2011. július 4., hétfő

OH ! SHIT.


hihetetlen egyedül érzem magam. nagyon. kezdem kicsit magam olyan októberi melankóliába kergetni, a szomorúságba, de minek?
valaki kezdhetne velem valamit. tényleg. nem szeretnék semmit, ó semmi mást, csak egy hatalmas ölelést, nagy karokat, amik körülfonják a testem, amiktől tényleg aprócskának érezhetem magam (bármennyire nem is vagyok az), azt, hogy megnyugtasson, azt suttogja nekem, hogy minden rendben van, szeret engem, nagyon, hogy puszilgasson, öleljen, támaszt nyújtson. aztán nem kell velem foglalkozni, az ágyamba mászok, és csak feküdni fogok, nézni a plafont, és gondolkodni.
nekem tilos gondolkodnom. annak soha nem lesz boldog vége.
rájöttem, hogy most is szomorú vagyok. nem akarok mást, csak szeretetet, ahj. meg egy kicsit azt érezni, hogy csinos vagyok. hiányzik az ősz, a tél. a szövetkabátom, meg a magassarkúm, a feszes nadrágommal, amitől kifejezetten cicásnak érzem magam.

egy kis csajos zenét hallgatok a laptopom mini hangszóróin keresztül, és csak mosolygok, olyan keserédesen, ahogy csak kitelik.
Haha!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése