2011. október 4., kedd

lovely


ma a cicámmal csaptunk egy munkamegosztással létrehozott vacsorát. meg kell hagyni, édes volt, ahogy a kezembe nyomta a sajtot és a reszelőt, ahogy sürgött-forgott, magyarázott, mit hogy kell, mintha nem tudnám, mert ő okos volt abban a pillanatban, én pedig csak mosolyogtam rajta és nyújtottam képzeletben a nyelvem. édes volt. rendeztünk egy színlelt vitát, aztán egy puszival elintéztük az egészet. nevettünk, ahogy a melegszendvicsek sültek, a cigaretta néha-néha égett, teafőző szörcsögött, a hangulat meghitt volt és kifejezetten boldog. imádom a télies, őszies, sötétben sütögetős, teaivós, vacsikészítő estéket, ahol a sülő kajcsi illata járja be az egész házat; azzal vagy, akit szeretsz és vidám vagy.
végre.
most meg egy kis loca-val színesítem az estémet, visszagondolva az őrült bulis estékre meg a johny, la chante esta muy loca-kra, amiket együtt kiabálunk minden egyes alkalommal. hah!
nem említettem, hogy ma műkörmös csajszimnál voltam, akinek olyan édes kiskutyája van, hogy ott helyben elélveztem és sikongattam, mert apró volt, gombóc, pici lábakkal, döcögve szaladt és olyan puha volt, mint a pihék.
szerelmes vagyok abba a bébi shi-tzuba.

most meg álmos vagyok, bebújok a kicsi ágyamba és alszok egy nagyot. holnap lájtos délelőttöm lesz, enyhe órákkal. valószínűleg.
már csak tizenhét nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése