2011. október 18., kedd

all the sHAMe

hát... úgy viszonylag nyugodtnak mondható kedd este hét van. odakint már javában sötét, idebenn meleg. jelenleg csend van mindenfelé, én Iván ölelései után vágyakozom. feleslegesen. szomorú vagyok. kedd van. kedd.
mintha minden olyan jól menne. mostanában gondolkodtam egy kicsit. és tulajdonképpen szánalmas leszek, de arra jöttem rá, hogy kevés olyan ember maradt, aki el tudja mondani magáról, hogy fontos vagyok neki. vicc az egész, nagyon elkeseredetté és reményvesztetté tesz. fogjam be a szám. de mégis, ha átgondolom.. csak vagyok. mindenki tökéletesen elvan nélkülem. kivel osszam meg a gondjaimat? hö, milyen gondjaimat is? nincs életem mostanában, nagyon nincs, és akkor így fognám magam, megrángatnám a saját vállam és lesikoltanám a fejem, hogy hé, és tulajdonképpen ki is tehet ez ellen? nyafkaság, de azt akarom, hogy mások is észrevegyék. úgy érzem, mindenhol csak fölösleges sokadikként vagyok ott, hogy csak lézengek és tulajdonképpen senkit nem érdekel, amit mondok vagy teszek.
persze, van talán két ember, aki néha csak odajön hozzám és átölel. akkor fülig fut a szám, és el sem tudják képzelni, mennyire jól esik mindez. vannak olyan osztálytársak, akikkel hihetetlen jót tudok nevetni.
én nem vagyok egyedül
csak talán azok az emberek, akik eddig a szívem csücskei voltak, eltompultak felém.
önsajnálat stop.
mély levegő.
hiányzik nagyon a múltam.

nagy pofont érdemlek ezért a bejegyzésért, de egyszer belefér.
úgy döntöttem, csendes, egyedül töltött estémben vampire diaries-szel örvendeztetem meg magam, aztán bebújok az ágyamba és alszom.

holnap kicsit bűnös leszek.
ha már ilyen rettenetes szövetkabát-melegmentesítő hideg van

1 megjegyzés:

  1. szégyen, de az én fejemben is ugyanezek a gondolatok kavarognak... elég lelombozó. de egyszer túl leszel rajta. :)

    VálaszTörlés