2011. január 25., kedd

if you got no kind words to say...


Nincsen veszély, csiga, nincsen veszély
Most az ujjam a szemedhez ér
Mindenki fél, csiga, mindenki fél
Hátradőlni csak Istennek ér




olyan flegmának és haszontalannak érzem magam, mint régebben.
úgy hívogat az ágy, mint semmi más. aludni akarok.
de itt van velem egy szilvás nestea, nincs szívem egyedül hagyni szegény kicsikét.
nyugalomra vágyom, csendre és békességre.
ölelő karokra és csókra nyíló szájra.
egy kis álomra.

olyan korán jött az éj ma,
minden altatóan néma
csak én virrasztok éberen
félek, még elaludna a szerelem, nem!
ma még maradj fenn velem
figyelj!
lenne itt valami!
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!
játszunk szerelmest!
tudod, olyan veszedelmest!
gyújtsunk fel minden lomot,
családi házat, iskolát, templomot
csak nézni ahogy a tűz lobog
nézd a porrá izzott romokon
két szökött rab baktat
az aranyló homokon
a szerelmen innen
minden törvényen túl:
te meg én, csak most,
most el ne aludj!
figyelj!
én egy kicsit most meghaltam...
na, ne ijedj meg,
én azt, nem akartam,
csak látni téged félni,
engem élve remélni,
örülni, hogy nem kell
megőrülni a nincs-en...
tudod, te vagy a világon
az egyetlen kincsem.
látom fáradt vagy,
te csak menj,
én majd virrasztok
menj, aludj...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése