2011. február 28., hétfő

i wanna know your name



azt hiszem, este huszonkettő órához közelegve, egyedül a szobámban, vizes hajjal, a szerelmem pólójában, álomittasan, mégis bódultan és szerelmesen ez a szám jellemzi legjobban a hangulatomat.

legalábbis a ritmusára értve.
megunhatatlan. és egyszerűen imádom.
megint belekerültem abba a *hagyjatok békén, mert úgyis flegma vagyok, nincs kedvem megszólalni*-állapotomba, ami annyi ember által szeretett a környezetemben. ilyenkor mindig a tudtomra is hozzák, hogy hejj.
azt hiszem, erre a legjobb megoldás az alvás.

vágyom egy nagy adag, habos kakaóra.
*de ez titok.

szürrealitás. egy picit.




[...] nem tudtam, ki vagyok. kapaszkodnom kellett, hogy elérjek arra a helyre, ami nem tudtam, hol van. sok tekintetet éreztem magamon. szúrtak. fájtak, élesek voltak.
kerestem őt a mámorban. meg akartam találni, azt mondani neki, hogy szeressen. hogy mégis mit képzel, milyen jogon nem teszi? [...] bántom őket. de ők sosem féltek tőlem. színes cicák doromboltak mellettük. az egyik kékesszürke. a másik zöld, sárga fülekkel. foltosak és bolyhos bundájúak. lilák, sötétek, neonszínűek, monoklisak, pirosak, rózsaszínek. mosolyognak. nyávognak, forognak, követnek mindenhova. hozzádörgölőznek a lábamhoz. jönnek velem, makacsul követnek, más dolguk úgy sincs.
madarak repülnek a lila égen. a temérdek vénusz légycsapója körül méhek szállnak, amelyek baglyokat esznek. nagyszemű, kicsinyke verebek ugrálnak utánam. nevetek rajtuk. [...] le sem álltam, mentem tovább. kígyóztam az emberek között, nekik ütköztem, fellöktem őket. orromon, számon füst áramlott, forgott minden velem. meleg volt, ó, de még milyen meleg. elmosódott a világ, hosszú, széles, fekete csíkok jelentek meg az előbb. [...] megálltam, egy helyben néztem a csíkokat, miközben a cigimet szívtam. gondolkodtam rajta, hogy meg kéne kerülni őket, hogy átjussak valahogy a hátuk mögé, megnézni, mi van ott.
miért is ne?
átsiklottam a vékony, feketeség mögött, majd [...]
annyi mindent ki lehetett volna ebből hozni.
de nincs idő.
sajnálom is érte.
kibillentem a totális alfából, amibe lementem, elfogyott a hipnózis uralma felettem.
sebaj.
az ötletem megmaradt.
várom az életem kiegészítőjének érkezését.
remélem, nem alussza végig az egész délutánt.

2011. február 27., vasárnap

afraid of the unknown dark

álmomban Jani nevét sikítottam, olyan hangosan, ahogy a torkomon kifért, majd felriadtam, és zakatoló szívvel ültem az ágyon, magam elé bámulva, remegve, zihálva, rettegve, még mindig a sokk hatása alatt állva. a szívem úgy verdesett, hogy majdnem kiesett a helyéről. ha visszagondolok arra az álomra, legszívesebben sírva fakadnék, elfog valami olyan, amitől nem tudok egy ideig szabadulni. remélem, nem lesz ez az a kép, ami rosszabb perceimben előtör az emlékeim mélyéről.
de az ember azt gondolná, hogy ez az álom rosszat jelent. teli volt sötétséggel, gonoszsággal, félelemmel és hidegséggel, és micsoda irónia - a rossz álmok jó jövőt hoznak.
látjátok, kedvesek?
Halál - Régi magyarázat: szerencse, hosszú élet. Valaki az utadban áll egy vágyad megvalósításában, úgy érzet gátolva vagy. (...) Családtag haláláról álmodni: ha ő kedves neked: önzés és önbizalomhiány, félsz hogy az életben egyedül nem boldogulsz, támogatásra van szükséged, félsz hogy elveszíted a kapaszkodót. Ismeretlen személy, ha szemed láttára meghal: ellenséged ármánykodásai ellen védett vagy.
Jég: Azt jelenti, ami: hidegség. Ha jégen jársz, korcsolyázol és itt igen bizonytalanul érzed magad: feloldódási képtelenség, ami egy kis zavartól még inkább elmélyül. Jég, ami elolvad alattad vagy körülötted: sikerül feloldanod egy magadban lévő gátlást. Jégdarabok, ha a kezedben vannak: ügyesen irányítasz valakit; megőrzött józansággal érzelmeket játszol. (hm, ez elgondolkodtató, néhány ember szempontjából)
Vonat: Elkerülhetetlen dolog, stabil elhatározások.
Kormányozhatatlanná váló autó: kicsúsznak az ügyek a kezedből.
Autóval felborulni, árokba esni: becsapottság; visszaéltek a bizalmaddal.
Roncs: Túlhajtottság; elhanyagolod magad.


hmmmmm.

2011. február 24., csütörtök

boldogság, gyere haza...



elveszítettem a barátaim nagy részét.
csak ennyi új közölnivalóm van.
nagyon sokat ér.

nem akarok szánni való lenni, nem akarom kinevettetni magam, és nem akarok elbújni.
mindent túl kell élni.

csak hát nehéz.
nyolc év, ide vagy oda, végül is, nagyon hamar elfelejtődik ám.

nem voltam ironikus, kicsit se.

és ez akkor is kell ide.

Vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni. Akik hagynak a lelkünkben egy fájó lenyomatot. Tátongó sebet, aminek a sajgását elnyomhatja ugyan az élet további folyása - a nevetés, a virágillat, a napfény, a finom ételek, a kedves emberek, akik körülvesznek... De mélyen, a lélekben az a seb sosem heged be. Sosem.

2011. február 20., vasárnap


két általam sütött étcsokis muffin és egy hatalmas bögre kakaó, tetején tejszínhabbal, vastag rétegben csokival megszórva ínycsiklandozó társaságában ülök, a félhomályban, kócos hajjal, smink nélkül, kivételesen a régi, szomorkás zenéimet hallgatva.egyszerűen csak nosztalgiázok. jó érzés, ha eszedbe jut egy dalról egy érzés, egy emlékkép, az idő, az akkori illatok.
fura, pedig tökéletesen boldog vagyok. Iván szivemmel olyan csókot váltottunk a kapuban, hogy egy jó időre, azt se tudtam, hol vagyok, meg kicsoda. minden visszatért a régi kerékvágásba. a Szappanosokkal megyek mindenfelé, Ivánozom.

ki kell kapcsolnom magam, mert roppant sok ihlet gyülemlett fel bennem.
egyszerűen csak tervezgetem a jövőmet, azt pedig papírra kell vetnem.
bocsánat, összeszedetlen vagyok, álmos, hulla, mindjárt lecsúszom a székről-állapotban.
szóval inkább jó éjt mindenkinek.

2011. február 19., szombat

dead as a doornail


halottnak érzem magam.
annyi minden megkavarodott.
szédülök.
azt sem tudom, hol vagyok és mit csinálok.
segítsen rajtam valami.
elnyomtak, mint egy cigarettacsikket.

2011. február 16., szerda

legszívesebben lefeküdnék az ágyra, sírnék, és várnám, hogy valaki megkérdezze, mi a bajom.
rosszul vagyok, fáj a hasam és szédülök.
de nem mondanám el.

tell me, would you kill to save a life?


miért olyan könnyű átgázolni rajtam?
és miért pont azok teszik ezt, akiket a legjobban szeretek?

pontosabban: miért mindig az az ember aláz meg és készít ki, akiért mindent megtettem mindig is, akit a testvéremnek tekintettem, akiben mindig megbíztam, mindig azt akartam, hogy ő jól legyen lelkileg, mellette álltam és támogattam, születésnapjára intéztem neki egy tortát, családi hangulatot, ajándékot vettem, törődtem vele, mindent megadtam neki, erre EZT kapom?!

köszönöm, hogy mindig tőled kapom ezt meg, akit igaz barátnak tekintettem.
köszönöm.

legalább tudom, miken kell változtatnom a közeljövőben.

2011. február 15., kedd

i serve my head up on a plate


kupikupikupi, és továbbra is kupi uralkodik a szobámban, fülledt meleggel és álmossággal párosítva. a radiátor forró, és még messziről is érzem, hogy süt. irodalmat kell tanulnom. felesleges. csettintenék - ha tudnék - és jó dolgozatot írnék. miért is ne?
az elhatározásom, hogy ma korán aludni megyek, sajnálatos körülmények között eltűnt.
senki sem tudja, hol van. meg kéne keresni szegényt. biztos fél valahol egyedül.
Carve your name into my arm.
Instead of stressed, I lie here charmed.
Cuz there's nothing else to do,
Every me and every you.


2011. február 14., hétfő

Darning his socks in the night when there's nobody there What does he care?




először is - boldog - vagy boldogabb - Valentin-napot mindenkinek! tekintettel az egyedülálló emberekre, nem kezdem el sorolni a boldogságom szeletkéit, de azt meg kell mondanom, hogy ma voltam végre teljesen önmagam, és kiteljesedve éreztem magam végre, hogy szervezkedhettem és meglepetést okozhattam egy olyan személynek, aki fontos nekem. roppant boldognak éreztem magam egész nap.
képzeljétek, muffint sütöttem. micsoda fura dolog, közben pedig jól éreztem magam! úgy voltam vele, hogy ez könnyű, ezt máskor is simán meg tudom csinálni. igaz, kicsit kemény lett a teteje, de ha betettük mikróba egy kicsit, akkor be kell valljam, nagyon finom volt. :$ büszke voltam magamra, hogy képes vagyok sütni és főzni anélkül, hogy felrobbanna a ház, vagy a sütő. ráadásként egyedül csináltam, és nem törtem össze semmit. aztán, mikor nyakig, sőt, homlokig tésztásan végeztem, egy kis odaégetés és mosdás, félig kész hajsütés, kapkodás és mérgelődés után átszáguldottam Janihoz az út kellemes kis túloldalára. látni kellett volna azt a fejet, amit vágott, kis ölelgetnivalóm. végül is, megdicsért, szóval ez már nekem akkora bók, hogy az sem tudja elrontani a kedvem, hogy drága testvérem nagy nehezen ette csak meg a neki otthon hagyott sütiket. a baj csak vele az volt, hogy tömény csoki az egész.
nem baj, úgysem ettem semmit egész nap előtte.

szóval összességében tetszett a mai napom. boldog voltam és önfeledt. emlékszem, tavaly ilyenkor összezuhanva, magányosan ültem itthon.
még az iskola se vette el a kedvem semmitől.

Eleanor Rigby-t hallgatok. leragadtam. megint. úgy állok hozzá, hogy nem bírom elkapcsolni, ha egyszer meghallgattam, és akkor hallgatom újra és újra. egyszerűen fenomenális, rettentően imádom, főleg a szövege miatt.
elkapott a Beatles-láz, kicsit körül kell néznem a zenék között holnap, ha lesz erőm.
addig is
I look at all the lonely people

Eleanor Rigby picks up the rice in the church where a wedding has been
Lives in a dream
Waits at the window, wearing the face that she keeps in a jar by the door
Who is it for?

All the lonely people
Where do they all come from?
All the lonely people
Where do they all belong?

Father McKenzie writing the words of a sermon that no one will hear
No one comes near.
Look at him working, darning his socks in the night when there's nobody there
What does he care?

All the lonely people
Where do they all come from?
All the lonely people
Where do they all belong?

Ah, look at all the lonely people

Eleanor Rigby died in the church and was buried along with her name
Nobody came
Father McKenzie wiping the dirt from his hands as he walks from the grave
No one was saved

All the lonely people
Where do they all come from?
All the lonely people
Where do they all belong?

2011. február 13., vasárnap


egész nap olyan ingerült, dühös, ideges és nyugtalan voltam, valami különös okból, hogy arra nincs szó. most relaxálom magam, nyugtató zenéket hallgatok és egyenletesen szedem a levegőt, szuszázom egy kicsit. tudom, tudom, én olyan személyiség vagyok, aki nem keveri a blogját a médiával, de annyira taccsra vágott, hogy Olivér esett ki a valóvilágból, hogy meg is lepődtem rajta, és nevettem is egyet. komolyan, ő volt az egyetlen onnan, aki igazán szimpatikusnak tűnt nekem, miatta néztem az egészet. most már csak Szandika meg Anikó tartják bennem a lelket, hogy egyáltalán nézni fogom-e tovább.
nem is tudom, miért éreztem magam ilyen idegesnek ma.
talán az istenverte iskola okozta teher is tehet róla. rohadt sok kedvem van visszamenni oda. félek is attól, hogy mi fog ott várni.
álmos vagyok. nem jön össze most semmi.
zavarodottságban vagyok.
éhezem is
ingerült állapotba kerültem.
egyenlő - nem lesz a blogírásból semmi.
roppantul bocsánatot kérek.

az egyetlen dolog, ami lelket önt belém, az a holnapi Valentin-nap.
mert szerintem nagyon jól fog kisülni.

2011. február 11., péntek

childhood


de szeretnék én is hej' jó sokáig élni
nézni, hogy lesz lánykából
nő aztán meg néni.
és amikor öreg leszek és iszonyú tapasztalt
elindulok fölfelé, de
lerúg egy angyaltalp.

hm, valahogy emlékeztet a saját nyugizós pózomra ez a kép.

kupi van a szobámban, én pizsamában ülök és figyelem, hogy csepereg az eső. tavaszmámort hozott, és nem engedem, hogy elvigye. mellettem az ágy szétrugdosott, reggel felkelt állapotban, Pál megsemmisülten fekszik a fal mellett, a feje tetején. egy csomag zsepivel aludtam, és emlékszem, hogy éjszaka többször is felkeltem arra, hogy köhögök. a plüsselefántom, az a régi, sötéten türkizkék, csillagos fülű, a lila, hatalmas gombpárnán mosolyog, kiterülve, ölelésre nyújtott kezekkel, alatta a cicapárna, a régi, nálam idősebb Junior nevezetű kutyám, és a félig szétszaggatott, és bénán megvarrott, szívecskemintás hiúzom. a hajam a szemembe lóg, és roppant göndör, meg sem fogom fésülni. a fülbevalóim és a csatjaim szanaszét hevernek, az orrom bedugult, a rizslámpám ferdén kacsingat, míg az ajtómat nem lehet becsukni a táskámtól, aki élettelenül fekszik mellette, mint valami részeg disznó. hallom odakintről, ahogy apa telefonál, azzal a kisgyerekes hangjával beszél, szóval tudom, hogy anyát hívja. köhögök. fújtatok, lenézek a pizzamintás pizsamámra. elgondolkodom rajta, hogy ki az a gyengeelméjű, aki ilyet tervez. aztán ki az a még bugyutább, aki ezt megveszi, és ha kicsi is rá, akkor is élvezettel hordja. na? én, bizony.
felsóhajtok, oldalra nézek, elszomorodok, mert kisütött a nap. aztán leesik, hogy péntek van.
nem akarok elpakolni. miért nem jó ez így? olyan kisgyereknek érzem benne magam, olyan felszabadultnak és vidámnak, gondtalannak és boldognak.
az egyetlen dolog, ami rendben van, az a kis puffom és a tévém környéke. elcsodálkozom, hogy miért. ilyen sem fordul elő nagyon gyakran.
levegőt se kapok, de eldöntöttem, hogy ma kiélem az írói vénám egy kis szeletjét. aztán dizájnolok az édes blogomon valamicskét, úgy sem fogok semmit csinálni a délelőtt folyamán. rendet rakni nincs kedvem, de ah, muszáj. egy idő után megunom az egészet.

kezdődjék a sóó.

2011. február 10., csütörtök

nyálas akarok lenni, babusgatni és szeretgetni akarok, nyájasan és odaadóan beszélni, nem érdekel mások véleménye. ez az érzés a szerelem.

annyira szeretem....
hogy kitartasz mellettem, bármiféle őrültséget teszek,
hogy törődsz velem,
hogy bármit megtennél csak azért, hogy boldognak láss,
hogy elviseled az összes érzelmi-összeomlásomat,
hogy ott vagy, mindig, mikor szükségem van rád,
hogy bármit elmondhatok neked,
hogy olyan önzetlenül és feltétel nélkül tudsz szeretni,
hogy az ember nőnek érezheti magát melletted,
hogy vagy nekem, támaszkodhatok rád, szerethetlek, babusgathatlak,
hogy mindent megadhatok neked.
Te vagy a mindenem.
Ez az egész egyszerűen felfoghatatlan, leírhatatlan, elmondhatatlan...
Szeretlek, Kicsi.
Te vagy a mindenem, szerencsém.

You don't want to hurt me, But see how deep the bullet lies. Unaware that I'm tearing you asunder. There is thunder in our hearts, baby


szeretem ezeket a gondtalan, nyugis délelőttöket, amikor az ember kicsit elvonulhat és egyedül lehet. amikor élvezheti a meleg napsütést, az ablakon át, mellette forró, gőzölgő tejbegrízzel és egy kis százas csomag zsebkendővel, üres teás bögrékkel, kissé bedugult füllel és könnyező szemekkel. csodálatos érzés.
de a napsütés még a betegséget is kárpótolja. meg is bocsátok az Égnek, ha ilyen tavaszt tartogat még a tarsolyában, rettentő sokáig. elegem van már a hidegből egy jó időre.
most megint legszívesebben fognám magam, és tennék egy hosszú, nyugodt sétát az erdőben, fürdőznék a napfényben és a kellemes hidegben, de egyedül nem jó. egyedül semmit nem jó csinálni többé, ha tudod, hogy van valaki, aki szívesen megtenné ezeket az apróságokat veled. már aludni sem szeretek egyedül, emiatt.

hihetetlen.
ihletem támadt.
papírra - wordbe - kell vetnem. aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.


Tavaszillatot!

2011. február 7., hétfő


SPRING!
walking on the forest! *-*

2011. február 6., vasárnap

facing the sun

rettentően belejöttem a blogírásba. idegesítő lehetek, de úgy érzem, az életem minden egyes kis mozzanatát meg kell osztanom.
boldog vagyok. nagyon boldog.

szól ez a dal, és körülvesz a meghittség.
ha így állok a dolgokhoz, valószínűleg úgy alakul majd minden, ahogy vágyom rájuk, mégsem az lesz, amit én akarok.
zavaros így, nem?
de.
csokis dohány illat terjeng a levegőben, félhomályban úszik minden, a hajam vizes, kezdek elálmosodni, de mosolyognom kell.
akarok még egy olyan múlt hét pénteki, pizzázós, Jani barátaival összefutós randit.


"tudod, mire jöttem rá, Nyuszi? azért nem tudtam elaludni tegnapelőtt és tegnap este, mert egyedül voltam. mert nem voltál ott. csak forgolódtam."

starlight


fenomenális.
szürreális.
pipafüst és szerelem.
kissé elvarázsolt állapot.
szeretlek

Deine Blicke sind zu leer,
sie erdrücken mich, wenn wir kämpfen bis jetzt und haben uns dabei verletzt.

ideges vagyok. ohyeah.

:|

Everyday there's something new, honey, to keep me loving you


leírhatatlan, mennyire utálom a vasárnapot. annyira unalmasan telik, annyira egyedül érzem magam, annyira üres minden. rettentő mehetnékem van. hiányzik az, hogy régen gondoltam egyet, és elmentünk sétálni. most semmi. most unalom, egyedüllét és magány vesz körül. olyan lassan telik az egész, szerencsétlen, semmilyen nap.
igazából azt sem tudom, hogyan foglalhatnám le magam. ülök, bámulok magam elé, és szerencsétlennek érzem magam.
kreativitás nulla, társaság nulla, a zene sem nyugtat meg, semmi füst, semmi csók, senki, aki itt lenne, átölelne, azt mondaná, hogy "na, hagyd, hadd szeretgesselek, most olyan szerelmes hangulatomban vagyok!". igen, rájöttem, hogy ez a legnagyobb bajom - hogy ő nincs itt. hihetetlen.
kell valamit kezdenem magammal, mert különben megőrülök. utálom ezt az állapotot, utálom az egész kurva semmittevést, és a lazsálást.
talán írnom kéne valamit?

2011. február 5., szombat

Ivánka az ablakomban pucsít, én pedig gyönyörködöm a feneke látványában

tomorrow is another day


hihetetlen csoda, Nikolett éppen krumplit süt! micsoda meglepetés, meg is ijedtem magamtól, hogy egyáltalán sikerült. de az érdekes a dologban az, hogy olyan, mintha semmit sem csináltam volna, mert mindenki odajön és lop belőle. volt krumpli - nincs krumpli.
várom a többieket estére, hátha lesz valami elfogadható programunk, sok unalmas este után. olyan mehetnékem van, hogy az valami hihetetlen, legszívesebben felállnék és elsétálnék a világ végére. aztán vissza.
a kedvem meg a béka segge alatti helyzetbe került, és szerintem egy jó darabig ott is marad, ha nem tesz ellene senki valamit. csodálatos, amikor rám jön a hisztis szomorúság, és hozzám se lehet szólni.

2011. február 3., csütörtök

himmel hilf
wohin treibt's mich heut nacht?
Keine Frage, weg von hier.
Ich weiß ganz genau, ich hab nicht nachgedacht,
Trotzdem will ich weg von dir.
Es ist nur ein Gefühl,
Das mir sagt was ich nicht will
Bin total aufgewühlt.
Ich steh jetzt auf und bin nicht mehr still.

eszembe jutottak a régi emlékek erről a dalról, és elfog az az érzés, amit mindig éreztem, mikor ezt hallgattam. jaj, milyen gondtalan, semmirekellő idők voltak, mégis jó érzés néha visszatekinteni rájuk.
ki kell szaggatnom magam ebből az állapotból, egészen reménytelen. írhatnékom támadt, de nincs zeném, elfogytak az új számok, én meg emésztődöm, és szükségem van valami jó kis drum and bass muzsikára, hogy feldobjon.
mégis mit mondtam? szükségem van? NEM, helyesbítek sürgősen szükségem van valami új zenére, mert különben a falnak megyek és kibontom az egészet.
hisztizős hangulatomban vagyok, jobb lenne, ha inkább eltakarodnék aludni végre, nem rontanám a levegőt.

2011. február 2., szerda

secret places, secret dreams and wishes, where I belong to



ma úgy elkalandozott a fantáziám, megindult előre a jövőbe, és otthonos képeket vetített a lelki szemeim elé. amiken mosolyognom kellett, főleg mikor megkaptam az édes visszajelzést.
bevallom, jól esett a lelkemnek.
annyira szeretném azt az érzést, veled, hogy az valami hihetetlen, és leírhatatlan.
milyen jó lenne már húszévesnek lenni.
kicsit önállósodni és rátérni az életutadra, elkezdeni agyalni rajta, mit csinálj és hogyan, kivel, mikor, hol és miért. felelősséget vállalni komolyan a tetteidért, megalapozni a jövődet és elkezdeni élni.
manapság rengeteget töprengek ezen, visznek a gondolataim előre, magukkal sodorva, elragadva, mintha tömegbe keveredtem volna.
furcsa érzés. most sokkal jobban benne vagyok ebben az egészben, mint valaha voltam. mások nem így látják az életet, ami persze elgondolkodtató, roppant módon, de még minden változhat, mindenféle hozzáállás, terv, gondolat és tett.
de remélem, ez a pont legalább stabil marad.
olyan elbűvölten érzem magam emiatt.
ez a zene lenyugtat és furcsán komfortos érzést kelt bennem. imádom. csodálom.
tökéletesen lefesti a hangulatomat.

azt hiszem, most elmenekülök az álmok világába, és csak reménykedni tudok, hogy a holnapi napot valahogy megúszom épen.
legalább álmodhatnék egy jót, a meleg, puha, kényelmes párnák között, ha már az előbbi nem teljesülhet.

Au revoir, mes chantos.

2011. február 1., kedd

It is fun to think it over, but I can say, that I really miss you, boys of Panik.


You're not my eater
I'm not your food
Love you for God
Love you for the Mother

Eat me
In the space
Within my heart
Love you for God
Love you for the Mother

Mother fountain
Or live or not at all

The most level
Sunken chapel
Love you for God
Love you for the Mother

All's there to love
Only love


Иван, я люблю тебя.




egy kis lusta, dürümdürüm-zene.

ücsörgök a földön, rajtam van a pávaszínű stólám, tüsszentgetek össze-vissza, fázom, ráadásként könnyezik a szemem.
mi kell még ugyan?
jól jönne egy kis nyugtató füst, vagy végre egy kiadós alvás egy rohadt fárasztó nap után.
addig is, továbbra is ülni fogok a félhomályban, tavasz iránt epekedve - még mindig, a helyzet nem változott -, és várva Ivánra, hogy átjöjjön és megejtsünk egy relaxáló vizipipázást.
semmihez nincs kedvem, legszívesebben morogva vonulnék be a sarokba, magamra húznám a takarót és addig aludnék, ameddig száz százalékosan ki nem pihenném magam. megterhel az egész rohadt iskolába járás.
alvás-világnapot kéne tartani, és akkor az olyan mormota emberek, mint én, sikoltozva rohannának be az ágyba, örülve, hogy büntethetetlenül alhatnak.
már február van.
fel sem tűnik az embernek, hogy rohan az idő.
néhány dolog olyan, mintha csak tegnap történt volna. ennyi az idő. csak szalad előre, megállás és gondolkodás nélkül. de legalább nem volt velem önző az utóbbi időben. legalább adott nekem magából épp eleget.
izgatott vagyok, ha a jövőbe tekintek, és megpróbálom elképzelni magam.
pozitívan állok a dolgok elébe, képes vagyok a legapróbb mozzanatoknak, gesztusoknak, tárgyaknak is örülni. és boldog leszek, olyan folyamatos boldogságot akarok fenntartani, mint ami most is körülvesz.
csak annyira jobban tetszene a boldogság, ha tavasz-illata lenne, nem pedig hideg szürkeségben úszna.
fényt akarok, virágokat, virágillatot, hamvas zöld füvet, szabadtéri pipázásokat, néhány kellemes meleg esőzést, hűs időjárással.

entschuldigung, elragadott az alkotói hév.
nesze, Nyuszi, legalább van mit olvasnod Nyikolétáról.