2011. június 4., szombat

rest your head now little girl, you’re on your way now, open your mind up to the sky and fly away now


válasszál.

az ágyamon fekszem, a félhomályban, enyhén megvilágított falakkal. a rizslámpa tökéletesen kiemeli a barna falaim szépségét. érdekes, úgy érzem, ebben a kellemes színösszeállításban megtaláltam önmagam.
a hajam vizes, a medvémet, Pált, begyömöszöltem az állam alá, az ablakom tárva nyitva tátong, de csalódott vagyok, mert nem hallok tücsökciripelést. a takarót a fenekemre húztam, és küszködök az alvás ellen, de tőlem ez megszokott, úgy sem fogom sokáig bírni. zavar az, ahogy a háttérben szól a tévé, azok a sikítások, amik elhagyják a szerencsétlen, több tíz éves, apró készüléket. meguntam, odamentem és egy határozott mozdulattal kikapcsoltam.
jól éreztem magam ma egész álló nap. volt persze egy-két kisebb, jelentőségteljesebb kivétel, de azoktól az utóbbi napokban eltekinthetünk. rámtört az az érzés, hogy nyár van. komolyan beleéltem magam az egészbe, boldog lettem, kifejezetten elégedett is. rengeteg tervem van nyárra, elképzeléseim és ötleteim, és nagyon remélem, hogy ezeket sikerül is véghez vinnem majd.

jobban érzem magam, mint tegnap. rendbe jöttek a dolgaim, azt hiszem. nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban. sodródom és általában hallgatok a megérzéseimre. ez a pár napocska, ami nem rég bekövetkezett, megtanított sok mindenre, többek között arra, hogyan alkalmazkodjam, és hogyan szeressek önzetlenül és tisztán, odaadóan, de arra is, hogyan legyek keményebb, határozottabb, elkötelezettebb és visszafogottabb is egyben.
most meg megint egy rosszindulatú bunkónak érzem magam. de néha komolyan elgondolkodom azon, mit lehet bennem szeretni, miért van olyan sok ember, akinek én fontos vagyok.

hihetetlen módon furcsán érzem magam, egyébként.
elég zavarodottan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése