2011. december 22., csütörtök

it is you, it is you, it is all for you.

itthon csücsülés, hideg, didergés. mellettem mandarinhéj, már alig élek, viszket a könyököm, a vádlim, a combom, a fülem egyszerre. utálatos érzés. a háttérben valóvilág szól, a karácsonyi hangulatom pedig fogta magát és elment valahová.
egyedül maradtam estére, úgy döntöttem, hogy bebújok az ágyba és alszom. tetszetős program, igaz?
de legalább kipihengetem magam.
unott vagyok ahhoz, hogy írjak. néha csak ránézek a gépre, be sem kapcsolom. elinternetezgetek, leskelődöm, olvasgatok, tengetem az estét. rengetegszer belekezdtem a blogírásba, de végül a tétlenség győzött.
kitipegtünk a téli szünetbe a mocsok iskolából. az utóbbi napokban.. tudjátok, valahogy olyannyira idegennek éreztem magam a többiek közt. kis levegőcske. persze, ezek alól is vannak tisztes kivételek. kecskés kisasszonnyal töltöttem a napokat, az utolsó tegnap kifejezetten jól sikeredett, halálra nevettük magunkat, fél órát álltunk a hóban. flóra a haja abszulúte értelmetlen "göndörsége" miatt aggodalmaskodott, mi pedig nevettünk. búcsúzkodtunk, meséltük a jó drága Chuck Norris vicceket. esett ránk a hó, elárasztott minket, megragadt a hajunkon, a szempillánkon, a ruhánkon... élvezetes volt, annak ellenére is, hogy nem éreztem a lábam.
most pedig olyan reformgondolataim vannak, hogy az csuda! a külső, a belső, a ruhák. tervezgetek pár új darabot, meleget, fekete pólót, fehér felsőt, bőrkabátkát, garbót, új csizmát, táskát. tust és barna körömlakkot. végtelent. ha lehetne. de nem lehet. még mindig vörös hajat szeretnék, oh! de annyira nagyon, hogy az leírhatatlan.

várom a karácsonyt. szeretném már nagyon, hogy mindenki együtt legyen. hogy szerethessek, meglephessek és nagyokat ehessek. olyan meghitt!

mai napocska
délelőtti korán ébredés, Vikinénivel sütisütés
séta az utcán, hóban lépkedés. 
itthon erőteljes takarító-osztag képzés magamból.
lézengés,  kissé unott magatartás
jaaaj, egyszer csak egy koppanásra lettünk figyelmesek. ijedten láttuk, hogy egy cinege nekirepült az üvegajtónak. ott pörgött öntudatlanul a földön. belőlem egyből előtört az empátia, mamáék kimentek segíteni szegénykének. nagyon rossz volt látni, ott magatehetetlenül szegényt. még most is sajnálom, ha eszembe jut. aztán összekaparta magát, és elrepült, remélem, boldogan. (nem kinevetni, szegénykét!).
autóba csücsülés, indulás bevásárolni a  karácsonyi sütödére,  Iván ajándékának befejezése.
hazérkezés, hatalmas melegszendvics-pusztítás.
mosolygás a papagájokon (egy hete élnek velünk a drágák :)
Ivánnal egy apró találka, autó beszerzése.
és itt minden.

úgy elfogadnék egy hatalmas tál gyrost.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése