2011. augusztus 25., csütörtök

take it day by day

olyan... szerelmes hangulatomban vagyok. megint így lebegek a rózsaszín felhőben, lehunyt szemekkel, kitárt karokkal, csókokat akarok és öleléseket...
nem láttam őt ma. őrült unalmas csütörtökök :)

ma kicsit előre gondolkodtam, több tekintetben is. az életem, a terveim.
mi lesz velem később?
tudjátok, egy dolog van, amire igazán vágyok - boldogságra.
nem hiszem, hogy ez egy olyan hatalmas kérés lenne.
ez annyit takar, hogy legyen egy kis házam a szerelmemmel, hogy vele élhessek, aludhassak esténként, főzhessünk és süthessünk együtt, vacsorát, reggelit készítsünk, együtt vásárolhassunk, őrültek legyünk és felszabadultak, este vele eshessek be az ágyba egy züllött városi éjszaka vagy parti után, vele mehessek sétálni és kocsikázni akkor, amikor kedvem tartja, vigyázzon rám, reggel mellette ébredjek és hogy a házikómat úgy rendezzem be és olyanra fessem, amilyenre csak akarom.
szeretnék idősebb és önállóbb lenni.
de hát egyszer minden el fog jönni hozzánk.
most boldog vagyok, ezekkel a bolond gondolatokkal.


belegondoltam abba, hogy Jézus, mindjárt iskola.
olyan közel van... legszívesebben távolabb lökném, sírva, azt kiabálva, hogy nem akarom.
félek tőle. nem akarok stresszelni, túlhajtva lenni, megfelelni azoknak a magas, fojtó elvárásoknak, a vizsgák nyomása alá kerülni, nem akarok minden reggel korán felkelni, hogy aztán a padban azon erőlködjek, hogy ébren maradjak.
viszlát a partiknak és a hajnali hazatéréseknek. lebilincselnek, megkötöznek, és még a számba is tömnek egy rongyot, rá szikszalagot, a lábam is biztosítják... és ezzel le is írtam az iskoláról alkotott véleményem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése