni, de sem időm, sem energiám nem volt rá. Hihetetlen, mennyire amortizáló hatással van mindenkire a téli szünetből való kikecmergés. Vágyom egy Uggs-féle eszkimócipőre, hogy csatlakozhassak a monokultúra szerves tagjaihoz.
Vicc. Egyszerűen csak tetszik.
Aztán elérkezünk a tablóbálhoz és a szalagavatóhoz, zsúfolt hónapom lesz.
De legalább elláthatom magam valami újjal.
Tavaszt akarok!
hogy minden zöldségben ússzon, virágokat, virágillatot, kellemes időt, napfényben gazdagságot.
kellemes sétákat és kirándulásokat, balettcipőket, és azt a rövid ujjú, barna bőrkabátomat, amit
annyira imádok, miközben oldalra fonom a hajam, lebegteti a szél,
s ha mindezt megfűszereznénk egy kis Kiscsillaggal, és a kezembe kulcsolódó ujjakkal
minden tökéletes lenne.


2011. január 3., hétfő

ohó. kihagytam, hogy gazdagodtam egy újabb nyaklánccal, a hatvanezer közé, méghozzá egy baglyossal.

köszönöm, Dorottya!<3

g-dúrban zúgják a fákon a kabócák, hogy láss csodát, láss ezer csodát.




hullámvasút, mint mindig.
kettőezer-tizenegy első bejegyzésé számomra szomorúsággal telik.milyen ironikus! jellemző...
frissen lefolyt könnyek az arcomon, megszáradtak, majdnem. összezavaró tényezők, zenék, amik hozzá kötnek. nem lehet megszabadulni ettől az érzéstől. sokkal több közös emléket szereztem vele másfél hónap alatt, mint három hónap alatt előzővel. a tripláját. minimum.
az emberek, az olyan gyengék, mint például én, ilyenkor a legsebezhetőbbek. amikor szerelmesek. akkor lehet őket jól hátba döfni és kinevetni őket, ahogy teljességgel meghalnak egy rossz szótól vagy tettől.
nem tudnék elviselni még egy akkora csalódást. ez nagyobb lenne. összeomlanék. meghalnék.

ha arra gondolok, hogy alig két órával ezelőtt boldogan nevettem, és ölelgettem őt. bolondok vagyunk. imádom. ő a másik felem, a kiegészítésem. az életem. most meg túlreagáltunk valamit, és újra a lélekelemzésnél tartunk.
azt mondja, minden rendben van. csak egy kicsit elöntötte ez a hangulat.
megértem.
ezért utálom az msnt. egy fos. a legfontosabb a szem, a hang, a testbeszéd. értelmezd, értsd meg. úgy is megy, ha nem ismered az egyént.
profi vagyok.
Jani az életem. ezen a bejegyzésen nem látszik, hogy mennyire boldog és felszabadult vagyok manapság. de életem legboldogabb szakaszát élem. minden rózsaszín felhőben úszik.
egy kis kiakadás kell néha, nekünk is. ami nem pusztít el, az csak megerősít.

szeretlek. és tudom, hogy utálod ezt a képet, de nekem ez a kedvencem.

Mátéban hatalmasat csalódtam. ma a szemébe mondtam a buszon. tagadta, de szerintem elgondolkodott rajta. megtehetné.
de most távoznom kellene, holnap úgyis olyan leszek, mint egy zombi.