2011. október 12., szerda

shade!

ma kissé elgondolkodtam a németen. sajnálom, hogy már hat éve tanulom, néha össze-vissza, de immár másfél éve rendszeresen, napi három óra számában, a padban ülve, az ablakon kifelé bámulva, mivel már mindent tudok, amit az osztályocskám épp vesz. aztán rájöttem, hogy sajnálom, hogy egy kumma szót nem tudok szólni, nem tudom kifejezni magam úgy, ahogy angolul. pedig szeretném. rá akarok gyúrni, fogom magam és kiállok a tanár elé ezzel a kérelemmel.
ma édes kis családias hangulat volt az osztályomban, nagyokat nevettem, megbotránkoztam és megbotránkoztattam, nem voltam elégedett magammal, hazajöttem, nagyokat énekeltem mosogatás közben, kijelenthetem, hogy nagyon szomorú módon leesett két körmöm is a mai nap folyamán, teljes véletlenül. én pedig úgy döntöttem, hogy jól van, gyerekek, ami nem megy azt nem kell erőltetni. idézném kedves kopasz gyakorta emlegetett mondását. rettentően fáj a szívem a drágáim miatt, hiszen olyan szépek voltak! szomorú vagyok.
a délutánom nagy részét egyedül töltöttem a mosatlan társaságában, gránátalmás teát ittam a nappaliban, angollecke és körömreszelős éneklés közepette, aztán itt kötöttem ki és az idő elszállt. semmi említésre méltó. minden megy és megy, tovább. a holnapi outfitemen agyalok, álmosan és nem törődöm azzal, hogy matek dolgozat lesz. miért kéne meghasson?
kell nekem egy bőrdzseki, ah.
valaki igazán megszánhatna vele.


ja. rettenetes hideg van.
de én akkor is szeretem az őszt.


címet váltottam, jegyezzétek, Drágáim.

2 megjegyzés:

  1. Kedves kopasz:D:D:D Azért jó, hogy létezik, mert különben ma nem kaptunk volna kisötöst! :D

    VálaszTörlés