2011. május 30., hétfő

you wanted the world - you wanted it all.

most egy kicsit furcsán érzem magam. délután kiültem a frissen épített hátsóteraszunkra az összes, kilónyi angol cuccommal, élveztem kicsit a friss levegőt a válaszírások közben, majd az egyik füzetet felemelve észrevettem azt a régi, kopott, apró, első- és hátsóborító nélküli spirálfüzetemet, amibe régen beleírtam órákon, vagy néhány unalmasabb pillanatomban az összes bajomat, a depresszióm végtermékét.
érdekes volt visszaolvasni. kifejezetten megleptem vele magam, hogy az utóbbi időben mennyit változtam, mennyi mindent gondolok most egészen másképp, mint akkor, mennyivel érettebbnek nevezhetem magam most, mint akkor.

rengeteget változott a felfogásom és a dolgokhoz való hozzáállásom, rengeteget javítottak rajtam mind mások, mind én magamon. szóval valamennyivel elégedettebb leszek magammal szemben, ahogy tapasztalok.
abból a korszakomból csak a fogalmazásmódom és a bolond metaforáim hiányoznak. a többit legszívesebben leláncolnám, mint egy elsőszámú közellenséget, ásnék neki egy hatalmas gödröt, bedobnám, aztán betemetném. érthető?
amúgy elég jól érzem magam. még mindig nem fogtam fel, hogy pár nap múlva nem kell majd iskolába járnom, azt csinálok és addig, amit akarok, akkor kelek, amikor akarok, másszóval szabad leszek! imádom azt a gondtalan érzést.
az ágyneműm mostmár tisztakék színben úszik, nyugalom tölt el, ha ránézek. mély levegőt veszek, a szemem pedig magától csukódna le, ha nem küzdenék azért, hogy nyitva tartsam. a háttérben a Wonderful Life szól, engem körülvesz a csendes este, a fényesség, amit utálok. a holnapi ruhatervem jár a fejemben, de nem tudok rendes következtetésre jutni. érdekes, szükségállapotban kreatív az ember. csak legyen ez így a nyelvvizsgán is.
ámen.
valaki magyarázza el, miért iszok ásványvizet, mikor utálom!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése