2011. augusztus 22., hétfő

so huss, little baby, don't you cry...

mondhatni, valamennyire visszatértem. de mostanában annnnyira lusta vagyok mindenhez, hogy az mosolyognivaló.
tulajdonképpen nagyon nagyon furán érzem magam most. annyira el vagyok maradva mindennel, hogy csak nevetek és leszarok tulajdonképpen mindent. elhatároztam, hogy változni fogok az új tanév - úristen, még csak egy hónapot hadd! - kezdetével. a baj az, hogy annyiszor határoztam már el, hogy változok és mi lett belőle - semmi.
mindent csak halogatok és halogatok. rengeteg tennivalóm lenne, de nem érdekel, ami baj.
cinikus hangulatomban vagyok és teázgatok. nyáron. konstans álmosság gyötör, bármennyit is alszom. ma elfeküdtem a vállam, nyöszörögve ébredtem fel. tegnap ugyanezt eljátszottam a nyakammal. az éjszaka minimum tíz helyen tíz pózban aludtam, az unalom meg elnyom. szanaszét vagyok és álomittas. valahogy fel kell dobnom a napom, mert akkor ülve fogok csicsikálni.
az utóbbi napjaim hát! hujjuj. nem nevezném őket valami szolidnak. de eseménydúsak voltak.
a legrégebbi, amiről nem számoltam be, az a szolnoki éjszakázásunk volt. elég extrém.. volt. aztán szépen becsücsültünk a mcdrive-hoz és megettünk jó sok hamburgert. ki kell jelentenem, hogy imáááááádoom a csibeburgert. tegnap is azon járt a kis agyam, de jó lenne betömni belőle vagy hatot. aztán kipukkadva kiterülni a földön.
voltunk azóta mindenfelé. csángón, secretben, kocsmában, ünnepeltünk, utcabáloztunk, nemjucit meg frenket figyeltük, satöbbi. aztán igyekszünk kihasználni a nyár további részét.
Ivánnal vannak terveink - főzni valamit kettecskén (a tudásunk gyatra módja ellenére is), horgászni menni. én még nagyon szeretnék minimum egyszer strandra látogatni, mielőtt az a mocsok iskola elkezdődik.
sír a szívem nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése