2011. augusztus 31., szerda

szanaszét.

érzem odakintről beáramlani a zacskós leves illatát - mert néha anya is lusta :) - és azt kell mondjam, megveszek érte. tesóm szobájában csücsülök, előttem a behúzott, sötétbarna függöny, mellettem a nyitott ablak, amin beáramlik a kellemes, hideg fuvallat.
már az idő is komolyan kezd szépen lehűlni. de emiatt egyáltalán nem panaszkodom.
jaj, mindenki nyárbúcsúztatót tart itt, blogon. édes istenem, sír a szivecském nekem is.
még soha nem éreztem ennyire zavartnak magam a tanévkezdés előtt - gondolom látszik is, mert már három bejegyzésen keresztül erről beszéltem. összezavarodottnak érzem magam, kicsit tartok attól, mi vár majd rám ebben az évben, mondhatni, félek.
már most??
a holnapi nap végül is, jó lesz. csinos leszek, magasderekú szoknyában, fehér ingben, nyitott orrú magassarkúban, zabolázatlan, leengedett hajjal körülvéve. újra látni a barátokat, nézni, ki mennyit változott, bordaropogtató öleléseket, mosolyokat kapni, látni a kilencedikeseket, köztük az ismerősöket, az újakat, minden évben.
az első pár nap is izgalmasnak mondható, amíg fel nem fedezted az egész órarendet, a termeket...
még egy kis nyár olyan jót tenne nekem. csak egy icipici. egy icurkapicurka! egy ujjnyi!


huh.
viszlát, nyár.
szeptember, legyél jó hozzám, okés?

...és aztán nikolett élete kezdődik elölről.

1 megjegyzés: