2011. május 21., szombat

ha szeretünk, az egész embert szeretjük, nem amilyennek akarom, hogy legyen.


azt hiszem, rendbe tettük a dolgokat, átcseréltük a kakis pelust egy tiszta liberóra. megbeszéltünk mindent, részletesen, aprólékosan, tagoltuk a vágyakat és az elvárásokat, aztán hatalmasat beszélgettünk.
ez hiányzott nekem az utóbbi időszakban. hogy kiöntsem neki a lelkem, hogy megint úgy érezzem, teljességgel az övé vagyok, minden porcikámmal és gondolatommal együtt. szeretem őt, úgy szeretem, ahogy csak bírom, úgy, ahogy még soha nem szerettem senkit. ő még mindig stabilan kiáll amellett, hogy velem fogja leélni az életét. és most ezt, a sok rossz érzésem és kételyem után olyan volt hallani, mintha hosszú lélegzet-visszatartás után vettem volna egy hatalmas levegőt, ami betöltötte a tüdőmet úgy, mint ez az érzés a szívemet, a lelkemet.
most valahogy jól érzem magam, álmos vagyok, a szemhéjam újra és újra megpróbálom fenn tartani, de az utolsó szabad perceimet blogírással töltöm, mert elhanyagoltam szegénykét. lassan átöltözöm a pizsamámba, aztán bebújok az Ivánillatú ágyamba, és hatalmasat alszom. még az arcomon is érzem az ő arcszeszének illatát, mert mikor átjött, frissen borotválkozott.

holnap alszok, addig, ameddig csak bírok. drága édesanyám és édesapám kinyilvánították, hogy nem kell mennem a szemétszedésre, és dacosan, sőt, határozottan kijelentették, hogy írnak igazolást, hogy nem tudjuk megoldani a közlekedést. vicces, de roppant módon örülök neki. így legalább pihenhetek másnapra.
a délutánom meg szokatlan módon a régi irományaim elolvasásával történt. meg voltam hatva. rengeteg akkori érzést, emléket az eszembe juttatott, mosolyognom kellett, de könnyeket is csalt a szemembe egy-két rész, be kell valljam.
aztán bementünk vásárolni. már megvettünk mindent a kirándulásra. beújítottunk egy rövidnacit, egy cicanacit, meg két apró basic topot, nem említve a papucsomat, amelynek a széle édesen rózsamintás. érdekes napoknak nézünk majd elébe, Iván rettentően hiányozni fog.
de várom, nagyon. érdeklődve, kíváncsian.

most viszont megyek és alszom, ha már megtehetem :)

0.51

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése