2011. május 26., csütörtök

könnyű léptű halált hozók és ólmos szeretők


hazafelé a buszon csak néztem ki az ablakon, gondolkodtam, miközben üvöltött a zene a fülemben. lepergettem a mai napomat, a gergős beszélgetésemet, meg azt, hogy aközben hihetetlen módon mennyit agyaltam. eszembe jutott az egész tavaly nyár, hogy szinte éjjel-nappal együtt voltunk és rengeteget beszélgettünk. valami egész érdekes.
rengeteg tervem van. így sorra jutnak az eszembe jobbnál jobb, furábbnál furább elhatározások, amiket szerintem meg is fogok valósítani.
holnapra estére marad egy kis esti nyársalás, arra holnap megpróbálok valami finom sütit összeütni, aztán majd meglátjuk, hogy alakul. még mindig égek a vágyban néhány indie-naci és egy új, fekete pántnélküli bikini iránt, ez az utóbbi időben nem csillapodott.

aztán, két mondat jutott eszembe. az egyik a közelmúltból, a másik pedig régről.
idézném őket.
"- nikolett, jól vagy?
- persze!
- ajjajj, nem szeretem, ha valaki ezt válaszolja. valószínűleg csak ezzel próbálja meg palástolni azt, hogy valószínűleg semmi sincs rendben."
ez most nem egészen passzol a hangulatomhoz és az összezavarodottságomhoz, de annyira megfogott ezzel, hogy az valami hihetetlen.
aztán következik egy másik
" Tudod te milyen vagy? Ha egyszer téged valaki megszeret, akkor később nem fog tudni nem imádni."
ezt pedig szimplán hízelgőnek tartom. ez azt jelentené, hogy olyan aranyos vagyok? persze. el tudom képzelni. most mondjátok meg, nem érzékeltek a személyiségemben némi változást?


egyszerűen rájöttem arra, hogy imádok ellenszenves lenni.


este új dizájnt kaptok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése