2011. december 28., szerda

vége lett a karácsonyi ünnepeknek. számomra minden olyan lett, mint ezelőtt volt, bár őszintén szólva, nem tudom, mit is vártam. eltűntek a nagy családi összejövetelek, a sok finom étel elfogyott, a karácsonyfának már nincs olyan hangulata, mint azon a három napon.
most valahogy furán érzem magam. minden kicsit más. egy aprót. de tényleg.
olyan szeretetáramban úszom, mindenkit és mindent szeretek, szárnyalok. a hátam mögött temérdek feladat, amit el kellene végeznem, koszos edények, rendrakás, ruhák kiteregetése. előttem egy lista pár könyvről, amit érdemes lenne elolvasni. de most mozdulni sincs kedvem. meghitt szobácskát akarok tervezni, a fejemben a jövőbeni házam látképe és tervrajza körvonalazódik - bár minek tervezzünk a semmiből. minden fa.
délben keltem, hasfájással. akkor tudtam, hogy a halálomon leszek még ma. és meglepő - de be is következett ez a gondolat. a kanapén tengettem az időm nagy részét és próbáltam leküzdeni ezt az ádáz nőket érintő problémát, miközben az aladint néztem.
holnap pedig Szilvóval, Lívikével és Muhival megindulunk ónagy Pest felé és belevetjük magunkat a vásárlásba.
alig várom.


Iván...
szeretlek.
vele minden rendben van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése