2011. július 3., vasárnap


nem tudom, mit írhatnék. jelen pillanatban kedvtelen vagyok, fogalmam sincs, mit kéne kezdenem, hogy elfoglaljam magam. mesélhetnék a tegnapomról? minek is?
tömören annyi volt, hogy olyan délután kettő, három felé beestek apám őrült barátai, akiken jó sokat nevettem, mert az egy rohadt nagy tény, hogy ők bizony nem normálisak, főleg, ha találkoztak a híres alkohollal. Iván volt számukra a 'hívd fel, Niki, meg akarjuk ismerni!', másszóval a mindenható Iván és mikor a drága megérkezett a munkából, egy emberként ordították a nevét. én pedig nagyon-nagyon nevettem.
aztán elkavarodtunk Drága Dzsozefékhez, egy kis beszélgetős-iszogatásra. ott is sikerült hihetetlen nagyokat nevetnem, más szóval, olyan nevetős-napot éltem át. Dzsozeffel színes beszélgetést folytattunk, ő feketén-fehéren elmondta a véleményét Iván monológja alatt, én pedig megállás nélkül vigyorogtam, és röhögtem rajta.

este van, hideg, nagyon. három napja majd' megfagyok, és ettől a ténytől rossz kedvem van. mintha ősz lenne - ami szomorú. este zokniban, lábszárvédőben és pizsinaciban aludtam, mert teljesen átfagyva értem haza. nem volt valami jó napom, és még most sem az. az idő borongós, ahogy a kedvem is.

ilyen lesz az egész nyár?
szét vagyok csúszva. ne várjatok tőlem többet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése