2011. november 3., csütörtök

nyugalomra vágyom, közben energikus vagyok és eleven. változtatásra hajlandó lennék, miközben el akarok menekülni erről, el a világ végére, ott is maradni egy kicsit, kikapcsolni, bulizni, tombolni, eltűnni, olyan helyen lenni, ahol ismeretlen vagyok mindenki számára, és új lehetek. aztán ha megunnám, visszajönnék.
állandóan agyalok. az agyam valahogy eldöntötte, hogy gondolatok tízezre száguldjon végig a sejtjeimen, szüntelenül én meg a hajam tépjem. a kurva életbe, én magabiztos akarok lenni! de így hogy? mérges vagyok, hogy én nem tudok úgy elsiklani a dolgok felett mint mások. kicsi vagyok még én, mi? aha. érdektelen végtermékek, sikolyok, kétségbeesés, nevetés, sírásrívás meg hülyeség. ennyit erről
elfogyott a gumicukrom. a keservit. teát akarok inni, szépnek és vonzónak lenni. azt akarom, hogy még ha nem is igaz, valaki azt mondja rám, hogy gyönyörű vagyok. aztán én meg elégedetten mosolygok és a téma lezárva.
igaza van annak a mondásnak - via demotiváló.

kezdem unni a szünetet, emberek. szomorú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése