2011. május 31., kedd

unbelieveable tiredness.


holnap nagyon szurkoljatok nekem, angolvizsgám lesz.
arra a szintre értem, hogy a gondolataim hetvenöt százaléka angol.
valahogy félek tőle, de remélem kivágom magam belőle valahogy successfully with my speaking ability.

2011. május 30., hétfő

you wanted the world - you wanted it all.

most egy kicsit furcsán érzem magam. délután kiültem a frissen épített hátsóteraszunkra az összes, kilónyi angol cuccommal, élveztem kicsit a friss levegőt a válaszírások közben, majd az egyik füzetet felemelve észrevettem azt a régi, kopott, apró, első- és hátsóborító nélküli spirálfüzetemet, amibe régen beleírtam órákon, vagy néhány unalmasabb pillanatomban az összes bajomat, a depresszióm végtermékét.
érdekes volt visszaolvasni. kifejezetten megleptem vele magam, hogy az utóbbi időben mennyit változtam, mennyi mindent gondolok most egészen másképp, mint akkor, mennyivel érettebbnek nevezhetem magam most, mint akkor.

rengeteget változott a felfogásom és a dolgokhoz való hozzáállásom, rengeteget javítottak rajtam mind mások, mind én magamon. szóval valamennyivel elégedettebb leszek magammal szemben, ahogy tapasztalok.
abból a korszakomból csak a fogalmazásmódom és a bolond metaforáim hiányoznak. a többit legszívesebben leláncolnám, mint egy elsőszámú közellenséget, ásnék neki egy hatalmas gödröt, bedobnám, aztán betemetném. érthető?
amúgy elég jól érzem magam. még mindig nem fogtam fel, hogy pár nap múlva nem kell majd iskolába járnom, azt csinálok és addig, amit akarok, akkor kelek, amikor akarok, másszóval szabad leszek! imádom azt a gondtalan érzést.
az ágyneműm mostmár tisztakék színben úszik, nyugalom tölt el, ha ránézek. mély levegőt veszek, a szemem pedig magától csukódna le, ha nem küzdenék azért, hogy nyitva tartsam. a háttérben a Wonderful Life szól, engem körülvesz a csendes este, a fényesség, amit utálok. a holnapi ruhatervem jár a fejemben, de nem tudok rendes következtetésre jutni. érdekes, szükségállapotban kreatív az ember. csak legyen ez így a nyelvvizsgán is.
ámen.
valaki magyarázza el, miért iszok ásványvizet, mikor utálom!

2011. május 29., vasárnap

breathe me




ma valahogy egész nap egy rakás szarral egyenlőnek éreztem magam.
olyan eltiportnak és semminek. nem vajmi meglepő az én szemszögemből, de na.
nyugalomra vágytam, az ágyneműmet áthúztam, kék színben úszik az egész. vagyis, majdnem az egész. ez biztosítja számomra a színi békét, azt, ami lefesti a hangulatom.
hihetetlen békére és csendre, odaadásra vágyom. szeretetet akarok, csendes és nyugtató ölelést, azt, hogy biztonságban érezzem magam. csak azt az érzést akarom magaménak tudni, hogy fontos vagyok.
én tudom, hogy én egy nyitott könyv vagyok, gyengén kötött, amelynek könnyen kihullanak a lapjai és értelmüket vesztik.
ma nem érdekelt semmi.
de tényleg. éltem a saját érzelmes, női, szeszélyes, flegma, igénytelen énem, amit imádok élni.
hihetetlen, mennyi minden gyülemlett így fel bennem ennyi idő alatt.
megdöbbentem rajta, hogy tényleg ennyire gyenge vagyok, mint amilyennek látszom.
változtatni, változtatni.
most valahogy semmi nem érdekel.
az sem, hogy vasárnap tizenegy óra van.
holnap nagy valószínűséggel úgy fogok kinézni, és érezni magam, mint egy oszló hulla.
de valahogy ez sem hat meg.
totálisan érzelemmentesnek tituláltam magam. ülök, nézek magam elé, a szemeim elnehezültek, nem érzek semmit, gondolkodni sem tudok, nincs az eszemben semmi. ez az a pont, amikor csak létezek és nem törődöm.
de talán aludni kéne.

2011. május 28., szombat

only one word - surrender


maszkurát hallgatok, a pörgősebb változatból, de most valahogy ez sem tud feldobni. a tegnapom nem egészen úgy sikerült, mint ahogyan azt én elképzeltem. de csodálkoznom kéne? mostanában nincs valami nagy szerencsém.
az ég egészen beborult, nem lesz jó időnk. szeretem, mikor ez van, amikor sötétebb van napközben, mint általában, amikor a felhők elfednek mindent. kis szomorúság, üresség, borongós derű. de nekem valahogy most mégis az egész helyzet olyan otthonos. törökülésben ülök, kócos, fésületlen és roppant mód hullámos hajjal, smink nélkül, álmosan. rendet raktam a délelőtt folyamán a szobámban, most pedig nem tudom, mihez kezdjek. a tanulás mellett kellene döntenem minden bizonnyal, de most inkább belemerülnék az önsajnálatba. aztán valószínűleg el kell kezdenem angolul mormogni és válaszolni a kérdésekre a szóbelihez. valamit csak kellene kezdenem magammal. a semmittevés nem éri meg az árát.

az előbb rákezdett az eső. az ablakom tárva nyitva van, érzem beáramlani azt a poros esőillatot. jól érzem magam, valamennyire. azt kell mondjam, lusta vagyok mindenhez, legszívesebben csak aludnék.
rettentő jó érzés töltött el. roppant büszke vagyok magamra, mert sikerült halszálka-fonást csinálnom! :) igaz, nem lett olyan szép, de kezdésként nagyon meg vagyok vele elégedve.

most távozom, meglátjuk, mit hoz a mai nap.

2011. május 26., csütörtök

does anybody care?


minden rohadtul kesze-kusza állapotba váltott át jelen pillanatban. most értem el arra a pontra, hogy tényleg semmit nem értek. értetlenül állok a dolgok előtt. nem is egy dolog miatt.
miért van az életben ennyi csavar?
bár hihetetlennek tűnik az én számból ez a mondat, de valahogy úgy érzem, megtanultam azt, hogy hogyan kell helyesen cselekednem.
ami nem érdekel, azt elengedem a fülem mellett, amit meg akarok hallani, úgy is meghallom.

kinevetem az irracionalitást és a nem józan gondolkodást.
az üres ígéreteket és a jogtalan megharagudásokat. nem fájlalom a szívem mások miatt annyit. nem törődöm annyit azzal, amiről nem én tehetek
nem okozok magamnak fájdalmat mások hülyesége miatt.
én csak követem a saját eszméimet, aztán engem lehet békén hagyni.

nehogymár én legyek a lábtörlő, basszus.

fuckyea.

könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők


hazafelé a buszon csak néztem ki az ablakon, gondolkodtam, miközben üvöltött a zene a fülemben. lepergettem a mai napomat, a gergős beszélgetésemet, meg azt, hogy aközben hihetetlen módon mennyit agyaltam. eszembe jutott az egész tavaly nyár, hogy szinte éjjel-nappal együtt voltunk és rengeteget beszélgettünk. valami egész érdekes.
rengeteg tervem van. így sorra jutnak az eszembe jobbnál jobb, furábbnál furább elhatározások, amiket szerintem meg is fogok valósítani.
holnapra estére marad egy kis esti nyársalás, arra holnap megpróbálok valami finom sütit összeütni, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. még mindig égek a vágyban néhány indie-naci és egy új, fekete pántnélküli bikini iránt, ez az utóbbi időben nem csillapodott.

aztán, két mondat jutott eszembe. az egyik a közelmúltból, a másik pedig régről.
idézném őket.
"- nikolett, jól vagy?
- persze!
- ajjajj, nem szeretem, ha valaki ezt válaszolja. valószínűleg csak ezzel próbálja meg palástolni azt, hogy valószínűleg semmi sincs rendben."
ez most nem egészen passzol a hangulatomhoz és az összezavarodottságomhoz, de annyira megfogott ezzel, hogy az valami hihetetlen.
aztán következik egy másik
" Tudod te milyen vagy? Ha egyszer téged valaki megszeret, akkor később nem fog tudni nem imádni."
ezt pedig szimplán hízelgőnek tartom. ez azt jelentené, hogy olyan aranyos vagyok? persze. el tudom képzelni. most mondjátok meg, nem érzékeltek a személyiségemben némi változást?


egyszerűen rájöttem arra, hogy imádok ellenszenves lenni.


este új dizájnt kaptok.

2011. május 25., szerda


rengeteg dolgom van, amit közölhetnék. számtalan gondolat kergeti egymást a fejemben, érdekes játékokat játszanak egymással. tervek, ötletek, emlékek, gondolatfoszlányok, közölnivaló információk, apró érvecskék.
de most nem írok.
holnapra tartogatom.
végül a mai napról
növényeket szedtem a Kócossal a növénygyűjteménybe, amiket le fogok préselni. addig ő talált a fűben egy sünt, majd azt kezdte el babusgatni, egy fűszállal simogatta, cirógatta, teljesen odáig volt érte.
mosolyogtam.

2011. május 21., szombat

holnap megyünk kirándulni.
a kócosom rettentően hiányozni fog.
remélem, minden jól alakul :)

ha szeretünk, az egész embert szeretjük, nem amilyennek akarom, hogy legyen.


azt hiszem, rendbe tettük a dolgokat, átcseréltük a kakis pelust egy tiszta liberóra. megbeszéltünk mindent, részletesen, aprólékosan, tagoltuk a vágyakat és az elvárásokat, aztán hatalmasat beszélgettünk.
ez hiányzott nekem az utóbbi időszakban. hogy kiöntsem neki a lelkem, hogy megint úgy érezzem, teljességgel az övé vagyok, minden porcikámmal és gondolatommal együtt. szeretem őt, úgy szeretem, ahogy csak bírom, úgy, ahogy még soha nem szerettem senkit. ő még mindig stabilan kiáll amellett, hogy velem fogja leélni az életét. és most ezt, a sok rossz érzésem és kételyem után olyan volt hallani, mintha hosszú lélegzet-visszatartás után vettem volna egy hatalmas levegőt, ami betöltötte a tüdőmet úgy, mint ez az érzés a szívemet, a lelkemet.
most valahogy jól érzem magam, álmos vagyok, a szemhéjam újra és újra megpróbálom fenn tartani, de az utolsó szabad perceimet blogírással töltöm, mert elhanyagoltam szegénykét. lassan átöltözöm a pizsamámba, aztán bebújok az Ivánillatú ágyamba, és hatalmasat alszom. még az arcomon is érzem az ő arcszeszének illatát, mert mikor átjött, frissen borotválkozott.

holnap alszok, addig, ameddig csak bírok. drága édesanyám és édesapám kinyilvánították, hogy nem kell mennem a szemétszedésre, és dacosan, sőt, határozottan kijelentették, hogy írnak igazolást, hogy nem tudjuk megoldani a közlekedést. vicces, de roppant módon örülök neki. így legalább pihenhetek másnapra.
a délutánom meg szokatlan módon a régi irományaim elolvasásával történt. meg voltam hatva. rengeteg akkori érzést, emléket az eszembe juttatott, mosolyognom kellett, de könnyeket is csalt a szemembe egy-két rész, be kell valljam.
aztán bementünk vásárolni. már megvettünk mindent a kirándulásra. beújítottunk egy rövidnacit, egy cicanacit, meg két apró basic topot, nem említve a papucsomat, amelynek a széle édesen rózsamintás. érdekes napoknak nézünk majd elébe, Iván rettentően hiányozni fog.
de várom, nagyon. érdeklődve, kíváncsian.

most viszont megyek és alszom, ha már megtehetem :)

0.51

2011. május 19., csütörtök

összevisszaságosság . előre szólok.

ó. eldöntöttem, hogy meg fogom nézni a karib tenger kalózait háromdében. már akkor eldöntöttem, hogy megnézem, amikor a moziban decemberben láttam az előzetest. csak társat kell hozzá találnom.
már megint eltűntem egy időre. hogy miért? hihetetlenül lusta és dög vagyok, nem ültem a gép előtt körülbelül egy hete. csak élvezem ezt a mindennapos semmittevést, lézengést pusztán, tengek, nem is figyelek arra, mit csinálok, a napjaim viszont olyanok, mint amilyenek lenni szoktak. azt kivéve, hogy élvezem a frufrusságot. szerintem valahogy még jobban kihozza belőlem a flegmaságot. amúgy viszonylag boldognak nevezném magam, tervezgetek előre a jövőben, változásra vágyom, át akarom rendezni valahogy másképp a szobámat. várom az osztálykirándulást, listát írok, hogy ne felejtsek el semmit, már most pakolgatok, pedig vasárnap, hétfőn és kedden repülünk el.
álmosság az az állandó tényező, ami bánt engem. arra meg rájöttem, hogy szinte én vagyok az egyetlen, aki nem változtatja rendszeresen a blogja címét. érdekes. én szeretem így.
azon felül, be akarok újítani pár indie-nacit, nagy, absztrakt mintásakat, egy fekete és egy fehér topot, meg egy kalapot.
LÉGYSZILÉGYSZI! rám férne már.

2011. május 15., vasárnap

sorry for party rocking

...aztán végül is jól alakult a tegnapi napom. volt közte kisebb rossz, sírás-rívás, majd békülés, hatalmas szerelem, pálinka, vodka meg ízesített sör, evés-ivás, esti beszélgetések, Benkével, azaz ki tudja, hányadik keresztapámmal, meg persze Krasyval, Andival és Tomikával, autókázások, meg egy kis parti-hangulat is. jól éreztem magam. megint sikerült Ivánom egy barátjával jobban megismerkednem, kifejezetten jól érzem magam a társaságukban, Krasy volt eddig az, akivel a legtöbbet, és a legkomolyabban sikerült eddig társalognom. mondhatni egyszerűbben, hogy jobban éreztem magam annál, mint amit vártam még a bőgős délelőttömön. főleg a késő este! ;)

ma reggel kikászálódtam az ágyból, arra ébredtem, hogy csengetnek, aztán egyszerre a ház üresből megtelt telibe, rengetegen lettünk. délután fodrászt látogattam, igen, új a hajam. majd megosztok egy képet a későbbiekben, ha hozzászokom az aprócska, szanaszét álló frufrumhoz, meg a kicsivel rövidebb, és aprót formásabb hajamhoz. rengeteget vacilláltam előtte, hogy érdemes-e frufrut vágatni, teljesen be voltam pánikolva. nem nekem való a nagy változtatás. egyszerűen imádom az állandóságot, én arra vagyok tervezve, hogy mindent ugyanúgy hagyjak, vagy halogassak. a fodrász, Marcsi helyében én leütöttem volna magam.
először kisebbfajta sokkot kaptam, nem tudtam magammal mit kezdeni, aztán lehiggadtam, Iván örömére. végül is, neki tetszik, szóval semmi gond. nekem is, csak megjegyezném zárójelben, még szokatlan. érdekes egy dolog volt - a háttérben Marcsiéknál megszólalt Drága Péterfy Bori kisasszony Bűvös vadásza. ez a dal hihetetlen szerepet játszik az életemben, erre próbáltam összeszedni magam, ez biztatott, hogy cselekedjek, majd erre csókoltam meg Ivánt először. mindig eszembe juttatja a Kócosom szobájának első látásra tapasztalt különlegességét, azt az otthonosságot, amikor először beléptem, a melegséget, amit akkor éreztem. leírhatatlan érzés, mennyire imádtam azt a szobát... :( ott lettem szerelmes, ott lettem még szerelmesebb, most pedig egy másik házacskában laknak.
hihetetlen, mennyit dumálok a semmiről.

jelen pillanatban meg izgatottan várom a holnapot, a véleményeket. kelhetek korábban, hurrá.

2011. május 14., szombat

sírok, értitek ezt?

I met a guy at the club
I let him know I'm in love

I met a girl at the bar
I let her know who you are

I told her you are a love of my life and
One day you gonna be my wife and
We are gonna have some babie together

I told him you are a man of my dreams
You saved me from drowning in the streams
I know we're really gonna last forever and ever

It was those, 3 words that saved my life
It wasn't complicated
Wasn't pre-meditated
It wasn't under-rated
Boy I'm so glad you stayed and
It was those 3 words saved my life
It wasn't complicated
Wasn't pre-meditated
To you I'm dedicated
Let's go ahead and say it

I love you I love you
You are the love of my life my life
I love you I love you
You are the love of my life my life

You know you're holdin my heart
Can't nothin' tear us apart

You know I'm so in love with you
Can't nothin tear us apart no

I said I L-O-V-E Y-O-U
I'm so into you girl
She said M-E T-O-O
It's obvious I'm so into you boy
So why don't we ( we ) hold ( hold ) on ( on ) for ( to ) love
Through the ups and downs never let
Holdin' on forever never let
It all started with 3 words, saved my life
It wasn't complicated
It wasn't complicated
It wasn't complicated
It wasn't complicated
Baby those 3 words saved my life

I love you I love you
You are the love of my life my life
I love you I love you
You are the love of my life my life
fuccs. itthon ülök, még mindig, és beletörődtem abba, hogy az egész délelőttöt és délutánt sikerülni fog egyedül töltenem. aztán ki tudja, mi lesz este.
kicsit szomorú vagyok, és van egy olyan foreveralone érzésem ebben a pillanatban.
szóval szerintem ebből az lesz, hogy nekiülök filmet nézni, ha már nincs jobb elfoglaltságom...

looked hot today


a tegnapi napomban felváltva cserélődött a jó és rossz hangulatjelző. ki hitte volna. nem részletezem, végül is, minek?
megismertem Dzsozef új munkatársát, Xéniát, akiben kellemeset csalódtam. de Anita még mindig hiányzik, mert pont ugyanolyan volt, mint én. pedig nem is beszélgettünk annyira sokat, mégis megragadt bennem. megfognak az egyedi emberek.
most épp a szobámban ülök, álmosan, fáradtan és csalódottan. nézek magam elé, még fel sem öltöztem, kócos vagyok és rajtam v
an a tegnapi sminkem. este csak bejöttem, beestem az ágyba, megnéztem a Family Guy-t, aztán elaludtam.
rágom a fogkefémet, a mentol csíp. mindjárt elmegyek, megfürdöm, hajat mosok és szárítok, talán ki is vasalom, de még Zoltánra várok, hogy beessen, elkészülni Károly partijára. ú. kíváncsian várom, mi lesz belőle. megint egy olyan, mint Ivánnál? vagy talán nem fog ízleni a vodka. ki tudja, érdekel bárkit is? *olyan nincs, hogy nem ízlik.*
zsúfolt lesz a mai napom, már előre látom. csak azt szeretném, hogy szépséges idő legyen a nap folyamán, fülledt, égető meleg, hogy viselhessem a sarumat, a pirosra - vagy netalántán babás narancssárgára lakkozott körmeimmel.

tegnap bennem volt az, hogy turizok végre egy kicsit, és keresek valami ruhát vagy szoknyát magamnak, mert végül is, miért ne? aztán nem maradt társaságom sem, Muhcsival beszélgettem az iskola előtt. az egész osztályom a közelgő - húdenagyonörülökneki - osztálykirándulással van elfoglalva. én meg nem tudok ezzel a ténnyel mit kezdeni, hidegen hagy a közös, bizonyára nem túl szívgerjesztő fürdőszoba, meg a több, mint hat személyes szobák.
csodálatos, ráadásul, pont akkor leszünk Ivánnal fél évesek.

na de megyek is készülődni, mielőtt stílusosan elkésnék.

2011. május 12., csütörtök

na?

third.

tiredness


odakint rettentő meleg van. csak úgy sugároz a nap, éget a fénye, úszunk a forróságban. nem is csoda, hogy az én karjaim, az arcom és a mellkasom egészen lebarnultak. vicces belegondolni, én régebben az az ember voltam, aki utolsónak égett le a napon.
a testvérem és az osztálya ma strandon voltak, amin mosolyognom kellett. nekem még fürdőruhám sincs, de ha alkalmam nyílik rá, legközelebb veszek egy fekete bikinit.
már csak három nap és megváltoztatom a hajam. izgatott vagyok miatta, de még fogalmam sincs, mi lesz a végkifejlet, valószínűleg a széken ülve fog eszembe jutni. csak nehogy megbánjam. jó kedvem van, kellemesen érzem magam, valami fura ok folytán. talán, mert az előbb, amíg elsétáltam a boltba, mosolyogtam, mert rájöttem, mennyire imádom az életet, ezt az egész csodát, a Földet. főleg ilyenkor, nyár elején. ott, ahol én lakom, mindig csönd van és nyugalom, mégis lehet hallani gyerekzsibongást, autózúgást, embereket, de a természet is jelen van, egészen közel. azért is izgatott vagyok, mert remélhetőleg, ha a hétvégém úgy alakul, ahogy én akarom, akkor megint programokkal dúsan telik majd.

2011. május 11., szerda

csók a családnak, elromlott a space-em.

egy kis újításon töröm a fejem, már igazán rám férne valami más. de közben nagyon nem szeretem a változást. hogy is mondjam, nem egészen nekem való.
ha lenne időm meg energiám. - van időm, kedvem viszont nulla, megsúgom.
a hajam változtatása is vegyes érzelmekkel fogadott. egy - izgatott vagyok miatta. kettő - ideges vagyok és fogalmam sincs róla, megéri-e.
amint észrevehettétek, eltűntem.
ez is csak a lustaságomnak tudható be.
esküszöm, valamelyik nap visszatérek.

2011. május 8., vasárnap


visszatértem, Drágáim.
tegnap ismét horgászni voltam a Szerelmesemmel. rengeteget beszélgettünk, nevettünk és sok halat fogtunk, még az időnk is jó volt, a kora esti szél ellenére. mikor hazaértünk, teljesen meg voltam lepődve azon, hogy fáztam. nem említettem, hogy a télikabátomban voltam és a rózsaszín stólámba bugyoláltam a nyakam. május hetedikén majd' megfagytam. hihetetlen.
jelen pillanatban álmos vagyok. az egész napos angoltanulás hatása alatt állok és meghalok a fáradságtól. nincs időm semmire, de nem fogok itt emiatt panaszkodni.
olyan gonoszak ezek a szünetek - a tavaszi és az érettségiszünet. köztük mindössze egy elcsépelt nappal. és hogy miért? mert elhihetik velem, hogy az iskola kicsit szünetel, hogy alhatok - én elhíresült alvásfüggő - és pihenhetek, szabadon lehetek és nem kell az unalmas padokban ülnöm. ehelyett még legalább egy hónapot ott kell töltenem abban a drágaságban.
istenem, de utálom ezt az egészet.
más nem tölti ki a gondolataimat, csak az álmos kómaság, az alvás iránti vágy...
de utálok egyedül aludni, hogy már tudom, milyen érzés a Kócosommal összebújni.

2011. május 6., péntek

a hajam pár napon belül vörösesbarna színben fog pompázni.
wáó.

2011. május 5., csütörtök

egy üveg pálinkát nekünk!

a fejem állapota érdektelen.
viszont ebbe a mosolyba szerettem bele.
tekerj bele babám, imádnivaló szám!<3

az őrült huskym egy szerencsétlen, döglött, kiszáradt békával játszadozik. feldobja, majd mikor leesik, újra elkapja és feldobja. még egy variációja van, hogy egy kicsit érdekesebb legyen, beledobja anyám pampafűjébe - valahogy hihetetlen érdeklődést vált ki belőle az a tehetetlen fű, mindig beledörzsöli magát - majd felkutatja, kiszedi, és rohanni kezd a békájával a szájában. boldognak látszik, de egyszerűen bolond.
én próbálom belevetni magam a csodás földrajz tanulásába, de valahogy semmi kedvem hozzá. a tanulástól az utóbbi időben nagyon elment a kedvem. már csak azt várom, hogy véget érjen ez a szerencsétlen iskola, és kipihenhessem magam, meg élvezhessem a szabadságot. mostanában nagyon szabadságtudatos lettem. azt várom, hogy elkezdődjön az életem, kicsit idősebb lehessek és azt csinálhassak amit csak akarok. hihetetlen érzés. a szabadság a kedvenc érzésem, rájöttem, az utóbbi időben. azokkal, akiket szeretsz, akiktől nem függsz, egy hatalmas partiban tombolva, csak önmagadat adni.
Ivánommal birkóztunk az este, verekedtünk, csikiztünk, széttúrtuk az ágyat, aztán a végén lezártuk az egészet egy hatalmas csókkal.
ezért imádom őt. mert egyik pillanatban gyerekek lehetünk, utána tinik, végül pedig mintha házas felnőttekké válnánk.
ő az életem hihhetelen értelme.

2011. május 3., kedd

megint a régi holmimban ébredtem, a teherautó platóján...




kicsit csalódott vagyok, több dolog miatt is. de nem, inkább mérgesnek nevezném magam.
a kedvem egészen lent van, a béka feneke alatt tartózkodik és nem akar kibújni onnan. a sírás meg valahol itt van a torkomban.
de sebaj. tudom én, min kell változtatnom.
egész nap egyedül voltam, vártam a kettő órát, de...
aztán az összes durva, sportkipuffogó-hangra felkaptam a fejem...
na jó, nem teszek szemrehányást [..........] de KURVA szarul voltam.

későbbi megnyugvásom állapotában lézengek, fejfájással és enyhe hányingerrel és szeretethiánnyal küszködve. tejbegrízt főztem magamnak és azt eszem, meg várom, hogy este legyen és kiszabaduljak ebből a kurva magányomból. bemegyek berénybe Grétával és Szilviával töltök egy kis időt, aztán másnap kora délután hazaérkezem és kezdődik elölről a magány.

rájöttem, hogy változtatnom kell a hajam színén, formáján és hosszán.
meg is van az új változat, tervben, a fejemben.

tudom, hogy kesze-kusza vagyok, de most már minden rendben van.
jól érzem magam, boldogan és izgatottan.
elindulok, készülődni, aztán meglátjuk, hogy fog az este elsülni.
Gréta, Szilvia, várom már. :)

2011. május 2., hétfő

gyorsan, alaposan.

van egy rövidke időre internetem, de gyorsnak kell lennem. megjegyezném zárójelben - nagyon kivagyok nélküle.
mostanában állandó mehetnékem van, teli vagyok hiányolásokkal, nem tudok mit kezdeni magammal és még szeretetéhesebbé váltam, mint eddig voltam. Iván bőszen belekezdett az érettségibe, én pedig itthon ülök és várom, hogy vége legyen ennek a rohadt idegesítő időszaknak. idegesít, bevallom.
a ballagás irtó jól sikerült, az én részemről legalábbis. az alkoholszinttel sem volt gond - hat vagy öt pálinka, két jäger, egy whiskykóla, és mellékesen még négy pohár vörösboroskóla egészen kifejtette a hatását (szédülést és jókedvet okozott). végigölelgettem egy tucatnyi embert, hatalmasakat beszélgettem, nevettem és jól szórakoztam. köszönöm szépen az estét főként drága Ivánomnak, Öcsikének, Tomikának, Dzsozefnek, Károlynak, Zoltánnak, Andicicának, (hihetetlen, egész jól összespanoltunk) Krasynak, és persze az egyetlen Viki néninek, akit imádok :) a partifotókat majd egyszer csak leközlöm.
hihetetlenül jól éreztem magam, végre egy kis csapatással levezethettem a partilázamat.

az életem mostanában roppantul unalmasan telik, nem csinálok semmit, de megpróbálok legalább egy kis alkotást, egy kis művészi dolgot kipréselni magamból. aztán meglátjuk, mi sül ki belőle.