2011. november 30., szerda

KIFOG rajtam ez a másodfokú egyenlet. valamit mindig elszámolok.
haladni kéne a rajzokkal...
változatlanul hideg van.
kiskontyocska a fejemen.
mézespuszedli holnapra.
Ivánlátogatás.

2011. november 29., kedd

get rid of these shit

fáradt vagyok, jelentős mértékben. a torkom még mindig fáj, ami kezd átmenni idegesítőbe és reménytelenbe. mandarinhéj mellettem, zsepik, festék, satöbbi. attól tartok, kicsúszom majd az időből, ha most nem emberelem meg magam és kezdek el alkotni. viszont ahhoz semmi kedvem.
ma nem volt jó napom. a túlnyomó részében úgy éreztem magam, akár valami kis életmaradvány, reménytelen volt és elunt. néhány pillanat úgy sziven derített, ki tudja, valami mágikus okból, de pillantásoktól, mosolyoktól és egy apró kis nevetős grimasztól, amit csak mi ketten láttunk, jobb lett a napom.
nem mondom, hogy az a vágyam, hogy közismeretnek örvendjek (na jó, ez elég relatív megfogalmazás), de van benne valami. ismernek engem, de nem biztos, hogy nevet is tudnak párosítani.
gondoltatok már arra, hogyan láthatnak titeket az emberek kívülről? hogy mit gondolnak rólatok?
mennyire meglepődnénk, ha egyszer valamely módon betekintést nyerhetnénk ilyen titkokba. hogy mit tudnak rólunk, ami bizalmas lehet, olyan emberek, akik azt se tudjuk, hogy ismernek/léteznek. hogy mit vélhetnek, mit érezhetnek, mit gondolhatnak.

ELEGEM  van a mai napból. szép, nagy, öles betűkkel.
ma valahogy semmi nem jön nekem össze.

2011. november 28., hétfő

ne legyetek szomorúak!



tudom, nehéz.
de mindig próbáljunk magunkért tenni.

dream pleasure

épp, hogy csak lecsücsültem ide, az álmatagon zizegő laptophoz, épp, hogy csak hazaértem. a ház hangos, öcsém felmondja a gondosan begyakorolt/vagy mégsem/ tananyagot, a kedvem pedig a rózsaszín árnyalataiban játszik.
igen, most valahogy minden jó. pozitív világnézetet sikerült elérnem, legalábbis a mai napocskára. a szobám narancssárga színekben úszik, a ruhásszekrényem nyitva áll, próbálgatom a szereléseket, melyik ruhadarab melyikhez illik, próbálok valami változatosat, valami újat alkotni. ilyenkor mindig jól érzem magam. amikor variálhatok, amikor gondolkodhatok valami újon. a sok vállfa, a sok kihasználatlan lehetőség vár arra, hogy felfedezzem őket, hogy véghez vigyek valami olyat, amiben jól érzem magam.
a mai nap nehezen kezdődött. bementem a szomorú, szürke, hideg iskolába, álomittasan ülve a buszon, egy fizika témazárótól rettegve. egyedül, a padokban, Muhi ölelgetett, szokásosan, instrukciókat adott, növelte az agytérfogatom az okosságokkal. irigylem néha, hogy ilyen okos. néha nem.
az emberek zsibogtak egész nap, minden kezdett feloldódni. kémián random kaptam két ötöst, mert tanárnőnek jó kedve támadt, így mindenkit megajándékozott órai munka által, motivációként, vagy csak úgy. a fizika elrepült, használtam a kis agyam, logikusan gondolkodtam, de a végeredménytől rettegek, mert nem kéne kettessel végezni félévkor.
a táskám sikeresen elszakadt. innentől kezdve néztem csodálatos nap elé - érdekes cipelés, idegesség, kapkodás és türelmetlenség. de végül is, mindegy volt. Gégével beültünk az Insomniába, egy csevegős kis partira, ahol kiöntöttük egymásnak a lelkünket és megnyugodtunk. én meg jól éreztem magam, mert végre kiszakadhattam a megszokott kis komfortos hétköznapokból. megittam egy a világ legfinomabb jelzővel ellátott (általam) fahéjas-pudingos-forrócsokit, miközben hallgattam az urat és jól éreztem magam. csináltunk vagy húsz képet, megbolondulva, és vicceskedtünk. hiányzott már gugi úr, neki mindig kiáraszthattam a lelkecskémet.
szóval most nagyon summázva - boldog vagyok. minden olyan nyugodt. minden rendben van, én pozitív vagyok, önbizalomkoktéllal, a szám lezsibbadva, az életem helyre pofozgatásának elkezdése.
ohjeah.

2011. november 27., vasárnap

feeling so shiny

most erős nőcinek érzem magam, de csak jelen pillanatban. úgy érzem, ez a nap tartogat még meglepetéseket. de már hozzájuk szoktam, azt kell mondjam. kicsit megemberelem magam, hozzálátok a fizika gyakorláshoz, mert igencsak szarul állok belőle, fel kell tornáznom magam.
rajzolni akarok, festeni, amit elkezdtem, szépet kihozni magamból. szeretném, hogy minden végre rendben legyen, csak úgy, ahogy szokott, csak úgy, ahogy volt, hogy nyugodt legyek és boldog.
öblítő- és melegillat van, az idő szürke, mint mindig. tavaly huszonhatodikán esett le az első hó, emlékszem rá. mennyire boldog volt miden egy évvel ezelőtt! olyan édes kis tudatlanság. rájövünk, hogy mennyi minden tud változni ilyen rövid idő alatt, és elcsodálkozunk, hogy annyira szívesen visszamennénk, legalább egy kis boldog pillanatra, hogy átéljünk mindent, olyan boldogan, ahogy akkor történt.
hétfőn remélem Gergő nem felejti el, amit ígért, mert ráférne a dolog a kis lelkemre. nagyon is!

menni akarok mamámhoz, kikapcsolódni, nevetni a bolond családomon, kicsit máshol lenni.
nem akarok holnap megint iskolába menni. nem nem és nem. kreatív ünnepet akarok, ahol én díszítem fel a házat, én gondoskodom az ajándékokról és én okozok örömet másoknak.
és akkor legalább boldog lehetek, egy kicsit.

félreértés ne essék..valahogy jól érzem magam most.

2011. november 26., szombat

wishlist III

megjegyezném: minden ellenére erős és kemény nőci leszek. lesz, ami lesz. megint a régi filozófiámat alkalmazom. sodródom az árral.
erős idegzetűeknek ajánlanám a bejegyzést.
szokásomhoz híven szeszélyes fejlemények várhatóak, így este tizenegykor.. mellettem egy festékes bögre, enyhén megbarnult vízzel, benne egy kiálló ultravékony ecsettel. imádok vékony ecsetet használni.
valóvilág szól a háttérben, a szoba sötétes,az ágy bevetett, macis párna és Pál, aki mindig mellettem fog állni. elavult rajzok, egy róka, koránt sem befejezett állapotban, egy tigris, csúnya zöld háttérrel.
Oje. (mert a németeknél ez rosszat jelent)
mivel fel kell valamivel dobnom a hangulatom, és aludni sincs kedvem, úgy döntöttem, wishlistet írok össze karácsonyra.
az első és legfontosabb egy személy. bármikor jöhet hozzám.

a második - vörös ágynemű. ezt még a tescoban láttam. hihetetlen, mennyire beleszerettem, első látásra! istenien passzolna a  barna falamhoz. csodaszép lakberendezési cuccok vannak a tescoban. képet nem mellékelnék, fél órát keresgettem elfogadható képződmények után, de feladtam.


harmadik - díszvilágítás a szobámba. egyszerű, ötletes, comfy, gemütlich!!! (csak hogy legyen alkalmam használni az utolsó szót, aminek senki nem tudja felfogni az értelmét a csoportomból) arról nem beszélünk, hogy folyton beleakadnék. de semmi gond.





negyedik - új telefon. igen, lecserélném a régit. egyszerűen elviselhetetlenül viselkedik. megadja magát, meghal, lefagy, újraindul, új hátteret rak be. köszönöm szépen, nem kérem. wifiset, érintőképernyőset.

ötödik - téli mintás pulcsi. magyarázat nélkül. megadja az ünnepi hangulatot. bármilyen - vékonyított, vastag, garbós, hosszúujjú, bő, szűk - jöhet.





hatodik - új táska. mivel a régiek igencsak elgyepáltak. mondanom sem kell - a lényeg a dupla fül, és a fekete/sötét szín, hogy mindenhez passzoljon. nem árt, ha beleférnek a könyveim, a kajcsim, a parfümöm és a tízmillió másféle dolog, amit egy nő táskája rejthet.



3 1 Phillip Lim shoulder bag

hetedik - lapostalpú/hosszúszárú csizma. nem ártana, a magassarkúm mellé, valami kényelmes kis csoszogós a lazább napokra.



nyolcadik- bögrék. egyszerűen imádom őket. bármikor, bármilyen mennyiségben. mániákus tea- és kakaóivó vagyok, szóval azt hiszem, ezt nem kell sokat magyaráznom. imádom az egyedi feliratosakat.




kilencedik - korall-/lazacszínű körömlakk. mivel a drágám kifogyott, szükségem lenne egy ilyen csodára megint. szeretem ezt az árnyalatot a kezemen, mert se nem babás, se nem kirívó. also pont jó.

tizensokadikok, apróságok - tus. megmagyarázást nélkülöző. körömreszelő, ami strapabíró és helytálló hosszú ideig. barna szemhéjpúder. továbbá pasztellszínű körsál. vastag fekete/szürke harisnya. 

hát. ennyi lenne, tömören.

hát... akkor...
feel like this kitten

behave yourself

minden olyan fura állapotban uralkodik felettem. összecsaptak a hullámok.
de úgy döntöttem, hogy megemberelem magam és veszek egy mély levegőt. annak ellenére is, hogy fáj a torkom.
meg akarom mindenkinek mutatni, önteltség nélkül, hogy különleges vagyok, szerethető és ... és. kifogytam.
úgy érzem magam, mint egy csontra leeresztett lufi.
körülvesz a félhomály, mellettem rajzok szanaszét, festéklapok, száradó képek, számológép, matekfüzet, használt zsepik. és ennyi. a torkom fájni kezdett, de nem csak ő sajog. azon agyalok, miért szúrok el mindent? miért én vagyok az, akit megtalálnak, akivel baj lehet? és az ebből következő kérdés: miért nem tudom ezeket leszarni? hát mert én ilyen lélek lennék, nem-e?
kicsit elszabadult a gondolathullámom tegnap, hogy mi történhetett volna régebben és hogyan, hogy mit akarok, hogy történjen, de úgy sem fog. végül is, amit nagyon akarunk, talán el is sikerül érnünk.
engem motivál valami ismeretlen, valami érdekes belső erő, ami nem is tudtam, hogy eddig létezett. és ennek a kis gonosz erőnek köszönhetően érzem, hogy el fogom érni a célom. legalábbis.. egyszer.
de mindezek után meg kellett gondolnom magam. igen, amiket leírok, azoknak tömören: semmi értelmük.
nyugtáztam.
CHAOS
visszahoznám azt az estét.

azért megköszönnék egy kis ölelést, szeretgetést. jaj, istenem, annyira... szükségem van rá néha, mint a táplálékra...

és ezért elpusztítok egy fekete-erdő sütit.

2011. november 25., péntek


"Az igazság az, hogy szeretem. Csillapíthatatlanul szeretem… Az első pillanattól fogva. Akkor is szerettem, amikor megesküdtem, hogy nem. Nem tehetek róla, csak érzem."

Szilvi!

2011. november 23., szerda

lucky

Egy hosszú éve Ivánommal.
akkor is szeretem őt.

az életben muszáj megtapasztalnunk dolgokat ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen szerencsések tudunk lenni. élvezem mindezt. önmagam vagyok jelen pillanatban és boldog, szeretnék a fellegekben járni.
de tulajdonképpen rengeteg dolog vár. matek, angol, töri, festékek, ecsetek, munkanapló, körmöcskék, amelyek kidíszítésért esedeznek, elvárások, amiket képtelen vagyok teljesíteni.
de ma akkor is boldog napom volt. ügyeskedtem, ügyet intéztem, rohangáltam a magassarkúmban, tipegve az utcán, mint valami fontos ember. mostanában gatyaszorongató hideg van, én pedig sikeresen le is betegedtem. itt ücsörgök az új székemen, a meleg szobámban, a kaparó torkommal. mellettem egy édes, rózsaszín muffinnal díszített bögre tea gőzölög, az ágyon könyvek szanaszét.
tulajdonképpen rutinos, átlagos napocska. négy órai sötétséggel, persze. imádom a telet..(?)
az iskola karácsonyi díszben, nagyon meghitt, szép és ötletes, annak ellenére, hogy november vége van. már csak egyetlen hónap és itt az ünnep. és most kiteszek magamért.
ötletektől zeng a kis agyam.
szeretgessetek meg!

kell nekem valami almás-fahéjas illatanyag. vörös ágynemű. vajszínre mázolt falak. díszvilágítás a szobámba, apró, pici égősor.
minden vágyam egy rénszarvasos, hóemberes, karácsonyi mintás kötött pulcsi.
emberek, elolvadtam, és ez a kis téli, kellemes, pirosas, narancssárgás kozmosz feldobta a tanuláshoz való hozzáállásomat.

2011. november 21., hétfő

i decided something
i give a fuck

2011. november 20., vasárnap

when I see him, my heart stops beatin'

yesterday.... was interesting and fucking great. in spite of the fact, that we were all cold as the Antartic, I could not even feel my toes, but does not matter. we could see or breath like a smoke cloud, but the penguin-effect sadly missed. :) the circle was amazing, all over with laughing idiots and crazy people. we had pointless chats, stood in the parking zone; we were watching the drunk and screaming people crossing the road, the infinite spinning of the city, Szolnok. we were listening to the hard dubstep and drum and bass, which were played from a car. everybody was chilled, it was a world, I have never experienced before, and everybody refused to understand that. this whole car stuff has some kind of ... magic, despite that I hardly understand what they are talking about. :) the noises, the smell of tires, the mood... amazing.
then we sat into a mcdonald's to warm up and stuff our empty stomaches. it was gorgeous! after standing hours in cold, feeling the icy wind in my face, to be surrounded by people I don't know, sincerely. I felt strange but not the way I do in school situations. yeah, I try to integrate again. to be like I was.
in those moments I felt great. it is strange, though, that I just think that. I felt that. nobody could tell my why is it.. it is just in me.
i don't fucking know what to do.
what should I do? listen to my crazy heart and hit my face again...
or believe my brain, who is always thinking?
I don't like risks.


FUCK.  
 and  the week begins again.
a holy crap, to be one of the  lost people, to lose myself again.
omg, I just wanna save myself.
yes, I am selfish. but it helps sometimes.

2011. november 16., szerda

after all we have been through.

everything is the same as yesterday. it could be even worse... I am alone in the whole big house, surrounded by silence, I am freezing cold, and also feel terrible. fuck, I need some love. a little.. a little care.
today I felt quite indignant. I could not believe my current situation, and I still do. but if I think it over, I can say, that it could be foretelled. it is no matter how strongly I want it. it is a shame.
I can say nothing. I am speechless. and.. angry. it is not because of the stuff I made. I AM NOT a defaulter. It is not about only one.
I need some kind of shoulder. Someone offered me the friday - to go to party and be crazy. but I am not really sure about that. everything became soooooo chaotic. I don't want to see that person, at all, after happened. I don't want to see him or her face (just because of being mysterious), to remember everything, to make myself ridiculous and ashamed.


I just want you to be like you were.

and nothing else.

2011. november 15., kedd

can't you see that i am CRAWLING?


fuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuckfuck



I am titanium

I would have lied, if I said that I am happy now.
and I am not used to lie.

my day had passed in a relatively interesting way. in the morning:  angrily, confused, impatiently, annoyed, sleepily. than it continued sadly, feelingless, carelessly, alone, tiredly, senselessly, bored. and after that, everything changed. I became suddenly happy, surrounded by people I like, I lived my life, I did not give a fuck, I laughed, I felt strange, I felt hope, love, than it changed again. it was freaking stupid and pointless, and I could not recognize even what was I doing at that moment. yeah, I felt absolutely forever alone, excluded from society, from life, like I would watch everything from outside, from a corner what no one can see. you know that feeling? it feels good, isn't it?
then I went to the park, on my OWN. I was eating my salty scone, I heard the knocking of my heels on the tough ground, I was looking out of my head, watching the dead, yellow leaves and heading for my friends, sitting on a bank. I felt absolutely stranger, I did not know, what I was doing there, but I stayed. we commited the apparent, obligatory bad thing, chatted, laughed, told stories... and I realized, what is the thing I actually miss.
attention. care. someone's eagerness or wish for me. a person, who watches me and smiles automatically. who gives me a huge hug and looks after me. take care of me. support me. and so on.
you know, how does it feel like, when you have almost everything you want, but truly not. when you miss something from your life, but you cannot realize, what it could be. when you feel like you are not home, you are alone in the whole fucking world, but not! and you are just thinking and thinking and thinking.
have you ever felt like, it would cause you joy to sit next to an unknown person on a bench and tell your whole story to him/her? to speak your mind, listen to that person and just rely on him/her?
it would be so interesting.
yeah, I want to have a situation like that.
and then I would leave like a boss and never forget it.

2011. november 14., hétfő

i have no time
valamikor tartok egy beszámolót :)

2011. november 8., kedd

I am strong enough to stand (??)


sötét szoba, csendes egyedüllét, csak a tévé szól odakint. az ablakból kilátás látszik a hatalmas tujákra, amelyek belenyúlnak az elsötétedő égbe. mályva, fehér, olajzöld csíkos pulcsi, felgumizott haj, hajlott hát és csend. nincs senki sehol. a laptop is csak halkan búg, a nappaliból beszűrődő tévéből pedig egy mély férfihang hallatszik, valami főző műsor.
egyedül szeretnék még maradni sokáig. aztán, ha meguntam, változtatni rajta. félek kicsit.
de miért? ma is egyszerű napom volt - lézengtem a többiek között, a szuperfeleslegességgel. végigunt órák, elkalandozások, túlélés, csillagosötös biosz dolgozat, amit másfél hónapja írtunk, sósnégyes, tea, Szilvia vaníliaillata, a hajam kócos, a szemembe hullik, olyan illata volt, mint tavaly ilyenkor. mindenki nyüzsgött.
angolon magamhoz képest is alulteljesítettem, amortizált lélekkel távoztam, magamra kapva a kabátom, elkopogva a magassarkúmmal, végig a világos, nyitott folyosón, le a hideg kőlépcsőkön a megannyi emberrel körülvett, zsúfolt, sötét alsófolyosóra. megálltam és vártam. nem tudtam, kire vagy mire, csak vártam. figyeltem az embereket és irigyeltem őket. úgy éreztem magam, mint aki kívülről szemléli a világot, akit senki sem vesz észre, csak egy pillantásra. boldog, komor vagy átlag arcok jöttek le a lépcsőn, összezsúfolódtak a folyosón, örültek, hogy mehettek, amerre a szél vitte őket. nem tudom, mit hittem, de szerintem tudat alatt kerestem valakit. bárkit. valaki elvont kis figurát, aki esetleg odatéved hozzám. aki olyan mint én. aki valahogy elsőre megérti a kis, szeszélyes lelkem. akit új ismeretnek mondhatok. aki törődik velem ott egy picit, abban a társadalmi romhalmazban.
nem mintha ilyen rossz lenne a helyzet. tisztában vagyok a pozitív dolgokkal is. de most a negatívak erősebbek - van velem valaki, valakik, mégis magányosnak érzem magam.
boldog is szoktam ám lenni. megbolondulni és nevetni. de ritkábban. akkor érzem magam fontosnak, ha Ő, a majdnem egy évesem ott van velem. ha felvidít, szeret, támogat, jó barátom, és megnevettet a közös szarkazmusunkkal, ha vele beszélgethetek... törődik velem. nélküle csupán egy tévelygő, mindig depresszív, hisztis önmarcangoló senki lennék, aki csak vár a csodára.
pont.

tudjátok, milyen érzés, ha kihasználnak titeket? ha csak akkor kelletek, ha más nincs? ha rátok néznek, aztán eldobnak egy semmilyen tekintettel. kellemes kis pozitív önbizalomromboló. de csak mosolygok rajta. erős kis lelkem van nekem. sok mindent elbírt, elbír, és fog is bírni.

magabiztosság, szerettek, szeretet, törődés. tulajdonképpen ezekre lenne szükségem csak. aztán boldog lennék és elégedett is. 
meg egy nagy tábla csokit is szívesen el tudnék viselni.
majd ha jön a télapó! elkapom, magamhoz veszem a zsákot és megeszem.

a hajamon ki vagyok akadva, szegénykém, nagyon lestrapált állapotban van, pedig már olyan hosszú.
VALAKI valamilyen tippet?

2011. november 6., vasárnap

forever



elkeseredett nap, a szobában ücsörögvén, tanulván, ki nem mozdulva, semmit nem csinálva, egy szót nem szólva. az idő elrepült. de minek is?
szomorú vagyok és fájok belül.
a tegnapi nap úgy bevésődött az emlékezetembe.... hogy azt szerintem egy életen át nem felejtem el.

holnap végre kimozdulok innen.
eltűnnek az unalmas hétköznapok.
lesz egy icipici izgalom
a mindennapos shit ellenére is.

dreams

mozi: Mások dolgaival való törődés; kíváncsiskodás. csecsemő: Szomorúság, kiszolgáltatott helyzet. csontváz: nem látod a lényeget, felületes vagy. földrengés: elszakadás a megszokott helyzettől.  Ólálkodó gyilkos, akiről tudod, hogy rád les: szükségét érzed egy változásnak, de nincs erőd hozzá; rosszakarat. Magadat aludni látni, vagy álmodban tudatában lenni annak, hogy alszol: menekülés a valóságtól, az élettől való félelem. Ha az esőben megázol az megtisztulást és megszabadulást jelent a problémáid és gondjaid elől. Öreg, ha nem beszél, csak látod: örülj, mert védelmez valaki


hogy ezek milyen igazak.

2011. november 5., szombat

someone, please, take me, save me, handle me!

fuck everything
már megint kezdődik elölről ez a konstans csalódottság.
de miért? hiányzott ez valakinek?
én is olyan erős akarok lenni, mint a többiek, vagy legalább csak hazudni magamnak egy kicsit. drága emberkék, jártatok már úgy, hogy a tükörbe nézvén gyűlöltétek azt, amit láttatok mind kívül mind belül? na, én most ezzel így vagyok :)

take a deep breath, close your eyes, step over the problem and live.

na akkor én most megnyugszom.
istenem, annyira szeretném, hogy minden olyan legyen, mint télen...!:(

vége az önsiratásnak.

i need my magical hunter back!

hm, sok finom túrógombóc egyből feldobta a napom.


2011. november 4., péntek

kiömlő vér

kicsit tompa most néhány dolog, a többi, a régiek felerősödtek.
a mai álmom nem volt semmi. ha visszagondolok, mosolyognom kell rajta, és egyben eszembe jut, mennyit sírtam közben, olyan valósnak tűnt. kicsit úgy érzem magam mint egy anyaoroszlán. hülyén hangzik, de rájöttem, hogy ez a legmegfelelőbb szó rám jelen pillanatban.
elvarázsolt állapotban lézengek, a szemem is elnehezült, ahogy bámulom a szürke panelt. a kedélyállapotom és az érzelmeim olyanok akár a jojó vagy a hullámvasút. és már kezd belőlük elegem lenni.
egyik pillanatban nevetek és sikoltozom, utána megkomolyodom és agyalok meg agyalok.
valaki vágjon pofán :)

a testvérem szobájában ülök, nézem az almazöld falakat, a barnával kombinálva, hallgatom az erősítő tompa zúgását, az odakinti beszédet. az idő valahogy nem akar sietni, a napok egyhangúak, a hétfő éjszakai pörgés után lelassultak és egyformák. izgalmat akarok, megint. valamerre elcsámborogni, kirúgni a hámból, nevetni, maximum adrenalinnal.
odakint köd van, szürkeség, hideg. a ház előtt hatalmas tuják és a többi színpompás fa, lehullott színes levelek.
valaki ragadjon el innen.
egy őszinte beszélgetést akarok, miközben nem kell gondolkodnom, nem várják el tőlem, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok, egy olyat, amikor megszabadulhatok a problémáimtól, pöröghetek, bízhatok, élhetek.
nem hiszem, hogy akkora kérés ez.

i neeeed you.

vigyetek el engem is lassúzni srácok, 
vigyetek el innen, mert nem jön ide más
vigyetek el engem is lassúzni srácok
légyszives.

2011. november 3., csütörtök

nyugalomra vágyom, közben energikus vagyok és eleven. változtatásra hajlandó lennék, miközben el akarok menekülni erről, el a világ végére, ott is maradni egy kicsit, kikapcsolni, bulizni, tombolni, eltűnni, olyan helyen lenni, ahol ismeretlen vagyok mindenki számára, és új lehetek. aztán ha megunnám, visszajönnék.
állandóan agyalok. az agyam valahogy eldöntötte, hogy gondolatok tízezre száguldjon végig a sejtjeimen, szüntelenül én meg a hajam tépjem. a kurva életbe, én magabiztos akarok lenni! de így hogy? mérges vagyok, hogy én nem tudok úgy elsiklani a dolgok felett mint mások. kicsi vagyok még én, mi? aha. érdektelen végtermékek, sikolyok, kétségbeesés, nevetés, sírásrívás meg hülyeség. ennyit erről
elfogyott a gumicukrom. a keservit. teát akarok inni, szépnek és vonzónak lenni. azt akarom, hogy még ha nem is igaz, valaki azt mondja rám, hogy gyönyörű vagyok. aztán én meg elégedetten mosolygok és a téma lezárva.
igaza van annak a mondásnak - via demotiváló.

kezdem unni a szünetet, emberek. szomorú.

egy kis álomfejtés

Ha az árvíz magával sodor: nagy erőre van szükséged, hogy kikerülj kellemetlen helyzetedből, sőt: hogy egyáltalán szembenézz a kényelmetlenségekkel. Árvíz, amiben elmerülsz: szenvedély. Árvízből menteni embereket: sötétebben látod ismerőseid helyzetét, mint amilyen az valójában. Ha Te vagy meztelen ott, ahol ez nem helyénvaló és ebben a helyzetben szorongsz: feloldódási képtelenség; rossz eszközökkel próbálod magad felé fordítani az érdeklődést. 


?

2011. november 2., szerda

haha.
i don't give a fuck.
i want you.
it is the fact.

2011. november 1., kedd

everything here is CLOSED.
until you ..........(?)...........

nothing at all


érdekes.
tegnap halloween-bulin voltam. a cicasmink lemaradt, egyszerűen feketében. a cipőben nem tört ki a lábam. jól éreztem magam, vad voltam és szabad, táncoltam, rengeteg mindenkivel, megőrültem - több tekintetből -, jókat nevettem, csalódtam magamban, a képességeimben, az önbizalmam az egekben, néhány embert a végtelenbe száműztem, az életem fordulatot vett, szóval összességében hihetetlen jó parti volt.
az a sok felesleges mackó!

de most szarul érzem magam.
minek is?
jó kérdés.