2011. október 31., hétfő

kínszenvedés alatt állok.
rettentően mehetnékem van BÁRMERRE, de a szomorú helyzet az, hogy nincs kivel.
megőrülök. bárhová elmennék, valakivel. szóval most hihetetlen nagy programszervezésben vagyok. azt várom, hogy valaki karon ragadjon és törődjön a kis lelkemmel.
tennivalók tárháza - ojaj, csak vicceltem. hihetetlenül cselekvésképtelen vagyok.
csalódtam pár emberben elég rendeset az utóbbi időben, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is lehetett volna ez másképp.
tulajdonképpen most szélcsend van erre.

a hátam mögött temérdek festék, ecsetek, koszos lapok, amikkel nem tudtam mit kezdeni. a festés most nem ment, sikerült magam megint leamortizálni. megdöglök.
az új cipellőm várja, hogy felvegyem. imádom. pesti szerzemény egy tegnap előtti hirtelen útból. az a nap jó volt. kellemes nyugalomban és tenni akarásban telt. tettem is valamit. járkáltam az üzletekben, válogattam, elégedetlenkedtem, elégedett voltam. a kocsiban néztem az elhaladó sárga fákat, és boldog voltam.
most pont ellenkezőleg.
kicsi lelkem egyedül érzi magát.
olyan álmom volt.. megbotránkoztató, de az elmém tudja, mire vágyhatok.. talán ez úgy is van.


semmi sem biztos, és ettől hányingerem van!

1 megjegyzés:

  1. cselekvésképtelenség. és bármerre menés de nincs kivel/hova. jelenleg ezek teljesemértékben igazak rám is.

    VálaszTörlés