2011. június 20., hétfő

just lay your head

jó lenne visszakapni a fényképezőgépem. (ez csak zárójeles)

ma, ahogy bicikliztem reggel a napsütésben a vasútállomásra, a kilenc óra hetes vonathoz indulva, élveztem azt, ahogy a nap kiégeti a szemem, azt, ahogy a szélDőlt összekócolja a frufrum, ahogy a táskámtól kigombolódik közvetlen a mellemnél a pólóm, ami tökéletes belátást biztosított - az amúgy kietlen kövesúton, amit búza és kukoricatábla fog közre - a melleimhez.
egyébként ennek ellenére élveztem az utat.
azt, ahogy táncoltatta a búzaszálakat a szél, ahogy az útszéli pipacsokat, és a táblák fölött elszálló madarakat figyeltem, miközben egy kicsit szabadnak, mégis magányosnak éreztem magam. jó érzés volt, pedig.
angolon voltam délelőtt, egy héten keresztül járni lehet, pótórákra. nem mintha annyira szükségem lenne rá, de legalább valahogy eltöltöm a délelőttöt, és egy kicsit jobban összekapom magam a nyelvvizsgára augusztusban.
jelen pillanatban is nyár lázban égek. szerdán ha minden jól megy, valószínűleg strandra megyünk, és én már most az outfitemen töröm a fejem, meg azon, hogy hogy fog alakulni. remélhetőleg visítozni fogok az örömtől, de a hajam nem lehet vizes.
akkor ölök.

ó, megemlíteni való még a tegnap estém.
ííííííííííííííiiirdatlanul romantikus volt, még most is mosolygok, ha eszembe jut. régen volt már velem ilyen a kis barna, és már hiányzott, jól esett.
egyszerűen imádom.
ha egy szóval lehetne kifejezni az életem értelmét - tényleg nyálasan hangzik, de - ő az.
szeretem, szeretem, szereteem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése