2011. június 19., vasárnap

insignificant troubles

sokféle érzés kavarog most bennem. valami állandó kétségbeesés, és félelem, szomorúság, hitetlenség, epekedő szerelem, és még sok más, furcsa, megfogalmazhatatlan érzület. talán egy kis félelem is.
egyszerűen sírhatnékom van. próbálom vissza-visszatartani, de nem megy. erőlködöm, aztán meglátom, mi lesz belőle. remegek, közben viszont keserűen mosolygok. hihetetlen, hogy ilyen vagyok, egyszerűen beleőrülök a tudatlanságba.
nem tudok mit kezdeni magammal.
az éjszaka rosszat álmodtam. arra keltem fel, hogy meleg van, izzadok és zihálok. el sem tudom dönteni, milyen érzelemmel lehet azokat az össze-vissza, kusza álmokat jellemezni. sírtam benne, zokogtam a földre zuhanva, valaki nevét kiáltottam. egy olyat is átéltem, hogy mikor felkeltem, elfogott a szomorúság, mert rájöttem, hogy ez valójában nem történt meg, és úgy érzem, semmi nincs rendben.


nyitva van az ablak, áramlik be a kellemetlen, mégis friss levegő. odakint egészen hideg van, június közepéhez képest. a hajam vizes, kissé már kezd megszáradni, göndör tincsekben omlik a vállamba.
a körmöm megint pirosra lakkoztam, de ez a lakk semmit sem ér.

tegnap évzárón Muha elájult. az volt az egyik legsokkolóbb látvány, amit átéltem. rettenetesen ijesztő volt, látni, ahogy a földre csattan, aztán ott hörög, az orrából folyik a vér...
először fel sem fogtam, hogy ő az.
hihetetlen rossz érzés volt pont egy olyan embert látni olyan magatehetetlenül, akit szeretek.
remélem, jól vagy, te kis csipogós! :)

szomorú vagyok, jelen pillanatban életképtelen.
csodálkoznivaló? nem.
hiányzik egy kis szeretet, egy kis babusgatás.
*sóhaj*

2 megjegyzés: