2011. június 30., csütörtök

l o v e

csücsülök a szobámban, az ágyon, a falamnak dőlök, az ölemben a laptop. szokás szerint félhomály van, a tévé szól, akciófilmet reklámoznak benne. az ágyam összetúrva, a plédem a popsim alatt gyűrődik. igazából jobbra nem is látok, eluralkodik a perifériás látásomon a sötétség.
elhatároztam, hogy sokáig fenn leszek, és elfoglalom magam valahogy. a falnak döntöttem a fejem, és kissé álmosnak érzem magam. szerelmet akarok, jó sok mennyiségben. kicsit egyedül érzem magam, és ez rossz. valójában tényleg teljesen egyedül vagyok jelen pillanatban, de ez annyira nem számít, csak az érzet. olyan jó lenne, ha Ő velem lenne. megint...
nem is olyan rég ment el. ma van a születésnapja, én pedig tegnap egész nap azzal ügyködtem, hogy tortát süssek neki. kalandos volt, mondhatom. minden kipakolva a konyhapultra, én a lehető legextrémebb helyeken voltam tésztás, pl a könyökömön és a homlokomon, a laptop a konyhaasztalon hevert, ahonnan a receptet lestem. mondhatni, annyira ügyes szakács vagyok, hogy simán elkúrtam egy egyszerű piskótát azzal, hogy túl sok lisztet tettem bele, ami azt eredményezte, hogy köze sem volt az angol spongecake elnevezéséhez, agyon lehetne verni vele embertömeget. de a második próbálkozásomra egész büszke vagyok. igaz, hogy tömény lett, de istenifinom. Iván arca, amikor meglátta, mindennel felért nekem, ma.
az az öröm, az a féloldalas, félig leeresztett szemhéjú mosoly, az a boldogság. jól meg lettem ölelgetve, és kaptam egy rakás puszit. másszóval roppantul örültem.
főleg, mikor egy uncsi film közben elaludt, átkarolt, ahogy azt néztem, hogy aludt, ahogy az arca enyhén szétnyomódott a mellkasomon, a kezei rángatóztak, megszorították az ujjamat, amit a tenyerében tartottam, hallgattam, ahogy hangosan szuszogott... na akkor éreztem magam a legjobban a mai nap folyamán.
szeretem őt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése