2011. október 31., hétfő

kínszenvedés alatt állok.
rettentően mehetnékem van BÁRMERRE, de a szomorú helyzet az, hogy nincs kivel.
megőrülök. bárhová elmennék, valakivel. szóval most hihetetlen nagy programszervezésben vagyok. azt várom, hogy valaki karon ragadjon és törődjön a kis lelkemmel.
tennivalók tárháza - ojaj, csak vicceltem. hihetetlenül cselekvésképtelen vagyok.
csalódtam pár emberben elég rendeset az utóbbi időben, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is lehetett volna ez másképp.
tulajdonképpen most szélcsend van erre.

a hátam mögött temérdek festék, ecsetek, koszos lapok, amikkel nem tudtam mit kezdeni. a festés most nem ment, sikerült magam megint leamortizálni. megdöglök.
az új cipellőm várja, hogy felvegyem. imádom. pesti szerzemény egy tegnap előtti hirtelen útból. az a nap jó volt. kellemes nyugalomban és tenni akarásban telt. tettem is valamit. járkáltam az üzletekben, válogattam, elégedetlenkedtem, elégedett voltam. a kocsiban néztem az elhaladó sárga fákat, és boldog voltam.
most pont ellenkezőleg.
kicsi lelkem egyedül érzi magát.
olyan álmom volt.. megbotránkoztató, de az elmém tudja, mire vágyhatok.. talán ez úgy is van.


semmi sem biztos, és ettől hányingerem van!

2011. október 30., vasárnap

várjatok, babák.
őszi álmot alszom.

2011. október 27., csütörtök

röviden.
huh, megszakadok a tanulásba'.
holnap péntek, lazulás, szünet, alvások a delekbe lógva, délutáni festések azzal a hat kiló akrillal és temperával, amit icustól kaptam, ecsetek, sapi, sál, berénylátogatás, a fiúk! , akiket már ezer éve nem láttam.
a színház pocsék volt. legközelebb mesélek.
megszoktam a fogszabit - egyelőre.
aludnom kelllllll!!

2011. október 24., hétfő

forget it.
awkward.




"Beleunhatunk-e a szerelmünkbe, amikor egyetlen mosolyod elég élmény egy évszázadra?"

control yourself, bitchhh!

Hello my friend, I see you're back again


                                   Hello mystery, don't bother to explain
How bout maybe, it's all been in my head
Hey world I'm tired of this black and blue


i want you to know how to control me.


most olyan csendes megfigyelő leszek.
meglapulok a háttérben
visszafogom magam
olyan leszek, mint pont egy éve. 
holnap színház.
magassarkú. szoknya. feketében. erősen kihúzott macskaszemekkel. teljesen egyenesre vasalt hajjal. szövetkabátban. csendesen.

dicsérik a fogszabályzóm.
rettentően jól esik.

i want your everything

2011. október 23., vasárnap

a cicámmal hihetetlenül boldog 11 hónapja együtt.
<3

2011. október 22., szombat

your only chance is to stay true


nézegettem, barátkoztam kicsit braces-szel, és arra jutottam, hogy bizonyos szempontokból és szemszögekből elviselhető.
de erről most ennyit. még hozzátenném, a ruhatáram jelentős mértékben több kéket fog tartalmazni.

egy kicsit el akarok menni, sétálni egyet, fényképezni, leskelődni, élvezni az erdőt. valahogy másképp értelmezni mindent, amit lehet. elszabadulni. magányosnak érzem magam, egy kissé.
elmondhatatlan, mennyire vágyom egy színtiszta, igazi ölelésre, amikor idejön hozzám, a karjaiba fog, mély levegőt vesz, a vállamra hajtja a fejét, és nem szól semmit, csak tart. ez kell nekem. szavak nélküli megértés, szeretet és törődés. mert már hiányzik.
odakint tényleg őszi sétaidő van. borult ég, részben sárgás falevelek, néhány pici zöld, hideg, kellemes levegő, ami képes lenne kitisztítani az agyacskám.
angolul akarok beszélni valakivel, aki megérti, és ugyanolyan szinten tud rá válaszolni. someone help me!

this is fuckin' hopeless now.

2011. október 21., péntek

don't say if you don't want to

ó, igen, ma felrakták felülre azt a drága fogszabályzót - mondhatni, szó szerint. elmeséljem az élményeim? oké. először is, beérkeztünk a zsúfolásig tömött váróterembe, az érdekesen terrakotta színűre meszelt falak és márványpadló kereszteződésébe, találtunk üres helyet, leültünk és vártunk. ideges voltam. hallgathattam a kismillió embert, amint csiripelnek, odakintről fúrás, teherautó tolató sípolása, plusz az a gyomorideg, hogy végül is, hogyan fogok kinézni. türelem rózsát terem - de minek? sorra kerültünk. annak ellenére, hogy sikerült tíz percet késnünk - így is kilenc harminc és negyven között hívtak be. kilencre kellett mennünk.
először egy ragacsos, sárga szart nyomtak a számba - semmiféle perverzségre nem kell gondolni, megértésüket köszönöm :D -, ami alig akart kijönni - itt is -, aztán tudtam, hogy a legrosszabb következik. a nőci igen kedves és laza, hipp-hopp kész volt. én meg a sírás határán álltam. egy idióta vagyok, igen.
a rendelőből kijőve az járt a fejemben, jézusom, jézusom, jézusoom. túlspiláztam, ige'. egyik pillanatban sikerül mosolyognom vele és tetszik, jól érzem magam, és hopp! a következőben meg a külsőmön jár az agyam. rossz, hogy nincs fenn az alsó, az összkép jelentősen a béka segge alá esik szerény véleményem szerint - mások odáig vannak érte, ami kicsit gyanús, de finoman szólva leszarom, mert engem csak a saját véleményem érdekel. mindig is magamnak való voltam, az is leszek.
amúgy semmi bajom vele, azon kívül, hogy 1 - úgy érzem magam, mint egy kicseszett kisbaba, aki nyáladzik - Pitbull vagyok, bazdmeg!! -, nem tudja összerágni a kaját, szépen apróra le kell neki katonázni, hogy meg tudja hamikázni, harapni nem tudok, húzza, a beszédben és a szájtartásban zavaró, nem említve a megaláztatás csúcsát - GYEREK FOGKEFÉVEL kell megmosni. mindig.
de majd megszokom. nem sok fogszabályzóst ismerek, aki panaszkodna. - még.

elnézést kérek ezért az önmagamból kikelésért, de ezek a pillanatnyi impresszióim, (muhinak) és ki kellett egy kissé gunyorosan és örkényesen fejeznem.
szpaszíba.

mindezek mellett jónak mondható volt a napocskám.
 csámborogtunk szolnokon, a pelikánban, ebédeltünk a cantaloopban, ahol teljesen odáig voltam/vagyok/leszek a kilátásért, amit a terasz biztosít, imádtam, hogy láttam a tömbházak, épületek hálóját, a borult égen keresztül a szálló madarakat.. rengetegen voltak, jó volt a hangulat a kis boxban, és a kaja is finom volt, annak ellenére, hogy azon aggodalmaskodtam, tudok-e enni. akkor még nem fájt a rágás.
beújítottam egy sötétkék-terrakotta csíkos, vékony, gombos ujjú felsőt, és egy színben harmonizáló kék kámzsát, amiért odáig vagyok.
azért még barátkoznom kell a helyzettel, de no.
i heart yoghourts.

és akkor most megint elégedett vagyok egy kicsit
értitek ezt?

2011. október 19., szerda

livelaughlove

a mai napocskám a tegnapi tökkéletes ellentéte volt. hatalmasakat nevettem, fogtam közben a hasam, körül voltam véve emberekkel, boldog voltam jókedvű, beszédes és szeleburdi.
hihetetlen hangulatváltozásaim vannak!
most már csak egy gyors zuhany következik, egy határozott ágyazás, majd egy kis ágyba ugrás, és a párnák közé történő bebújás.
büszke vagyok a Cicámra, sikerélménye van, ezzel együtt nekem is, és ez jó.
jelen pillanatban bármiféle új dologra képes és vevő lennék. azt kell mondjam, minden okés. az ételendorfin-adagom öcsikém tegnapi születésnapi csokikrémszelet tortája, ah! ételorgazmust is átéltem ma, gondolkodtunk a jövőbe, tervezgettünk, kocsikáztunk a sötétben, és még sok minden.
nagy előrelépés a tegnapi mínusz egyhez képest.
szeretem az ilyen POZITÍV hullámvasutakat.

megint lerágtam a körmöm.
már csak holnap, és lehetséges a fogszabályzóm.

2011. október 18., kedd

all the sHAMe

hát... úgy viszonylag nyugodtnak mondható kedd este hét van. odakint már javában sötét, idebenn meleg. jelenleg csend van mindenfelé, én Iván ölelései után vágyakozom. feleslegesen. szomorú vagyok. kedd van. kedd.
mintha minden olyan jól menne. mostanában gondolkodtam egy kicsit. és tulajdonképpen szánalmas leszek, de arra jöttem rá, hogy kevés olyan ember maradt, aki el tudja mondani magáról, hogy fontos vagyok neki. vicc az egész, nagyon elkeseredetté és reményvesztetté tesz. fogjam be a szám. de mégis, ha átgondolom.. csak vagyok. mindenki tökéletesen elvan nélkülem. kivel osszam meg a gondjaimat? hö, milyen gondjaimat is? nincs életem mostanában, nagyon nincs, és akkor így fognám magam, megrángatnám a saját vállam és lesikoltanám a fejem, hogy hé, és tulajdonképpen ki is tehet ez ellen? nyafkaság, de azt akarom, hogy mások is észrevegyék. úgy érzem, mindenhol csak fölösleges sokadikként vagyok ott, hogy csak lézengek és tulajdonképpen senkit nem érdekel, amit mondok vagy teszek.
persze, van talán két ember, aki néha csak odajön hozzám és átölel. akkor fülig fut a szám, és el sem tudják képzelni, mennyire jól esik mindez. vannak olyan osztálytársak, akikkel hihetetlen jót tudok nevetni.
én nem vagyok egyedül
csak talán azok az emberek, akik eddig a szívem csücskei voltak, eltompultak felém.
önsajnálat stop.
mély levegő.
hiányzik nagyon a múltam.

nagy pofont érdemlek ezért a bejegyzésért, de egyszer belefér.
úgy döntöttem, csendes, egyedül töltött estémben vampire diaries-szel örvendeztetem meg magam, aztán bebújok az ágyamba és alszom.

holnap kicsit bűnös leszek.
ha már ilyen rettenetes szövetkabát-melegmentesítő hideg van

2011. október 17., hétfő

tomorrow, today, past fast
what the fuck is about me?

2011. október 15., szombat

memories

ma egészen meghitt hangulatom volt. lebegtem magam fölött, ültem a melegben a földön, rajzoltam, festettem, szitkozódtam, durrogtam, ebédre anya instrukcióival rakott tésztát csináltam, pörögtem, takarítottam. és még nincs vége a napnak, de elfáradtam. elkedvtelenedtem, kicsit megbántottak, de pajzsot vontam magam köré. csendes vagyok. elfogott egészen a téli hangulat, rettenetesen hideg van, én meg teli vagyok tervekkel. hat nap múlva fogszabályzásra megyek. a novemberi illatok járnak az orromban, az akkortájt viselt parfümöm, az a starbuckos, mozizós, westendes este a barátokkal, amikor fent ültünk a teraszon, nevettünk, a szövetkabátom, az, hogy szabadnak éreztem magam. igen, majd' egy éve volt. majd egy éve történtek életem legszebb eseményei, visszagondolva rájuk egy kis mosoly jelenik meg az arcomon, és arra gondolok, hogy ennek most is így kell lennie.
huszonötödikén színház, pesten. kicsit várom. kicsit elgondolkodom rajta, hogy megéri-e. kicsit azon is agyalok, hogy nem lehetne-e alkudni, és több időt tölteni ott, például elmenni valamerre. csámborogni. magassarkú fekete bokacsizmában, harisnyában, fekete szoknyában,belehúzott, kissé kiengedett fehér ingben és szövetkabátban, a csajokkal, zsebünkben rossz dolgokkal.
tényleg csendes vagyok. meglepő. a szavak csak úgy jönnek belőlem. várom Ivánt, hogy értem jöjjön a Renault-val, és elmenjünk hozzájuk. elég vicces, hogy négy percre lakik tőlem, és ő ezt a távot képes kocsival megtenni. gond nincs, legalább nem fázunk út közben. (szeretem azt a kocsit)
tegnap megemlítettem neki, hogy milyen jó volt, mikor még itt lakott velem szemben, az utca túloldalán, az iskolaudvarban. tetszett az a mosoly, ami feltűnt a szája szélén. valami elégedettség lapult benne, na meg egyetértés. mennyi mindenen mentünk keresztül vele ebben a tizenegy hónapban!


2011. október 12., szerda

shade!

ma kissé elgondolkodtam a németen. sajnálom, hogy már hat éve tanulom, néha össze-vissza, de immár másfél éve rendszeresen, napi három óra számában, a padban ülve, az ablakon kifelé bámulva, mivel már mindent tudok, amit az osztályocskám épp vesz. aztán rájöttem, hogy sajnálom, hogy egy kumma szót nem tudok szólni, nem tudom kifejezni magam úgy, ahogy angolul. pedig szeretném. rá akarok gyúrni, fogom magam és kiállok a tanár elé ezzel a kérelemmel.
ma édes kis családias hangulat volt az osztályomban, nagyokat nevettem, megbotránkoztam és megbotránkoztattam, nem voltam elégedett magammal, hazajöttem, nagyokat énekeltem mosogatás közben, kijelenthetem, hogy nagyon szomorú módon leesett két körmöm is a mai nap folyamán, teljes véletlenül. én pedig úgy döntöttem, hogy jól van, gyerekek, ami nem megy azt nem kell erőltetni. idézném kedves kopasz gyakorta emlegetett mondását. rettentően fáj a szívem a drágáim miatt, hiszen olyan szépek voltak! szomorú vagyok.
a délutánom nagy részét egyedül töltöttem a mosatlan társaságában, gránátalmás teát ittam a nappaliban, angollecke és körömreszelős éneklés közepette, aztán itt kötöttem ki és az idő elszállt. semmi említésre méltó. minden megy és megy, tovább. a holnapi outfitemen agyalok, álmosan és nem törődöm azzal, hogy matek dolgozat lesz. miért kéne meghasson?
kell nekem egy bőrdzseki, ah.
valaki igazán megszánhatna vele.


ja. rettenetes hideg van.
de én akkor is szeretem az őszt.


címet váltottam, jegyezzétek, Drágáim.

SOMETHING is needed


tegnap előtti bejegyzés

a napok nagyon-nagyon unalmasan telnek. folytonos zötykölődés, megszokott mindennapok, állandóság. zavar, nem kicsit. el vagyok tunyulva, az álmosság rám-rám tör fokozatosan. sötét van a szobámban, rajtam egy meleg, csíkos garbó, a hajam magasra felkontyolva. csend van, odakintről hallom, ahogy a többiek beszélgetnek, a gép halkan zúg, így adja a tudatomra a létezését. minden olyan megszokott. a lábam magam alatt, kezd kissé elnehezülni a szemhéjam és hunyorgok. ha oldalra pillantok, látom, hogy a nap még kissé oldalról megvilágítja az iskola előtt álló nyírfákat. éles kontrasztban áll vele a sötétség, ami a szobámban uralkodik.
nagyon hideg van odakint, rettentően. vicc, hogy egy héttel ezelőtt még mezítláb szaladgáltam odakint a fűben, vagy csak egyszerűen kiültem hátra a hintaszékbe, most pedig még a kabátomat is össze kell magamon húznom, hogy ne fagyjak meg. de nem panaszkodom, tudjátok, hogy imádom ezt az időt. már csak egy fekete bőrdzsekire meg egy telitalpúra vágyom. de rájuk nagyon.
kicsit el tudnék viselni egy kis kiruccanást valamerre. az esti, kivilágított pesti utcák és a kávéházak, a színházak vonzanak. október huszonötödike - pest, rómeó és júlia megtekintése. kíváncsian várom, mi sül ki belőle.
most pedig iszogatom a szilvás fahéjas teámat és mosolygok.
mert mindig bizakodom a jövőben, én butus.
az apró részletek:
megvan a nyelvvizsga-bizonyítványom.
elméletileg tizenegy nap és rajtam van a fogszabályzóm. elméletileg.

elmaradtam a song challange-el.
bepótolnám.



day 03 - a song that makes you happy 
ide rengeteg mindent tudnék írni. a champagne showers-re mindig megőrülök és elkezdek táncolni, a maszkura szégyentelenje és pesti nőkje túlcsorduló jókedvet okoznak, kiscsillag legtöbb számja, ó, quimby, paso ska bah dubja, rengeteg!!
day 04 - a song that makes you sad
massive attack - live with me.
day 05 - a song that reminds you of someone
rengeteg van, ismételten. kiemelném a snuff-ot, péterfy bori - délelőttök a kádba'-t.
day 06 - a song that reminds you of somewhere
the formula of fear - hybrid. a béri osztálykiránduláson, a buszon kinézve az elhaladó dombokat és a beborult eget.
day 07 - a song that reminds you of a certain event
Ivánommal először Péterfy Bori Bűvös vadászára csókolóztam.
day 08 - a song that you know all the words to
szinte mindegyik dallal így vagyok, amit szeretek :)
day 09 - a song that you can dance to
house számok minden mennyiségben. a kedvenc ezek közül is a loca people, champagne showers és sombrita.

2011. október 8., szombat

ülök a szobámban, a megújult csendben, körülöttem egy hatalmas légy röpköd, amit kurvára nem tudok leütni már egész álló napja, de mindig túléli, bármekkorát is csapok rá. hihetetlen. kezd felforrni az agyvizem. nem tudjátok elhinni, mekkora!!
de apa szerencsére megoldotta a problémám - bejött és kiirtotta.

ma felettébb semmilyennek nevezhető napom volt. nevezzük inkább negatívnak. a szobámban gubbasztottam, x faktort néztem vissza, elmerültem a semmiben, lézengtem magamban, és azt vettem észre, hogy az egész eltelt. szomorú voltam, egymillió különféle ok miatt. mostanában ez rengetegszer fordul elő, és egyszerűen nem tudok ellene mit tenni. érzem, ahogy a művészet csöpög ki belőlem... annyira szeretnék megint kicsit olyannak lenni mint régen, ilyen téren. meg akarom fogni azt a kis alkotóképességet, ami bennem maradt, magamhoz szorítani és megint alkalmazni, rendszeresen. újdonságot akarok. elismerést. megbecsülést. ennyi.
tényleg, nem tudom mi van velem mostanában. annyi új ember vesz körül, de a régi, fontosak valahogy.. elhalványultak.

újdonságot akarok, meg régi megszokottságot is egyben.
lehet ez?


megborzadok, könny könnyet ér szememben,
enyhültnek érzi zord szívem magát;
amim van, messze minden földi jószág,
s ami eltünt, az lesz már nekem valóság.

nagyon-nagyon rosszul érzem magam.
miért nem lehet olyan, hogy nekem legalább egy héten legyen egy nyugodt, vitamentes napom? hiszen istenem, én csak erre vágyom.


2011. október 4., kedd

lovely


ma a cicámmal csaptunk egy munkamegosztással létrehozott vacsorát. meg kell hagyni, édes volt, ahogy a kezembe nyomta a sajtot és a reszelőt, ahogy sürgött-forgott, magyarázott, mit hogy kell, mintha nem tudnám, mert ő okos volt abban a pillanatban, én pedig csak mosolyogtam rajta és nyújtottam képzeletben a nyelvem. édes volt. rendeztünk egy színlelt vitát, aztán egy puszival elintéztük az egészet. nevettünk, ahogy a melegszendvicsek sültek, a cigaretta néha-néha égett, teafőző szörcsögött, a hangulat meghitt volt és kifejezetten boldog. imádom a télies, őszies, sötétben sütögetős, teaivós, vacsikészítő estéket, ahol a sülő kajcsi illata járja be az egész házat; azzal vagy, akit szeretsz és vidám vagy.
végre.
most meg egy kis loca-val színesítem az estémet, visszagondolva az őrült bulis estékre meg a johny, la chante esta muy loca-kra, amiket együtt kiabálunk minden egyes alkalommal. hah!
nem említettem, hogy ma műkörmös csajszimnál voltam, akinek olyan édes kiskutyája van, hogy ott helyben elélveztem és sikongattam, mert apró volt, gombóc, pici lábakkal, döcögve szaladt és olyan puha volt, mint a pihék.
szerelmes vagyok abba a bébi shi-tzuba.

most meg álmos vagyok, bebújok a kicsi ágyamba és alszok egy nagyot. holnap lájtos délelőttöm lesz, enyhe órákkal. valószínűleg.
már csak tizenhét nap.

2011. október 3., hétfő

Szép kisasszony - felelte Candide -, ha az ember szerelmes, féltékeny, s még az inkvizíció is megvesszőzi, akkor már nem tudhatni, mire képes

?

most értem haza az iskolából, fellélegezve tettem le a vállamról a táskámat, a gyomrom korog, elhatároztam, hogy melegszendvicset fogok sütni. a mai napom kihívásokkal teli - tanulás, olvasás, Ivánnélküliség, hurráá. no de nem baj. elhatároztam, hogy holnap azé' is csinos leszek. már csak egy bőrdzseki, egy telitalpú vagy egy bakancs és egy táska hiányzik a ruhatáramból. a vörös haj naggyon erősen jelen van a tudatomban - akarom felkiáltásokkal mellékelve.
már csak tizennyolc nap és nikolett fogszabályzós leszen.

minden rendben van (?) , drágáim. köszönöm az aggódó kommenteket. csókollak titeket.
mára ennyi tellett belőlem, Candide arra vár, hogy elolvassam.
nem akarom ezt a hetet. nem nem neeeeeem


day 002 - your least favourite song
there are plenty of them. i don't wanna embed any of them. i just mention - i hate motherfucking justin bieber and his category, or death metal.

2011. október 2., vasárnap

valami nagyon-nagyon nem jó.
please, somebody help me!

30 day song challenge



day 01 - your favorite song

(1 nap - a kedvenc dalod)



mindig is ez volt, mindig is ez lesz.

egyre, egyre jobban él bennem az elhatározás, hogy nekem vörös haj kell. vörös bizony.
miért?
mert a világ tudtára tudnám hozni, hogy milyen is vagyok. önmegvalósítás céljából. úgy érzem, enélkül nem is vagyok olyan, mint amilyen igazán a személyiségem.
és remélem, az elhatározást tett követi majd.

még mindig szomorú vagyok, de ez most elégedetlenséggel is párosult.
fogalmam sincs, mit tegyek.

tizenkilenc nap múlva fogszabályzóval fogok mosolyogni.
 ÉS VÁROM!