2011. június 27., hétfő

lamb

nem vagyok képes arra, hogy blogot írjak. többedszerre kezdem újra, de mindig megakadok. csak a szerelem jár a fejemben, kissé tompa vagyok, elnyomott és fáradt, de egyszerűen nem tudom magam rávenni arra, hogy bemásszak az ágyamba. legszívesebben megennék most egy kiló tömény csokit, egy kis mogyoróval, innék jó sok kólát, meg egy kis csipszet, aztán jóllakottan elindulnék az ágyikóm felé, beleesnék és magamhoz ölelném Pált, a medvémet, mert csak ő marad nekem, akivel aludhatok.
hihetetlen, mekkora nagy beszélgetéseket folytatok éppen a rettenthetetlen fészbúkon, úgy, hogy közben úgy érzem, lebegek, elszállok, kicsit szédülök is, a hasam pedig fáj, nem is kicsit. kezdek álmos lenni, ó.
vágyom egy kis friss levegőre, hogy valahol odakint ülhessek a sötétben, sok emberrel körülvéve, beszélgetve.
lassú house számokat hallgatok, amik kissé mosolygóssá teszik ugyan a hangulatom, de nem változtatnak azon, hogy legszívesebben rádőlnék a billenytűzetre és aludnék egy hattalmasat!
holnap veszek egy nagy tábla csokit, meg hozzá zacskós oké! kakaót, leülök a gátra, nézni fogom az előttem elzúgó vizet, aztán csak lézengek. éppen ma, meg tegnap, tegnapelőtt, azelőtt, satöbbi panaszoltam, hogy nincs mire emlékeznem a nyárból, pedig nemsoká július.

egy kis ínycsiklandozás!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése