2011. július 23., szombat

people are people



'cause you changed the way you kiss me...

tényleg kicsit elgondolkodtam szeptember felé. tudom, hogy tényleg nem vagyok normális ilyen téren (se). de jól esett. belegondoltam a hidegbe, a sálakba, a (bőr)kabátba, amit magad köré fogsz, a szélbe, ami lobogtatja a hajad, az esőbe, a vizes utakba, a pocsolyákba, a hulló, színes falevelekbe, a korai sötétségbe, a borult égbe, a kellemes sétákba, amiket ilyen időben a legjobb megejteni, a szőlőevésbe, a kakaóivásra, bent a meleg házban, a szerelmemre is gondoltam, mennyire különös érzést kelt bennem, amikor kapucnival látom a fején ilyen időszakokban, hogy mennyire... talán úgy kellene kifejeznem - érdekes érzést kelt bennem. leírhatatlan. belegondoltam abba a tipikus érzésbe, amit csak akkor érez az ember, ha ősz van. valami elmúlás, de mégis valami új kezdete, amit én kifejezetten szeretek.
nem említve a születésnapomat :)
én ebben az időszakban vagyok elememben.

tegnap egy ideig nem voltam boldog- sőt. ahogy ott csücsültem az asztalon és babráltam az épp a kezembe eső tárgyakkal - egy hajgumival és két csattal - úgy éreztem, menten meghalok. de azután igyekeztem erős lenni - hiszen annyiszor neveztek már engem gyengének, meg kellett mutatnom, hogy nem vagyok az - és a sarkamra álltam. vettem egy nagy levegőt, nekitámaszkodtam a problémának, és az én kicsi kezeimmel ellöktem. talán erőfeszítésembe került, talán nem. de tulajdonképpen, ott, akkor, mikor szemben ücsörögtem vele a földön, már feladtam minden reményem, egyszerűen beletörődtem. vagyis próbáltam azt mondani, hogy beletörődtem, közben nem így volt.
de akkor tényleg erősnek éreztem magam és büszke voltam, mert nem ejtettem könnyeket, amikor nem kellett, sikerült magabiztosnak mutatnom magam.
aztán valahogy minden átváltott jóba, a nagy beszélgetés után, aztán még jobba, majd még jobba.
ah, tulajdonképpen csak nem akarom őt elveszíteni.

zavarosnak tűnik?
az is!

most az ablakom alatt ülök és figyelem, hogyan hullanak alá az apró esőcseppek az égből. a borult ég most is megvan, egyre közeledik. ó te jó ég, már csak egyetlen hónap van hátra a nyári szünetből...
az idő repül.
most vagyunk nyolc! hónaposak

1 megjegyzés: