2011. november 4., péntek

kiömlő vér

kicsit tompa most néhány dolog, a többi, a régiek felerősödtek.
a mai álmom nem volt semmi. ha visszagondolok, mosolyognom kell rajta, és egyben eszembe jut, mennyit sírtam közben, olyan valósnak tűnt. kicsit úgy érzem magam mint egy anyaoroszlán. hülyén hangzik, de rájöttem, hogy ez a legmegfelelőbb szó rám jelen pillanatban.
elvarázsolt állapotban lézengek, a szemem is elnehezült, ahogy bámulom a szürke panelt. a kedélyállapotom és az érzelmeim olyanok akár a jojó vagy a hullámvasút. és már kezd belőlük elegem lenni.
egyik pillanatban nevetek és sikoltozom, utána megkomolyodom és agyalok meg agyalok.
valaki vágjon pofán :)

a testvérem szobájában ülök, nézem az almazöld falakat, a barnával kombinálva, hallgatom az erősítő tompa zúgását, az odakinti beszédet. az idő valahogy nem akar sietni, a napok egyhangúak, a hétfő éjszakai pörgés után lelassultak és egyformák. izgalmat akarok, megint. valamerre elcsámborogni, kirúgni a hámból, nevetni, maximum adrenalinnal.
odakint köd van, szürkeség, hideg. a ház előtt hatalmas tuják és a többi színpompás fa, lehullott színes levelek.
valaki ragadjon el innen.
egy őszinte beszélgetést akarok, miközben nem kell gondolkodnom, nem várják el tőlem, hogy olyan legyek, amilyen nem vagyok, egy olyat, amikor megszabadulhatok a problémáimtól, pöröghetek, bízhatok, élhetek.
nem hiszem, hogy akkora kérés ez.

i neeeed you.

vigyetek el engem is lassúzni srácok, 
vigyetek el innen, mert nem jön ide más
vigyetek el engem is lassúzni srácok
légyszives.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése