2011. december 31., szombat

nagy év végi összefoglaló

tudjátok, az a helyzet, hogy egyáltalán nincs szilveszteri hangulatom. egyáltalán nincsen. nem uralkodott rajtam semmi és szerintem nem is fog. még az estém sem biztos, kétfelé akarok szakadni, hogy én is elégedett legyek és mások is.
úgy vagyok ezzel az egésszel, mint az év egy napja, nem mint az utolsó. hogy majd' csak eltelik, után pedig lesz egy második átlagos nap, ráadásul vasárnap. szóval nem hat meg. semmi bulihangulat, semmi vágy afelé.
de azért jó lenne tartani egy összefoglalót, ha még vannak belőle emlékeim egyáltalán. ha nem siklottam el azok felett az emlékek felett is, ha be tudom kategorizálni őket hónaponként.
összességében ez volt életem legboldogabb éve, és talán a legsikeresebb is.
januárban szilveszteri bulit tartottunk, még a régi suliban, a kis, hideg melléképületben... friss kapcsolat Ivánnal. komoly webkamerás beszélgetéseket és nevetéseket folytattunk. minden erős rózsaszín felhőben úszott. akkor még Janinak hívtam, ma ha ebbe belegondolok, mosolyognom kell. mindig felidézem neki ezt az időszakot. volt egy nagyon nehéz korszakunk, arról viszont nem akarok megemlékezni... szalagavatók, tablóbálok, ártatlan bulimentes élet uralkodott felettem. februárban következett a Paul Kalkbrenner korszak. meg Károlyék. whisky-kóla esték a  Szappanoslakban, vizipipával...
Valentin-napi sütisütés és az utána következő délután felejthetetlen! érzelmi hullámvasutak a Máté-barátságban. Szilvia kiküzdötte magát a padtárssággal az élre. néhány barátot elveszítettem. nem direkt. ki tudja. elhanyagolódtunk, eltávolodtunk.
márciusban Iván költözött. valahogy minden megváltozott, az új házzal valamiféle új kezdődött. akkor még a  vizipipázások uralkodtak, Máté és Zoltán mindig. osterba jártunk, amikor még volt élet ott. később rászoktam a house-ra. pár barátot ok nélkül elhanyagoltam, arra nem vagyok büszke. változtam. sokat. és szerintem jobb irányba. kilábaltam a rengeteg önmarcangolásból és nyitottabb lettem új dolgokra. új ismeretségeket szereztem és elkezdtem kissé élni. megismerkedtem Iván barátaival. a legelső személy P. Anita volt, akivel rohadtul hasonló személyiségünk van. de ő most messze elkerült innen és tanítgat. Ivánt rászoktattam a Family Guyra, ő pedig engem az autók egészen másféle világába mutatott be. Szilviával és Muhival szorosabbra fordult a barátságunk. a ballagási és nagybeszélgetési korszakok következtek: Ivánén megismertem az összes barátját, az anyukáját is a bizalmamba fogadtam. Károlyén Krasyval és Andicicával barátkoztam össze, elkezdődött a züllési korszak. (nem bánom). Benkéék fontos szerepet játszottak, nyársalások és sütögetések kezdődtek.
osztálykirándulás. néhány ember jobban megismerése, csalódások következtek. vadabb élet, rengeteg nevetés és szociállódás uralkodott. megkomolyodás aztán bolondság. nyelvvizsgafelkészülés! igen, ez volt a legfontosabb és legstresszesebb. a bizonyítási vágy, magamnak és másoknak is. változások korszaka következett: érettebb felfogás, lázadás és szabadságvágy.
Mátéval elszakadtunk egymástól, elveszítettem a legjobb barátom, aki olyan volt, mintha a bátyám lett volna.
nyáron hat kilót fogytam. elhanyagoltam pár dolgot és nem azt tettem, amit kellett volna. angolra jártam biciklivel a vasútállomásra a forróságban. júliusban bulikorszak volt. secret, házibulik, sütögetések és szabadság! mindenki ismert mindenkit, új ismeretségek, nevetések, nem jól létek, kirúgások a hámból! nehéz időszakok, szomorúságok és kételkedések.
csángó, berényben járkálások az éjszakába nyúlóan, buszozások, autókázások, bulik, River, welcome to saint tropez, hazafelé jövet. az adta meg a hangulatot. letettem a nyelvvizsgám. Pisti, Andicica folytonos társasága. veszekedések, nagy problémák, családi konfliktusok.
ősz - iskola. esküvő. névnap és születésnap, szokás szerint. nem okoztak különösebb örömöt. ebben az évben egy ünnepet sem éltem át annyira, mint régebben. jóban lettem pár osztálytárssal. Grétával szorosabb lett a barátságunk, kijárunk a parkba, minden suli után. még mindig olyan, mintha a húgom lenne.
szőkenősödni kezdtem. vörös-haj mániában égek és elhanyagoltam pár dolgot.  erős tanulás. sulis hétköznapok. Köldi. Laliék. PistiMedve, új barátok. fogszabályzás és stresszek. haloween- kételkedés és összezavarodottság. békülések, a kakis pelusok kicserélése, a dolgok helyreállása. EGY éve Ivánnal. állandó boldogság és kiegyensúlyozottság. szabadság, önbizalom, aztán mégsem. szokott teljesség-érzete.
tél - barátok játszották a legfontosabb szerepet. minden rendbejött. elérkezett az év legjobb szakasza. csodálkoznom kéne, hogy mindig ilyenkor érzem magam a legjobban? télapó, ünnepségek, kis mosolyok olyan emberektől, akikre nem is számítottam volna. új ismeretek, mindig, egyre frissülők, meglepő dolgok, hogy egyesek miket tudnak rólam. rajz-vizsgamunka erősen, festék és ecsetek mindenfelé. karácsony. meghitt ünnep a családdal és szerelemmel.
megint visszatért a tökéletes boldogság, a rózsaszín szerelmi felhő, a tökéletes szerelem érzet.
halál.
és most.

bármi is történt ezekből adódóan, ami félreérthető lehet:  ez egy tényleg jó év volt. több volt a nevetés és a boldogság mint a rossz dolgok. több volt az elszabadult adrenalin, a vadság és a szórakozás. egész évben velem volt az, aki nekem a legfontosabb.


boldog új évet mindenkinek!
én nem tartok fogadalmakat. miért?
úgyis megszegem őket egy szempillantás alatt.

2011. december 29., csütörtök

szomorúság és gyász uralkodik erre, a Halál. Ivánom elveszítette a pótnagymamáját. 
Isten nyugosztalja szegénykét.
Szeretlek Iván, melletted állok, te vagy nekem a minden.
nem könnyű túl lenni egy szerettünk elvesztésén, soha nem az. lehetetlen azt mondani, hogy az élet megy tovább, mivel tudjuk, hogy kiszakad az emberből valami... és az a seb nem rövid idő alatt forr be, ha egyáltalán beforr...
nem tudjuk ezt kezelni soha. nehéz.




 Szilviával, Muhival és két kicsivel voltunk Pesten.. 
jó volt már kicsit kikapcsolódni. lejártam a lábam, most nagyon fáj.
Muhi kilövette a fülét. nagyon büszkék vagyunk Szilvóval.
van egy fehér körsálam, kesztyűvel.(c&a)
egy sötétkék, meleg blézerem.(pimkie)
egy ruhaszerű, sötétkék-fehér csíkos pólóm.(new yorker)
egy zöld, leveles fülbevalóm (six)
catrice tus ceruzakiadásban (végre!)
és essence vampire's Love körömlakkom  The Dawn is Broken változatban (imádom).
holnap folytatom itthon.

2011. december 28., szerda

hogy lehet ennyire szeretni valakit?
te vagy nekem a világon a legeslegfontosabb.
vége lett a karácsonyi ünnepeknek. számomra minden olyan lett, mint ezelőtt volt, bár őszintén szólva, nem tudom, mit is vártam. eltűntek a nagy családi összejövetelek, a sok finom étel elfogyott, a karácsonyfának már nincs olyan hangulata, mint azon a három napon.
most valahogy furán érzem magam. minden kicsit más. egy aprót. de tényleg.
olyan szeretetáramban úszom, mindenkit és mindent szeretek, szárnyalok. a hátam mögött temérdek feladat, amit el kellene végeznem, koszos edények, rendrakás, ruhák kiteregetése. előttem egy lista pár könyvről, amit érdemes lenne elolvasni. de most mozdulni sincs kedvem. meghitt szobácskát akarok tervezni, a fejemben a jövőbeni házam látképe és tervrajza körvonalazódik - bár minek tervezzünk a semmiből. minden fa.
délben keltem, hasfájással. akkor tudtam, hogy a halálomon leszek még ma. és meglepő - de be is következett ez a gondolat. a kanapén tengettem az időm nagy részét és próbáltam leküzdeni ezt az ádáz nőket érintő problémát, miközben az aladint néztem.
holnap pedig Szilvóval, Lívikével és Muhival megindulunk ónagy Pest felé és belevetjük magunkat a vásárlásba.
alig várom.


Iván...
szeretlek.
vele minden rendben van.

2011. december 25., vasárnap

christmas time.

boldog karácsonyt mindenkinek!
remélem, veletek is minden rendben van. :)

én boldognak érzem. azokkal vagyok, akiket szeretek, legfőképp Ivánnal. ez a második karácsonyunk együtt, ami akkora örömmel tölt el, hogy az már belém sem fér. nagyon leírhatatlanul fontos nekem, ahogy tegnap azt a hátán csimpaszkodva mondtam neki. ő a másik felem...

tegnap reggel kimásztam az ágyból, szokás szerint papagájcsicsergésre ébredve. (ez már gondolom, állandó lesz.) összekapartam magam, aztán felállítottuk a  fenyőcskét a nappaliban. piros és sötétbordó színekben pompázik, masnikkal és ezüst girlanddal, nem említve a piros villódzást. megkaptuk az ajándékainkat is, amiknek annyira örültem, hogy sírni tudtam volna! kaptunk bordaropogtató öleléseket, anyuka pedig sírva fakadt a meghatottságtól/örömtől/szomorúságtól? aztán követtem én is a példáját...
képzeljétek el, ahogy eszeveszett módon bontom a földön a piros csomaglópapírba bugyolált dobozt, mint egy hatéves... olyat kaptam, amire nem is számítottam volna. utálom, ha valaki pénzt költ rám... és mégis mindig megteszik.. :)
elég gyerekes lenne, hogyha felsorolnám, mi volt a dobozkámban, de abban a pillanatban megint kisgyereknek éreztem magam. egy új telefonnal gazdagodtam, android társaságában, amitől ki tudtam volna repülni a bőrömből, mellé egy téli mintás elegáns, fehér kötött, ruhaszerű felsővel, alá egy fekete vékony pulcsit kaptam, egy teakeveréket, és egy bőrszerű, barna pénztárcát is.
és olyan jó volt mindenkit tényleg olyan leeresztve látni, viszonylag boldognak.
igen, én szeretem a karácsonyt. 
  
anya sütkérezett, nem igényelte a segítségem. mindazok ellenére, hogy őszintén !! igyekszem mindig. de nem adom fel :) apróbb munkálatokat bíz rám. meg kéne lepődnöm? olyan szerencsétlen lélek vagyok, hogy én vagyok a szótárban az illusztráció.
mamákat látogattunk, ettünk-ittunk, családi összejövetelt tartottunk, még többet ettünk és ittunk, és ez folytatódott tovább. estére cicámékhoz is hivatalos voltam, ahol megkapta az ajándékát tőlem. úgy néztem rá, visszatartott lélegzettel, hogy mit fog szólni... először felnevetett, aztán buzgón bontott ki mindent, és látszott az arcán, hogy boldog.
tudjátok... ilyenkor annak örülök a legjobban, hogy örömet okozhatok.. bárkinek!
és ez nekem mindennél többet ér.
kaptam érte sok-sok puszikát, ölelést, csókot. aztán előkapta az én ajándékom - egy ezüst, szolid, elegáns kis fülbevalót. ♥
valami kényszer érezhet a cica, hogy felezüstözzön :)

biztonságban éreztem magam akkor este, nyugodtan. végre. nem agyaltam semmin, ami elronthatta volna a kedvem, akkor úgy is éreztem, ilyen nem történhet. bebújtam Iván karjai közé és pihentem, kifáradtam. annyit szerencsétlenkedtem, hogy lemerítette a hülyeség az elemeimet és aludni akartam.
aztán hazahozott, és végül ő aludt el nálunk. :)


este folytatódik a családi összejövetel-sorozat keresztanyáméknál.
feketeerdő-torta
kókusz kocka!
mézes-puszedli csokiöntettel.
sajtos-karfiolos besamelmártás husival.
 rántotthús és köretek.
raguleves.
sorolhatnám.

2011. december 22., csütörtök

it is you, it is you, it is all for you.

itthon csücsülés, hideg, didergés. mellettem mandarinhéj, már alig élek, viszket a könyököm, a vádlim, a combom, a fülem egyszerre. utálatos érzés. a háttérben valóvilág szól, a karácsonyi hangulatom pedig fogta magát és elment valahová.
egyedül maradtam estére, úgy döntöttem, hogy bebújok az ágyba és alszom. tetszetős program, igaz?
de legalább kipihengetem magam.
unott vagyok ahhoz, hogy írjak. néha csak ránézek a gépre, be sem kapcsolom. elinternetezgetek, leskelődöm, olvasgatok, tengetem az estét. rengetegszer belekezdtem a blogírásba, de végül a tétlenség győzött.
kitipegtünk a téli szünetbe a mocsok iskolából. az utóbbi napokban.. tudjátok, valahogy olyannyira idegennek éreztem magam a többiek közt. kis levegőcske. persze, ezek alól is vannak tisztes kivételek. kecskés kisasszonnyal töltöttem a napokat, az utolsó tegnap kifejezetten jól sikeredett, halálra nevettük magunkat, fél órát álltunk a hóban. flóra a haja abszulúte értelmetlen "göndörsége" miatt aggodalmaskodott, mi pedig nevettünk. búcsúzkodtunk, meséltük a jó drága Chuck Norris vicceket. esett ránk a hó, elárasztott minket, megragadt a hajunkon, a szempillánkon, a ruhánkon... élvezetes volt, annak ellenére is, hogy nem éreztem a lábam.
most pedig olyan reformgondolataim vannak, hogy az csuda! a külső, a belső, a ruhák. tervezgetek pár új darabot, meleget, fekete pólót, fehér felsőt, bőrkabátkát, garbót, új csizmát, táskát. tust és barna körömlakkot. végtelent. ha lehetne. de nem lehet. még mindig vörös hajat szeretnék, oh! de annyira nagyon, hogy az leírhatatlan.

várom a karácsonyt. szeretném már nagyon, hogy mindenki együtt legyen. hogy szerethessek, meglephessek és nagyokat ehessek. olyan meghitt!

mai napocska
délelőtti korán ébredés, Vikinénivel sütisütés
séta az utcán, hóban lépkedés. 
itthon erőteljes takarító-osztag képzés magamból.
lézengés,  kissé unott magatartás
jaaaj, egyszer csak egy koppanásra lettünk figyelmesek. ijedten láttuk, hogy egy cinege nekirepült az üvegajtónak. ott pörgött öntudatlanul a földön. belőlem egyből előtört az empátia, mamáék kimentek segíteni szegénykének. nagyon rossz volt látni, ott magatehetetlenül szegényt. még most is sajnálom, ha eszembe jut. aztán összekaparta magát, és elrepült, remélem, boldogan. (nem kinevetni, szegénykét!).
autóba csücsülés, indulás bevásárolni a  karácsonyi sütödére,  Iván ajándékának befejezése.
hazérkezés, hatalmas melegszendvics-pusztítás.
mosolygás a papagájokon (egy hete élnek velünk a drágák :)
Ivánnal egy apró találka, autó beszerzése.
és itt minden.

úgy elfogadnék egy hatalmas tál gyrost.

2011. december 19., hétfő

let it snow

visszatértem.
nem tudom, hiányoltatok-e, vagy csak ez ennyi volt a sok átlagos nap közül, ami borúsan/az árral sodródva telik el.
azt ígértem, beszámolót tartok, és szerintem jobb is lesz az így.
ma borzalmas napom volt. borzalmas. egyedüli és szomorú. kétségbeesett és tudatlan. szolnokra kellett mennünk a fogszabályozó nénihez. semmi nem úgy alakult, ahogy én azt vártam. új orvos volt, durva és határozott, ám lehet, hogy jobban értett mindenhez. megtudtam, hogy két fogamat ki kell húzni, hogy szabályozni tudjon továbbra is. mikor ezt meghallottam, megállt bennem a levegő. potyogni kezdtek a könnyeim és átkoztam mindent. ez az én formám - selejt. februárban fog elkövetkezni mindez. rohadt keserves volt azt hallani, hogy minusz kettő.  értitek ezt? azzal bizonygatnak, hogy szép lesz és esztétikus. aha, mondják azt ők. kerülget a sírás.
szolnokon szakadt a hó. még az sem tudott boldogsággal eltölteni.
és most itt is minden fehér. megvilágítja a ház előtt álló utcalámpa fénye, ahogyan leesnek a nem olyan nagy pelyhek, amik mégis hatalmas havat csináltak.
valahogy minden rossz. semmi nem jön össze. Iván sehol. holnap fizikából fejjel megyek a falnak és mindent elrontok, már megint.

körülbelül háromnegyed óra telt el azóta. Ivánnak kiöntöttem a lelkem. megvigasztalt, nevettetett és szeretett. ez most nagyon fontos volt a kicsi áporodott lelkemnek. jól érzem magam, mindent leszarok és körülbelül ennyi.
igen, mindenki a hóval van elfoglalva errefelé is. legalább négy centi esett itt, a jászságban, és meg sem állt már órák óta.
miután a macskám elment, magamra kaptam a nagykabátot, a fejembe húztam a kapucnimat és kimentem nézelődni egy kicsit. olyan meghitt hangulatot árasztott, hogy szomorú lettem, attól a ténytől, hogy holnap iskola.
és most kicsit jó kedvem lett. mákos bejglit ettem, hmmm, isteni volt, friss, puha és édes. coldplayt hallgatok, nyugalom vesz körül és megkönnyebbülés, amit a könnyeim kiengedése után érezhetek.
emberek, alig várom a karácsonyt.
a maga boldog meghittsége, a nehéz ételek, amiket egyszer egy évben megengedhetünk a testünknek, a családi összejövetelek, a zsúfolt ház, maga a hangulat!

ezt a csodás pillanatfelhőt nem rontom el a fizikatanulással.

legközelebb beavatlak titeket, mi történt eddig, ami miatt nem tudtam írni.

2011. december 15., csütörtök

kész a rajz-vizsgamunkám!!!!
ezt sem tudom elhinni.

2011. december 12., hétfő

ne haragudjatok, amiért mostanában nem írok.
nemsoká visszatérek, egy hosszú bejegyzéssel, és mindent bepótolok ;)

2011. december 6., kedd

santa claus!

most látom, hogy hatszázhatvanhat postom van, szóval ezen sürgősen változtatnom kell.
unalmas minden. az orrom totálisan bedugult. igen, már megint, ezen tulajdonképpen meg sem kellene lepődnöm.
rajzolnom kell, festenem, tanulnom, de nincs kedvem tulajdonképpen semmihez. a mikulás hozzánk is megérkezett, hozta a csomagjait. én meg nevettem, hogy nekem nem kellett volna - indokok: egy: így is dagadt vagyok. kettő: szerintem már bőven átléptem azt a bizonyos korhatárt, amikor az ember mikuláscsomagot kap. de azért semmi gond, bőszen örültem a sok csokinak, cukornak. de mindennek már nincs olyan aranyos hangulata, mint amikor még törpe voltam (mellékes - nem mintha most nem lennék az a 163 centimmel, mindenki lenéz rám, viszont ez irtó jó érzés). az az öröm, hogy jön a mikulás bácsi, akiben te bőszen hiszel és várod, hogy jó voltál-e, kapsz-e virgácsot, reggel az ablakhoz szaladsz... és még sorolhatnám.
az iskola embertömegében rengeteg piros sapkás alak, a sok átlagos, unott arc között megjelenő rénszarvasagancsok, kiáltozások, valamennyire sikerült kísérletek, hogy felrázzák az élettel csak öt percenként megismerkedő folyosót.
viszont egy kis hónak, csak egy icipici hónak még jobban örülnék. hozhatna a jézuska, hamár a télapó nem tette meg.

kedvem nincs semmihez. szétszórt vagyok és álmos, mindezek türelmetlenséggel koronázva. viszont ezek mellett a mai és a tegnapi napom is csodásnak mondhatóra sikeredett.  először egy összeszedetlen törifeleletre hívtak ki minket katával. finoman szólva úgy indultunk neki, hogy semmit nem tudunk. összenevetve álltunk, míg a tanár a többiek felé magyarázott, két perc alatt átfutottuk mások könyvét, memorizáltuk a sorokat. öt perc volt. egy kis erős szívdobogással megfűszerezve, a kényszerrel, hogy bejelentsem, az agyam e téren üres.aztán összerittyentettünk egy olyan érdekességet, hogy csak tátott szájjal és hatalmasra nyílt szemekkel bámulva sikerült felfognom, hogy ötöst kaptunk.
azután folytatódott a nap egy fizikadolgozat-kiosztással. és lám! egy!!!! hibám lett. több percig néztem a lapot, a firkákat, a pipákat és próbáltam megérteni, hogy ezt én írtam. komolyan mondom, kitűzöm a faliújságra. nikolett ötöst kapott fizikából. szóval most három egész öt tizedre állok. gratulációkat szívesen fogadok, míg addig, ameddig sikerül tartanom/javítanom az átlagot, főleg úgy, hogy a kibaszottul szeretett hőtanból és a kedves törvényeiből következik majd dolgozat.

este a macskával, nála voltunk, a gép előtt ültünk, én a szék lábának dőlve, a fejem a combján, autókat nézegettünk. azon gondolkodtam, hogy lehet az, hogy ez engem néha igen is, hogy érdekel? nevettem egy sort. hihetetlen.
őt meg nagyon szeretem. komolyan mondom, el sem tudom már magam képzelni nélküle. úgy egymáshoz nőttünk, úgy megszoktuk egymást, olyan édes és szerelmes minden, olyan jó, olyan.... nekem való. kellemes minden, konstans boldogság, egy húron pendülés. szóval tökéletes.
bár ez egy ijesztő és relatív szó. de így érzem.

ma pedig elszaladt az idő. a nap ragyogóan sütött egész nap, ami azt az érzést keltette velem, mintha tél közepét taposnánk, januárt, amikor minden világos a napsütés és a hóval borított táj miatt. a cicámmal jöttem haza, teli voltam tervekkel... és leeresztettem

azt hiszem, elkezdem befejezni a kaméleonom. szegényke szörnyű állapotban van.
holnap pedig Adventi műsor.
hihetetlenül izgatottan várom!

2011. december 4., vasárnap

2011. december 3., szombat

palette

december kettő. kábult, kócos állapot, körülöttem káosz, a háttérben a kínos szól. festékpaletta, színlap, félig befejezetlen rajzok, csúnyák. a kaméleonom elég reménytelenül néz ki, nagy csalódásnak sikerült. kedvem semmihez. nagyon melegem van, ég az arcom, a székem kényelmetlen, új képeket akarok, éés. körülbelül ennyi.
tegnap nagyon jó kedvem volt. a véletlen kedvéért . Ivánnal fogtuk magunk és meglátogattuk Zoltán unokatestvérem, mint a régi szép időkben. lelket ápolgattunk, kocsikáztunk, nevettünk, whiskey-t ittunk és Lopott időt néztünk.
jól éreztem magam. valami egész fura, régi, ismert, mégis olyan jól eldugott érzés vált ki belőlem...

most pedig minden meghitt. vagyis, csak az szeretne lenni. a hangulatomon ez az érzés uralkodik.
hihetetlen. semmihez sincs kedvem, abszolúte semmihez.
jó ez így?

2011. december 1., csütörtök

bele kell húzni a festésbe!

ez ebben az évben a háromszázadik bejegyzésem, szóval boldognak kéne lennem? nem, ez is csak egy blogbejegyzés a többi közül.
jelentem, rengeteg dolgom van mára - át kell néznem az angol szavacskákat, mert holnap cetlit írunk. igencsak rá kellene gyúrnom, ha angollal szeretnék továbbmenni, raktározni ezeket a tudatomban. nem mellesleg, festek és festek és festek, belehúzok, mert a határidő tizenhat napocska, én pedig pontos szeretnék lenni egyszer. viszont ma bevittem az iskolába az eddig meglévő két képem és tetszést arattak, szóval JEAH.
anya mézes puszedlit süt majd, ha minden igaz, én pedig egyedül, a tévét vagy tara mcdonald + sidney samsont hallgatva alkotgatok.
a szívem háza táján is minden rendben. a cicám tegnap elbűvölt azzal a szeretetteljes önmagával. hiányzott már. végül is, imádom a kis gonoszkodó fejét is, de a romantikus üt mindent. szeretem.