2011. augusztus 31., szerda

kiabáljak, kapálódzak, sikítsak, ugráljak? mit kéne?
vagy egyszerűen csak beszélnem kéne?
kinyitnom azt a nagy számat?
jaj, istenem, rosszat akarok belőle csinálni.

vedd észre.

szanaszét.

érzem odakintről beáramlani a zacskós leves illatát - mert néha anya is lusta :) - és azt kell mondjam, megveszek érte. tesóm szobájában csücsülök, előttem a behúzott, sötétbarna függöny, mellettem a nyitott ablak, amin beáramlik a kellemes, hideg fuvallat.
már az idő is komolyan kezd szépen lehűlni. de emiatt egyáltalán nem panaszkodom.
jaj, mindenki nyárbúcsúztatót tart itt, blogon. édes istenem, sír a szivecském nekem is.
még soha nem éreztem ennyire zavartnak magam a tanévkezdés előtt - gondolom látszik is, mert már három bejegyzésen keresztül erről beszéltem. összezavarodottnak érzem magam, kicsit tartok attól, mi vár majd rám ebben az évben, mondhatni, félek.
már most??
a holnapi nap végül is, jó lesz. csinos leszek, magasderekú szoknyában, fehér ingben, nyitott orrú magassarkúban, zabolázatlan, leengedett hajjal körülvéve. újra látni a barátokat, nézni, ki mennyit változott, bordaropogtató öleléseket, mosolyokat kapni, látni a kilencedikeseket, köztük az ismerősöket, az újakat, minden évben.
az első pár nap is izgalmasnak mondható, amíg fel nem fedezted az egész órarendet, a termeket...
még egy kis nyár olyan jót tenne nekem. csak egy icipici. egy icurkapicurka! egy ujjnyi!


huh.
viszlát, nyár.
szeptember, legyél jó hozzám, okés?

...és aztán nikolett élete kezdődik elölről.

2011. augusztus 30., kedd

it ain’t very hard to see where that will lead


szabálytalan kis kontyocska díszeleg a fejem tetején, szeretem, ha rendezetlen és babás, kényelmes viselet. fekete felső van rajtam, v-kivágással, rózsaszín rövidnadrággal.
tetszem magamnak. ezt kell mondjam.
körülöttem az új tankönyveim egy szép kis stócban, mellette néhány füzetecske. imádom az illatukat, de a tudatot, hogy nemsoká használom majd őket, azt nagyon nem.
a laptop képernyője szinte kirí a sötétségből. életképtelennek érzem magam, és csak egy nagy ölelésre vágyom jelen pillanatban tőle. a tegnapi nap jut erre az eszembe és csak mosolygok. nagyon. közben pedig nyugtató, lassú zenével örvendeztetem magam.
mellettem egy tányér és egy szalvéta. bundás kenyeret ettem majonézzel. tudni illik, mindent majonézzel vagy tejföllel teszek számomra még finomabbá. pörköltet, tésztákat, uborkasalátát, szendvicseket, pirítóst, és még sorolhatnám. vágyom egy jó forró teára, mert az idő már kezd hűlni lassacskán. kezdünk kigyalogolni szép folyamatosan a nyárból, és sír a szívem. már csak EGY nap. visszhangzik a fejemben a szó, ismétli önmagát és rádöbbenek, hogy ezzel minden megváltozik.
az egész nyári-bioritmusom felborul.
reggel hatkor kikászálódni az ágyból, álmosan körülnézni, nyögni egyet, elkészülni, felmászni a buszra, szinte holtan kinézni az ablakon, összezsúfolódva a sok idegennel, betopogni az iskolába, végigülni átlagosan hét órát, miközben azon erőlködöm, hogy ébren maradjak és körmöljek, hazamenni ismét busszal, zene a fülben, szinte álomittasan hazatérni, otthoni dolgokat elvégezni, tanulni... és azután időt szánni mindarra, amiket a nyáron csináltunk. szerelem, barátok, szabadidő(?) hol?
aztán tíz órakor ágyba kell mászni, hogy tényleg ne nézzek ki úgy, mint egy zombi.
mi lesz velem szegeden, az egyetemi évek alatt?
kávén és energiaitalon fogok élni, komolyan mondom.
egyszerűen IMÁDOK aludni.

ah, már most kínoz a gondolat.

ma voltam fogorvos néninél, a kis drága vöröshajú, állandóan beszélő orvosomnál, ismét betömte egy fogacskám, hogy októberre végre kész legyek és mehessek fogszabályzásra
ah, istenem, kezdem már nagyóón unni.


szerelmet akarok.
MOST.

hiányzik néhány ember a nem is olyan régmúltból.

szomorú.

2011. augusztus 29., hétfő

'cause you have never ever had a time like this before

ma nagyon magabiztosnak éreztem magam. kipakoltam találomra ruhákat a szekrényemből, felkapkodtam őket, és tetszett amit láttam.
nagyon ritkán fordul elő velem ilyen. hogy csak állok, nézek, mosolygok és szépnek tartom magam.
furcsa ez az én esetemben. mint valami hullámvasút. az egyik pillanatban utálom a testem, az arcom, azt, ahogy kinézek, és néha olyan is megtörténik, mikor tetszik a külsőm, és mosolygok.
önbizalomhiányom van, igen.
de ma ez más volt. végre, tetszett, megint.
egész nap valami furcsa magabiztosság lengett körül, mosolyogtam mint a hülye és csajos napot tartottam, csajos műsorokkal és ruhákkal.
és a drága magabiztosságom Iván egyetlen pillantással megerősítette és értelmet adott neki.
nagyon-nagyon szeretem őt! irtózatosan.
ma nagyon bolond volt, nevettünk, piszkálódtunk, harcoltunk, pihiztünk, játszottunk.
ő való nekem.

2011. augusztus 28., vasárnap

slap on the face

álmosság. kedvtelenség - mint mindig.
tegnap este éjszakázás, tescozás, nevetés, barátok, hideg szél és didergés.
már csak három nap.
palacsinta, fájdalom, könnyek a szemben a lustaságtól, ásítások.
nem valóak nekem ezek a nappalok.
elhatároztam egy kis öltözködési reformot - vagy összejön vagy nem.

2011. augusztus 27., szombat

unott vagyok és nyomott. a hasam kavarog, szőlőt ettem az előbb, megsülök, a homlokomon érzem az izzadságcseppeket. a szobám ablakán behúztam a sötételőt, hogy ne jöjjön be a hőség, így kellemes barna hangulat van bent, amitől kedvem támad bebújni az ágyba és aludni.
semmihez sincs kedvem! csupán mormotázni, csipszet enni - ohó, van csipszem,
de a spejzben figyel, talán jobb helyen is van az ott -, meg filmet nézni.
ilyen nevetségesen unalmas napom sem volt még a nyáron :)
tegnap viszont jó volt látni egy kicsit Gergőkémet, olyan hosszú idő után. megejtettünk egy kis berényezést, megismertem egy félig új emberkét, akit régebben csak arról tudtam beazonosítani, hogy vörös haja van és mindig kólát iszik.

öhm...
the problem is ...
FUCK

2011. augusztus 25., csütörtök

ilyen lesz a hajam.
és kész.

take it day by day

olyan... szerelmes hangulatomban vagyok. megint így lebegek a rózsaszín felhőben, lehunyt szemekkel, kitárt karokkal, csókokat akarok és öleléseket...
nem láttam őt ma. őrült unalmas csütörtökök :)

ma kicsit előre gondolkodtam, több tekintetben is. az életem, a terveim.
mi lesz velem később?
tudjátok, egy dolog van, amire igazán vágyok - boldogságra.
nem hiszem, hogy ez egy olyan hatalmas kérés lenne.
ez annyit takar, hogy legyen egy kis házam a szerelmemmel, hogy vele élhessek, aludhassak esténként, főzhessünk és süthessünk együtt, vacsorát, reggelit készítsünk, együtt vásárolhassunk, őrültek legyünk és felszabadultak, este vele eshessek be az ágyba egy züllött városi éjszaka vagy parti után, vele mehessek sétálni és kocsikázni akkor, amikor kedvem tartja, vigyázzon rám, reggel mellette ébredjek és hogy a házikómat úgy rendezzem be és olyanra fessem, amilyenre csak akarom.
szeretnék idősebb és önállóbb lenni.
de hát egyszer minden el fog jönni hozzánk.
most boldog vagyok, ezekkel a bolond gondolatokkal.


belegondoltam abba, hogy Jézus, mindjárt iskola.
olyan közel van... legszívesebben távolabb lökném, sírva, azt kiabálva, hogy nem akarom.
félek tőle. nem akarok stresszelni, túlhajtva lenni, megfelelni azoknak a magas, fojtó elvárásoknak, a vizsgák nyomása alá kerülni, nem akarok minden reggel korán felkelni, hogy aztán a padban azon erőlködjek, hogy ébren maradjak.
viszlát a partiknak és a hajnali hazatéréseknek. lebilincselnek, megkötöznek, és még a számba is tömnek egy rongyot, rá szikszalagot, a lábam is biztosítják... és ezzel le is írtam az iskoláról alkotott véleményem.

na, megsínylettem a tegnapi horgászatot, annak ellenére, hogy nagyon jó volt, szúnyogcsípések tarkítják a combom, a vádlim és a lábfejem. most egy jó kis hideg, vizes ruha van rajta, hogy ne viszkessenek. változatlanul dögmeleg van, melltartóban csücsülök, behúzott függönyökkel, de a gépből így is árad a meleg
meddig kell még ezt elviselni?

2011. augusztus 24., szerda

ho-ho-horgászok

ma nagyon-nagyon-nagyon boldog voltam.
de tényleg.

olyan gondtalannak és vidámnak éreztem magam, úszkáltam a szerelemben, mosolyogtam,
nevettem, lubickoltam.
nagyon szeretem Ivánt. megbeszéltük, hogy egyszerűen nem tudjuk elképzelni
egymás nélkül.
megállapodtunk, aztán nevettünk.
horgászni mentünk, egy kisebb kis folyószerűségre.
piknikeztünk, megküzdöttünk böglyökkel, szúnyograjjal, fogtunk halakat, képeket csináltunk,
lápterületen rohangáltunk, iszaposak lettünk, gúnyolódtunk,
vigyorogtunk és gyerekként is viselkedtünk.

még most is érzem a boldogságot, az ölemben a két liter szörppel, ami megmaradt,
de a szemem már majd' leragad.
emlékezetes nap marad, az biztos!: )

2011. augusztus 23., kedd

"Az igazi férfi az, aki ha belenyal a puncsfagyiba, a mazsolák felnyögnek."
milyen édes idézet!:)
kilenc hónapja az én kis ukránommal!

2011. augusztus 22., hétfő

what I actually need is...

... mc chicken!

nem fájdítom a kisszivem.

so huss, little baby, don't you cry...

mondhatni, valamennyire visszatértem. de mostanában annnnyira lusta vagyok mindenhez, hogy az mosolyognivaló.
tulajdonképpen nagyon nagyon furán érzem magam most. annyira el vagyok maradva mindennel, hogy csak nevetek és leszarok tulajdonképpen mindent. elhatároztam, hogy változni fogok az új tanév - úristen, még csak egy hónapot hadd! - kezdetével. a baj az, hogy annyiszor határoztam már el, hogy változok és mi lett belőle - semmi.
mindent csak halogatok és halogatok. rengeteg tennivalóm lenne, de nem érdekel, ami baj.
cinikus hangulatomban vagyok és teázgatok. nyáron. konstans álmosság gyötör, bármennyit is alszom. ma elfeküdtem a vállam, nyöszörögve ébredtem fel. tegnap ugyanezt eljátszottam a nyakammal. az éjszaka minimum tíz helyen tíz pózban aludtam, az unalom meg elnyom. szanaszét vagyok és álomittas. valahogy fel kell dobnom a napom, mert akkor ülve fogok csicsikálni.
az utóbbi napjaim hát! hujjuj. nem nevezném őket valami szolidnak. de eseménydúsak voltak.
a legrégebbi, amiről nem számoltam be, az a szolnoki éjszakázásunk volt. elég extrém.. volt. aztán szépen becsücsültünk a mcdrive-hoz és megettünk jó sok hamburgert. ki kell jelentenem, hogy imáááááádoom a csibeburgert. tegnap is azon járt a kis agyam, de jó lenne betömni belőle vagy hatot. aztán kipukkadva kiterülni a földön.
voltunk azóta mindenfelé. csángón, secretben, kocsmában, ünnepeltünk, utcabáloztunk, nemjucit meg frenket figyeltük, satöbbi. aztán igyekszünk kihasználni a nyár további részét.
Ivánnal vannak terveink - főzni valamit kettecskén (a tudásunk gyatra módja ellenére is), horgászni menni. én még nagyon szeretnék minimum egyszer strandra látogatni, mielőtt az a mocsok iskola elkezdődik.
sír a szívem nagyon.

2011. augusztus 19., péntek

partypartypartypartypartypartypartypartypartypartyparty
partypartypartypartypartypartypartypartypartyparty
partypartypartypartypartypartypartyparty
partypartypartypartyparty
partypartyparty
partyparty
party
time!

2011. augusztus 16., kedd

wishlist II

rengeteget szenvedtem ezzel a listával, de szerintem megérte! :)
ebből alapozhatok a jövőre.
mit szóltok?

minden álmom!




apró balerinacipő, ami időtálló :)


télre tökéletes lenne.




kardigánok minden mennyiségben :)



az új kedvenc színem :)



ejtett vállú felső.



ingekingekingekingeeek!!!










fehér sál, világos/pasztell színű. kötelező darab.



bőrdzseki. már tavaly is szerettem volna,
de szövetkabát lett belőle
most nem lesz :)



mellény. mindent feldob.
akarom!
főleg ezért a kis szőrösért vagyok oda.



kell ehhez bármit is hozzáfűznöm?
partira, ünnepekre, jeles eseményekre, még hétköznapokra is tökéletes.









ők azért hasznosak, mert használhatnám őket sima övként is,
de tökéletesek lennének egy-egy felső feldobásához egyaránt.




fekete derékövet már millió éve szeretnék beszerezni. :)




odáig vagyok a többrészes karkötőkből.
tuti, hogy be fogok belőlük szerezni legalább egy szettet.






imádom a nőies, csajos fülbevalókat.
el tudok veszni a világukban, csillogó szemekkel




nagyon-nagyon-nagyon leírhatatlanul szeretnék valami
egyedi, különleges órát. ezek közül választani se tudnék :)







már nagyon régóta szeretnék hatalmas és feltűnő gyűrűket.
és amit én eldöntök...



és végül, de nem utolsó sorban az avonos Little Red Dress parfüm, aminek
egyszerűen imádom az illatát. nőies, finom és rettentő édes.
pont nekem való.


wishlist I

hogy lehet egyszerre valaki unott és ideges?
mert én kijelentem, nekem most sikerült nagyon is annak lennem.
izgulok az este miatt - a beszélgetés (nevezzük csak annak) anyáék és Iván között- és legszívesebben kifutnék a világból egy doboz cigivel, kiülnék a sötétbe és várnék, várnék és várnék.
huh, mély levegő.

nagyon megkavarodott az életem mostanában, mindössze annyi a kijelenteni valóm. a blogon is rengeteget gondolkodtam, mit kellene vele kezdenem. bár az ötleteim száma jelen pillanatban kettő, mégis csak somolygok, hogy úgy sem valósítom meg, amit szeretnék, mert lehet, hogy több új olvasóm lenne, de a régiek nagy részét elveszíteném.

magamban szépen összeállítottam egy kis szülinapi wishlistet. ez meglepően semmi mást nem tartalmaz, mint ruhákat és kiegészítőket. :)
holott a szülinapom szeptember tizenhetedikén van.
sebaj, én tervezek.
ilyenkor mindig ezerféle ötletem van, de aztán meg mikor vásárlásra kerül a sor... :)

hogy mikre is vágyom?

kicsi, praktikus, vállon átvethetős táskára, ami például kisebb sétákhoz, városban bóklászáshoz ideális.





nagy, buggyos, sok férőhelyes 'utazóstasira', amit többféleképp lehet hordani.
sulitáskának megfelelően ;)
jelenleg feketét szeretnék, mert az mindenhez passzol.
rám férne már egy normális, világoskék farmer, lehetőleg szaggatott mintával.
nem említve, hogy a régi kedvenc fekete nacim elszakadt. be kell szereznem egy újat :)




all pictures are from polyvore
to be continued.