2011. november 29., kedd

get rid of these shit

fáradt vagyok, jelentős mértékben. a torkom még mindig fáj, ami kezd átmenni idegesítőbe és reménytelenbe. mandarinhéj mellettem, zsepik, festék, satöbbi. attól tartok, kicsúszom majd az időből, ha most nem emberelem meg magam és kezdek el alkotni. viszont ahhoz semmi kedvem.
ma nem volt jó napom. a túlnyomó részében úgy éreztem magam, akár valami kis életmaradvány, reménytelen volt és elunt. néhány pillanat úgy sziven derített, ki tudja, valami mágikus okból, de pillantásoktól, mosolyoktól és egy apró kis nevetős grimasztól, amit csak mi ketten láttunk, jobb lett a napom.
nem mondom, hogy az a vágyam, hogy közismeretnek örvendjek (na jó, ez elég relatív megfogalmazás), de van benne valami. ismernek engem, de nem biztos, hogy nevet is tudnak párosítani.
gondoltatok már arra, hogyan láthatnak titeket az emberek kívülről? hogy mit gondolnak rólatok?
mennyire meglepődnénk, ha egyszer valamely módon betekintést nyerhetnénk ilyen titkokba. hogy mit tudnak rólunk, ami bizalmas lehet, olyan emberek, akik azt se tudjuk, hogy ismernek/léteznek. hogy mit vélhetnek, mit érezhetnek, mit gondolhatnak.

ELEGEM  van a mai napból. szép, nagy, öles betűkkel.
ma valahogy semmi nem jön nekem össze.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése