2012. január 30., hétfő

elnézést, ez egy problémakiöntés szeretne lenni, mert megtehetem.

csodás ez a hét.
bedagadt torok, nagy púp a nyakamon, elzsibbadt láb, fáj minden, fizikatanulás, öblítőillat, biosz-dolgozat, álmos, leragadó szemek, dynamite.
én nem akarok semmit, csak azt, hogy végre vége legyen ennek a hétnek, ne kapjak egyest fizikából, hogy egy meleg teával bebújjak az ágyamba, olvassak valami izgalmas true bloodot, elaludjak, ne keljek fel csak délben, vagy érjen valami pozitív izgalom a sok szar helyett. pénteken jó lenne ennek örömére, hogy vége van a hétnek kitombolni magam.
a hátam meggörnyedt, az agyamban már nincs hely a hőtan első főtételének alkalmazásából. basszák meg magukat.
vár az ágyam!
NEM AKAROK TANULNI
ő legalább biztat:

2012. január 26., csütörtök

van, aki a testből kipiszkálja a lelket

kis csendes este. ELTE oldalak bújása, körömlakk illata, félhomály, mindennapos apró, pici szenvedés. megszokott már.
ahogy ma kitipegtem (szilviás szavakkal élve) a nappaliba, az a hatalmas meglepetés ért, hogy apa kispált hallgatott. büszke voltam rá, habár neki több oka lehet rá, hogy hallgassa, de mégis!
én pedig mosogatás közben énekeltem a bolond dalszövegeket és játszottam a habokkal.
unalmas volt ma. sem Gréta, sem Szilvia, egyedüli nap volt. reggel már hét óra öt perckor a padomban csücsültem hátul, merő véletlen folytából, előbb mentünk be reggel, még sötétben, busz helyett hátul a kocsiban,  fagyoskodva, hátradőlve, mély levegőt véve, lehunyt szemmel dübörgő zenével, magunkba fordulva. esett a hó egész nap, de el is olvadt, folyamatos utánpótlásban tartva magát. végigücsörögtem egy áttett énekórát, angol esszét írtam, nagyon furcsa módon remegő kézzel, matekon figyeltem, okosodni, tanulni akartam, de szokás szerint nem ment. rajzoltam csigaházakat, firkálgattam, megkaptam az egyes töri dolgozatomat, amit üresen adtam be, aztán végül nem írta be a jegyet.
más szóval - elrepült a nap a semmittevéssel.
az egyetlen reményem a hétvége.
a szobámat pedig istenbizony feldíszítem apró kis árnymadarakkal!


elfogadnék most egy nagy doboz magyaros pizzát, megenném vele, ah.

2012. január 25., szerda

ez megy nálam estére, a sok töri, angol gyakorlás, mateklecke mellé.
nem bírom rávenni magam, hogy belekezdjek a tanulásba.
a mai nap röviden - firkálás, bánk bán, helyesírás, osztályfőnöki csevelyek, DA, vodka, egyedül ücsörgés hátul a padocskában, elszálló németóra, merengéssel és apró irkálásokkal, Szilvia és turik bejárása, két kardigán vétele 300 forintért!

most pedig erősnek kell lennem és tanulnom.

2012. január 24., kedd

muszáj vennem egy fényképezőgépet.

and it feels like, I am too close to (...?)



shall we have a coffee
somewhere sometime somehow
when you come, come, come, come with me
sounds like I, sounds like I
found my mistake


szépen elrámoltam a szobámban. minden rendbe téve, a virágocskáim meglocsolva, az asztalomon takaros kis rend, a maga káoszos változatában, ülőhelyek felmentve, sálacskák elpakolva, ötletek felvezetve.
a fényképezőgép lazán ledobva az ágyra.
amikor a munkám gyümölcse beérett, sikerült felbuknom a saját lábamban, és micsoda irónia! pont a fényképezőgépem optikája kellett, hogy az ütés csillapítója legyen. szegénykét, próbáltam életre kelteni, de ő csak keservesen nyekergett és duzzogott. aztán valahogy sikerült kirángatnom belőle a nyelvét, de az elemek megadták magukat, szóval a töltőn lábadoznak.
pedig körbe akartam fényképezni a szobácskámat, hangulatképeket csinálni, aztán szépen elfoglalni magam valahogy.

egész nap melegem volt. valahogy fűtötte valami titokzatos erő a testem, haha.
ennek ellenére megajándékoztam magam egy forró, tejszínhabos, kakaóporral megszórt kakaóval, aminek a nagy részét már el is pusztítottam. a laptop picike hangszóróiból adele és dub fx-szól, a hajam a hátamra omlik, csiklandoz, az élet most nagyon nyugodt.

csak rá lenne itt szükségem.

ma irodalmon csak néztem magam elé, firkáltam, írtam, ami jött a szívemből és kiadtam magamból ezernyi dolgot.
kellemes volt.
angolból lorkával feleltünk és még is sikerült valahogy átküszködni magunkat a tíz percen, hét lett a vége. és az én legnagyobb meglepetésemre Belháziné azt mondta, idézném, amennyire tudom: ezektől a feleletektől a felsőfokún hason csúsznának. köszönöm szépen mindenki nevében, de kérem! én az advanced levelről azt képzelem el, hogy angolzsenik állnak sorban ott és azt a szintet én soha az életben nem fogom tudni megütni.
akkor most miről is beszélünk?
van valaki felsőfokús, aki fel tudna világosítani az elvárásokkal és meg tudna osztani velem pár tapasztalatot?
nagyon hálás lennék érte.


2012. január 23., hétfő

you are my river running high
run deep
run wild.


egész nap az eszemben sétált. de nem vette le a cipőjét. sár volt ott. minden egyes lépése belesüppedt a mocskos földbe, nyomott hagyott az emlékezetemben, és nem tudott onnan elmenni. megragadt ott.
szomorú voltam miatta
nem teheti ezt velem
gonosz nagyon.
akaratlanul is.

2012. január 22., vasárnap

regrets and mistakes what the memories made.

néha csak úgy előre mennék az időben. vagy vissza. vagy beletekintenék egy icipicit a jövőbe, hogy később mi vár rám.
álmos vagyok és megterhelt. odakint hétágra süt a nap. a szél hidegen fújja a fák ágait.
bárcsak nyár lenne.
bárcsak minden úgy lenne, mint még akkor.

someone call the ambulance - there is gonna be an accident

szombat reggel enyhe szédüléssel, remegve ébredtem.
amikor hazaértem négykor, zúgott a fülem a dörömbölő zenétől. beestem az ágyba, néztem a sötétbe, magam elé, aztán elaludtam, két másodperc alatt. lepörgettem a fejemben az estét.
jó is volt meg rossz is. sok alkohollal. seat leonban való száguldás, érparti otthoni alap, nevetések, zene és alkohol. krasy, adri, károly, kriszti.
pár dolog. kevés ember. rossz zene. jó hangulat. izgatottság. jóbarát. angol beszélgetések. apa jött értem. és hazajöttem.

reggel (azaz délután háromkor) vettem egy csodás, forró fürdőt, gondolkodtam, majdnem elaludtam és lézengtem. csokit faltam, kipihentem magam, a sok dolgot, ami történt.
egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből.
aztán ma este is ittunk velük.
nincs most erőm
takaróba burkolózva ülök itt, pállal az ölemben, remegek.
lehunyom a szemem és veszek egy mély levegőt.
aludni kell.

2012. január 20., péntek

boldog vagy?
ó, ne félj, majd elmúlik.

2012. január 19., csütörtök

fuck
everything.

simply - I love him.

2012. január 18., szerda

woooork!

interview with Barna, a lá Niki
önfeláldozó angolesszé
sehol sem áll a fejem.
sok terv jövő hétvégére.

last but not least: néha visszahoznám Mátét az életembe... hiányzik, őszintén. ő volt a legjobb barátom.

2012. január 17., kedd

to the music of falling water

eseménytelenség, ah. álmos, félig lecsukódott szemek és sötétség körülöttem. nyújtózkodás és hunyorgás, délutáni kis tervecskékkel.
ma esett a hó. kinézve a szemben álló épület teteje fehérbe burkolózott, az ég harmonizál vele, szinte egybeolvadtak. most ment el egy busz, én pedig lesekedek kifelé, félig nyitott, kiszáradt szájjal.
valamiféle hangulatkúrába kellene kezdeni.
megittam egy bögre teát, belemerültem a facebookba, lustán pislákolok és gondolkodom a semmin.
mert én megtehetem.
a szempillám kemény, a hajam kócos, az idő meg magányosan eltelt. unalmasan. gyorsan. azt kívánom, bárcsak beleszállna magától a tudás a fejembe.
nevetséges feladat vár rám holnap - Barnával interjút készíteni. megint csak meg kell köszönnöm a csodálatos feladatot Szilviának. respect, cicám. leírjam nektek Barnát, drága olvasók, csak a könnyebb megérthetőségért?
semmi előítélet, nem vagyok gonosz, csak tisztában vagyok a srác életével. legénybajsza van a hardcore változatból. hatalmas fenéktől nyakig érő túratáskát hord, nincsenek érzelmek az arcán, ijesztő, hogy soha nem szólal meg, rettenetesen nagy bakancsot és bokavillantós nadrágot hord. a pára fizikazseni, a tudása előtt viszont fejet hajtok, ugyebár mindenki tudja, hogy gyengélkedem a reál adottságok háza táján. állandóan bütyköl, de ezen kívül nem tudunk róla semmit, csak azt, hogy a szart is kiijesztené az emberből, ha szembe jönne veled egy sötét utcán.
szóval a drága Barátném kitalálta, hogy ő tökéletes interjúalany lenne számomra. egyem meg a drága szívét.
de minden okés, tökéletesen kitaláltam pár kérdést és felírtam őket a fizikafüzetem lapjának sarkába. oh, the irony!
holnap megígérte nekem ez a drága, hogy eljön velem turizni. kíváncsian várom, mivel ezer meg egy DIY blogot sikerült végignéznem, fáradhatatlanul, és a fejemben van pár tervecske. új ötleteim között szerepel pár karkötő (imádnám, ha a csuklóm végig lenne aggatva fonott, láncos karkötőkkel), farmermellény és egy kötött, vastag pulcsi, kardigán, ah. lenne ötletem, annyi a lényeg.

és van még pár ötletem a szobácskámhoz is.


2012. január 16., hétfő

but you feel like no other.

rájöttem, fogalmam sincs, mit gondolsz rólam igazából.


néha szégyellem magam, hogy ennyire nem vagyok kifinomult. néha úgy kitörölnék egy-egy szót vagy mondatot a történelemből, mások tudatából, ami elhagyta a számat. vennék egy mély levegőt, fejbecsapnám magam, aztán ha a munka beérett, elégedetten dőlnék hátra a kis székemben.
olyan jó lenne kicsit gondolatolvasónak lenni.
vagy változni, belül.
fogok is, drágáim!

legszívesebben minden napot péntek estévé változtatnék.
emlékezetessé és kalandossá.
vagy eltűnnék innen és belevetném magam az egyetemi életbe. (ahol nem kell matekot és fizikát tanulnom!!!)

ma is pont úgy sütött a nap, mint tegnap. aztán minden hirtelen sötétté változott, és az égből apránként szitálni kezdett a hó.
még mindig tavasz-lázban égek.
és nevetséges módon 2010 április jut róla eszembe.
kövezzetek meg.

megajándékozom magam egy nagy bögre teával, kitalálom, mit kéne felvennem holnap és nekiülök a bánk bán elolvasásához.

2012. január 15., vasárnap

they were all yellow.

magabiztosan jöttem haza. néztem fel a sötét égre, amelyen tökéletesen kirajzolódtak a csillagképek, mint ezernyi, apró kis pontocska. hideg szél fújt, slampos voltam és elhasználódott, de kitisztítottam a fejem. magabiztosan mentem és nem féltem a sötétben. végre egyszer sikerült elzavarnom minden rossz gondolatot az agyamból.
ma én voltam Libby Graison. nem azonosítom magam a karaktereimmel, de most ez történt. akarva, akaratlanul. és ettől az érzéstől egy temérdek piszoknak éreztem magam.

a mai vasárnap is lusta volt, semmittevéssel. utálom ezt a napot.
az idő megint becsap minket és érezteti velünk a tavaszt, a csodás, vakítófényes sugaraival.
tavaszt akarok. rügyező fákat, napsütéses, sétás délutánokat, önfeledten és boldogan, ki a vasút felé, nagy beszélgetésekkel, a szántóföld felett elszálló madarakkal, nagy pulcsiban, apró cipőben, amikor nem fázunk.

2012. január 14., szombat

running up that hill

tudjátok, milyen odáig lenni valakiért? meglátni őt, elmosolyodni, valami furcsa és egyben izgatott érzéssel feltöltődni? meghallani a hangját, megkapni a pillantását, a mosolyát, látni a reakcióit, beszélni vele, figyelni rá, érezni, hogy ő figyel titeket? mert minden érdekel benne titeket. amikor érzitek a karjait a testetek körül, érzitek az illatát, halljátok a légzését, átölelitek, ő is átölel titeket, boldogok vagytok és megszűnik a világ, nem gondoltok semmire, csak vagytok, te meg ő, bármi is történik? amikor megkapjátok a bókjait, amikor vele együtt nevettek, eluralkodik rajtatok a boldogság? ha egy képről, egy szóról, egy dalról, egy helyről, egy tárgyról, egy illatról ő jut eszetekbe? vágyakoztok utána, arra, hogy láthassátok, még egy icipicit is? és mély levegőt vesztek, lehajtjátok a fejeteket és csendben maradtok. lehet, hogy nem is csináltok semmit. feladjátok. elvonultok.
vagy boldogan végzitek be a sorsotokat.
sóhajtás.

Look in my eyes
you're killing me, killing me.
All I wanted
was
you.


csendben ülök a kisszékemen, placebot és thirty seconds to mars-ot hallgatok. a régi szép idők emlékére.. egyedül vagyok. a tegnap esténk teljes ellentéte uralkodik rajtam. (okay, what's wrong with you?) a tegnapi partyhangulat, az utca sötétje, a cipőink koppanása, a hideg szél, ami az arcunkba hatolt. akkor is kiborítottam Szilviát a sminkemmel. a parkban találkoztunk a csibészekkel és mentünk tovább. a sípban rengetegen voltak, ismerős, ismeretlen arcok, mint a múltkor a tablóbálkor. voltak, akik mellett szemrebbenés nélkül elmentem, akiket lenéztem, akik engem néztek le, akiken nevettem, akikkel meglepően jól el tudtam beszélgetni, annak ellenére, hogy nem ismerem őket, és nem is tartottam őket erre olyan érdemesnek.
vodka, vodka, sör. milkacsoki. beszélgetések, odakinn, hátul. csípős, hideg szél vett körül minket, aztán ezt lassanként meguntuk. elmentünk a secretbe, gyök 2 sebességgel kihaladva a tömegből, át az utcán, beállva a három kilométer hosszú sorba. Sipivel szabályosan kiabáltunk, Odettet énekeltem neki, hogy kedvező, mérges hangulatában legyen, ő erre udvariasan felkiáltott, like a sir, hogy BASZD MÁR MEG! mindezt persze nevetve, egy üveg pezsgővel a kezében, Grétával a száján. hihetetlen aranyosak együtt. nagyon szeretem őket.
Muhit nem engedték be, de én ezzel csak utólag tudatosultam. így nagyon sajnálom őt, hiszen rohadtul beleélte magát, arról nem is beszélve, hogy ez a világ legkínosabb szituációinak egyike. szóval innen is: puszika, Muhi, és ne haragudj :(

imádtam végre táncolni, olyan zenére, amit imádok. ami feltölt. amitől megbolondulhatok. kiadtam magamból minden feszültséget arra az estére, önmagam voltam, vad és hihetetlen jól éreztem magam.
végigölelgettem mindenkit, sikoltoztam, a hangom elment. 
az ottani este nagy részét Krasyval töltöttem. annak ellenére, hogy azt mondta, nincs több buli velem.. :D

hajnali négykor estem ágyba, és azonnal elaludtam.
elégedett voltam és boldog. minden úgy történt, ahogy vártam.
ma pedig csend, zene a laptop mini lejátszóiról és ásítozás, DIY, blogok, tervezgetés, Family Guy (=megszállottság).
Szilvó, jövök neked eggyel az illatom miatt.

valaki hozhatna nekem egy finom kis fánkot.

your love is like dynamite, mite

2012. január 13., péntek

cosy moments

jó lenne...
olvasni valami izgalmas könyvet, belemerülni anita blake világába egy kicsit.
megenni egy finom, nagy, teszkós csokis fánkot.
bebújni egy meleg ágyacskába, a laptopommal és filmet nézni.
festeni olyat, amivel elégedett vagyok.
venni egy nyugtató fürdőt.
szépen feldíszíteni és újjátervezni a szobám.
kitalálni, mit veszek fel este.
szépnek lenni.
megnyugodni.
rájönni, hogyan lehetne bennem minden rendben.
kapni egy nyugtató ölelést.
találkozni velük.
csókolózni.
nem stresszelni.
új ruhákat venni, fillérekért.
kávézóba menni valakivel.
korcsolyázni egyedül.
túllépni pár dolgon és rájönni, hogyan kell érzelemmentesnek lenni.
meginni egy kis vodkát.
és még sorolhatnám.


este...
benned bízom.

2012. január 12., csütörtök

egyetemista akarok lenni!

amaral

itt akarok lenni, egy nagy pohár forrócsokival a kesztyűs kezeimben.

mérgeskés állapotban, egy pohár szörppel mellettem, hátulról, a fejen végigfutó, majd oldalra érkező hajjal, a kedvenc, Szilviától kapott, édes, szexi parfümöm illatában, mély levegővételekkel.
már csak egy kis nyugtató füst hiányzik.
ma elhatároztam pár dolgot. aztán valószínűleg nem lesz belőlük semmi, csak a pillanatnyi mámor hatott rám olyan akaraterősen és tettvágytól duzzadóan.
a szobámra ráférne egy kis feldobás, egy kis festés és dísztapétázás. piros és fehér, virágmintás, új szőnyegekkel és drága kis egzotikus alapanyagokkal. esküszöm, ha lesz munkám és pénzem, megcsinálom. (tatom.)
örülök, mert megkaptam a négyes fizikából!!
mert most minden olyan kényelmesnek tűnik.
mert van szabadidőm.
mert gombapörkölt illatozik odakint.
és itt kifogytam.

úgy döntöttem, kivonom magam a forgalomból egy kis időre és ráhagyok mindent a nagy betűs SORS nénire.
nem is idegesítem fel magam.

várom a holnapot.
kiadok magamból minden feszültséget.
tombolok, végre, megint úgy, amire már régóta vágyom.
nem gondolok semmire, csak magamra.
szép leszek, és ebben senki nem tud megakadályozni, maximum a természet.


nagyon fura minden..

2012. január 11., szerda

meghalok
elegem van az iskolából.

heaven is a place on earth for you

nagy összefoglalóval kéne jönnöm nektek, nem?
de, azt hiszem.
ezzel a bejegyzéssel már napok óta készülök, nagyon lelkiismeretesen, de mivel minden egyes napom tanulásból és szenvedésből állt, soha nem sikerült befejeznem azelőtt, hogy el ne aludtam volna a kimerültségtől.
szóval, ugorjunk vissza egy héttel ezelőttre.

csütörtöki napomra nem emlékszem. összefolyik minden, minden homályos és szürke arról a napocskáról, csak az nem, hogy az azelőtti napot festéssel töltöttem, az utolsó képemet akkor fejeztem be. aztán másnap felragasztottam, és tulajdonképpen ennyi maradt meg, no meg az, hogy gréta egy nagy kék temperacsíkot húzott az arcomra. aznap egy idegen pasi rámírt, tök véletlenek sorozata az egész, fura, de mit tegyek? az önbizalmam hatalmasat növekedett, de ... *suspicious meme*
pénteken reggel sikeresen össze is futottam azzal a férfiegyeddel. elmeséltem mindezeket a csajsziknak a suliban és lássatok csodát: sikítozórohamot kaptak. ez még jobban megerősítette a gyanúmat, hogy itt valami nem stimmel. nagyon-nagyon nem stimmel. tudjátok, az a bizonyos: kopasz, divatos, borostás, izmos, focista, sokak által ismert pasi.
leírjam nektek magam? alábbiak jellemeznek: alacsony, kicsit duci, csinos vonalat követő ember lennék, fogalmam sincs, kik tudják, ki vagyok, annyit viszont elárulok, hogy nem vagyok az a népszerű ember, viszont rohadt sok mindenkit ismerek. hát akkor ez a kettő így passzol? nem :)
azon a reggel angolból feleltem, sikeresen leküzdöttem a félelmem és a nemtudás együttes hatását és lerittyentettem egy ötös feleletet az állati jogokból és a bikaviadalból (I<3 felsőfokú), aztán önelégülten kisétáltam a tanáriból. délután kótyagos kis vásárlást ejtettem meg Grétával, vettem cipellőcskét a tablóbálra (tizenhárom centiméter, fekete, platform, icipici kis flitterek futnak körül a sarkán), majd anyáékkal is megejtettünk egy ételbeszerzést. nevettünk sokat, és igazán vidám voltam, olyan otthonos érzések lengtek körül, amiket imádok. azután, mikor hazaértem, Iván cica azzal fogadott, hogy menjünk el berénybe Tomicicáékhoz, egy kis iszogatós beszélgetős estére. és mentünk is! megismerkedtem Adrival, megbolondultunk, emlékeket idéztünk, amik eddig kissé homályosak voltak, rengeteget nevettünk, az idő meg csak repült. a cicámmal a földön aludtunk fenn a meleg szobában, a berendezetlen házban, a konvektor mellett és fagyoskodtunk, összebújva, egy takaróval és egy párnácskával. rettenetesen kényelmetlen volt, de az az érzés, hogy ott aludt mellettem, az mindennel felért! a karjai a testem körül, a szuszogása a nyakamban, a spontán átölelések az éjszaka közepén, amikor arra lettem figyelmes, hogy hátulról magához von, az álomittas hangon megkérdezett: Fázol, kicsim?. ezek voltak azok a pillanatok, amik úgy igazán nagyon-nagyon boldoggá tettek.
aztán mikor hazaértem, visszafeküdtem az ágyikómba és tovább aludtam. szombaton este tablóbál volt- oh, de még milyen izgatott voltam! hosszas fürdőzéssel kezdtem a napom, relaxáltam egy csöppet, majd belevetettem magam berény város izgalmaiba. Grétánál készülődtünk, Szilvó vállalta a sminkelést - szegény pára agyára mehettem az örökös nem egyforma mániámmal. aztán szépen, mikor elkészültünk, a magassarkúinkban, a kis ruhácskáinkban eltipegtünk végig a macskaköves úton a helyszínig. rengetegen voltak.
az eleje kétségbeesettséggel telt és szomorúsággal, a jegyek miatt, ez egy darabig beárnyékolta a hangulatom, de gyorsan megoldottuk. rengetegen voltak, ismerősök, ismeretlenek, híres emberek, olyanok, akik számítottak, olyanok, akiket leütnék minden egyes alkalommal egy szívlapáttal, olyanok, akiknek örültem és olyanok is, akiknek nem. megismertem pár új embert, rengeteget nevettem és teljesen kibuliztam magam.
rengeteget táncoltunk rengeteg emberrel. megőrültünk néhány dalnál, a cipő a maga tizenhárom centiével feltörte a lábam, de mi ezt is megoldottuk - ledobtuk őket és folytattuk mezítláb a táncot.
ez a hetem a mocsok iskoláról és a szenvedésről szólt.  tanulás, tanulás, dolgozatok, dolgozatok, félévi, nemtörődömség és fáradtság
de tudjátok, mint minden rosszban, ebben is van valami jó. bókokat kapok, és nem akarja a kis agyam feldolgozni őket. egy kicsit most felgyorsult minden, minden olyan kellemes és izgalommal teli. pénteken party hard, amire nagyon! kíváncsi vagyok.

2012. január 3., kedd

I, i follow, I follow you

nagyon hideg van. nagyon. egész nap hideg volt, még az iskolában is, ahol kabátban ültem végig az összes órát. a könnyek, amiket az előbb hullattam, megszáradtak, kissé álmos lettem tőlük, mint minden egyes alkalomkor, amikor sírok. didergek és nem vágyom másra, mint egy szoros ölelésre.
idebenn minden meghitt, de nekem ez nem elég. szomorú voltam egész nap. ma volt a temetés, és borzasztó rossz volt Ivánék családját és Zolkát könnyes szemekkel látni, magukba roskadva. nem bírtam ki, hogy ne öleljem át őket, ezzel kifejezve az együttérzésem, és azt, hogy számíthatnak rám; legszívesebben abba sem hagytam volna, de utánam következtek mások is, így tehát erre kényszerültem... nem említve az utána elkövetkező rettenetes nagy lelkiismeret-furdalást, amit okoztam magamnak.
de már megnyugodtam valamennyire, mert Ivánnak sikerült megerősítenie azzal, hogy most egyedüllétre van szüksége.
szóval most itt ücsögrök a szobámban, a kis székemen törökülésben és magam elé bámulok. felmelegedett minden. mellettem a krémem, kókuszos, még Szilviától kaptam, egy-két éve. a holnapi ruhám terve körvonalazódik a fejemben, és pár dolog, amit meg kell tennem ebben az évben. igen, arra gondoltam, összeírok pár tervet.
nincs kedvem semmihez, csak szeretve lenni vágyom és egy hatalmas, pihentető alvásra.

Tervek 2012-re
tudom, hogy közel sem fogom tudni betartani/elkövetni őket, de mindig előre kell gondolkodni.
első - megkomolyodni. tudjátok, már néha engem is zavar, hogy egyes szituációkban teljesen elveszítem a fejem, utána pedig rideg vagyok. meg kell találni az arany középutat.
második - fogyni. komolyan beszélek. elkötelezett vagyok.
harmadik - megtanulni komolyabban és szebben, változatosan sminkelni. ez mostanában nagyon foglalkoztat.
negyedik - elegánsabbá, csinosabbá és nőiesebbé tenni a stílusom. mivel ez is hozzátartozik ahhoz, hogy elégedettebb legyek önmagammal.
ötödik - befesteni a hajam vörösre. égek a vágytól, 3 éve, és nem...
hatodik - többet olvasni és írni. visszatérni a régi kerékvágásomba. HA TUDTOK CSODÁS KÖNYVEKET, amiket érdemes olvasni, kérlek, szóljatok, mert mindenre vevő vagyok!
hetedik - work to pay for my trip to United Kingdom. annyira örülnék, ha valahogy meg tudnám oldani ezt az egészet, hogy bele tudjak szállni a költségekbe, és amellett maradjon pénzem a költekezésekre, hogy felruházkodjak és bizonyítsak magamnak. jó lenne már májusban vagy júniusban elkezdeni, ha lehet.
nyolcadik - megnöveszteni a hajam és a körmöm. na talán ez az, amit most kezdtem el, és kitartóan folytatok is.
kilencedik - nyáron a tripla időt bulizással tölteni. azt hiszem, erre nem kell magyarázatot adnom.
tizedik - új barátokat szerezni. a régiekkel pedig még több időt tölteni, mászkálni, többet pestre vonatozni velük.
tizenegyedik - még jobban fejleszteni az angolom és letenni a felsőfokú nyelvvizsgát. ami az életem legfontosabb eleme.
tizenkettedik - plusz egy lyukacska a fülembe. mindig akartam.
tizenharmadik - átrendezni és festeni a szobámat. kipakolni mindent, amitől zsúfolt, ami felesleges, nagy MAKEOVER.

most ennyi jutott eszembe

2012. január 2., hétfő

new year's eve summary


aludni kéne meg fürdeni, mivel holnap megyünk Szolnokra, nyolckor. de nincs hozzá kedvem. most, hogy visszanéztem a friss blogokban a szilveszteri bejegyzéseket, úgy érzem, nekem is be kell számolnom.
nem örültem aznap este, mert valahogy... úgy álltam hozzá, hogy nincs szükségem bulira, mert ez is egy olyan nap lesz mint a többi. de azért megspékeltük pár plusszal. (hihetetlen, nem értem magam, hiszen imádok vadulni..)
rosszul indult és neccesen, de azután megalkottam a fejemben az utitervet (ami roppant mód változott), és kijelentem, nem voltam ittas! felkapkodtam magamra olyan hat óra körül a frissen beszerzett, navy blue, white csíkos, puffos ujjú, ruhaszerű felsőmet, az új bőrdzsekimet,  egy farmert, az új csizmámat, és a fehér körsálam, kihúztam cicásra a szemecskémet, felülre tettem egy kis ezüst csillámot, a hajamat lazán leengedtem, fésületlenül, komiszul göndören, és megindultam illatozva Ivánhoz. ott borcsot ettünk, ami egy kinti kajácska, hasonló a székelykáposztához, de mégsem. (egyesek ismerhetik). nem sokkal később kimentünk iszogatni Dzsozefékhez, akik addigra már nevetgéltek (megindultunk hatszáz kiló társasjátékkal, amit végül nem is használtunk. nevettünk, ittunk, pálinkát, nyolc éves whisky-t kólával, pezsgőt energiaitallal. éjfélkor tulajdonképpen fel sem fogtam, hogy átmentünk egy másik évbe, még nem állt be az agyam. körbejártuk az egész falut, koccintottunk anyáékkal, majd Vikinéniékkel, azután kimentem unokatestvéremékhez.
ők túlzottan is jól érezték magukat. nevettem egyet, ittunk водка, szórakoztattak, bolondul és részegen, megismertem Lalát, majd végül, mikor már nagyon sok lett belőlük, Bencuval különvonultunk és elbeszélgettünk. megosztott velem pár dolgot, és elcsodálkoztam, hogy lehet egy pasi ilyen! csajok, tátanátok a szátokat elképedésetekben! (nem perverz és nem negatív irányban, persze).  látszik, hogy egy a csillagjegyünk.
összefoglalva, nagy betűkkel: nem volt rossz. igaz, nem olyanra sikeredett, amire számítottam, de nem is bánom. 
amit most nagyon várok, az január hét, a tablóbál! álom lenne, ha minden úgy történne, ahogy várom: nem töröm ki a sarkam, jó a zene, jó a társaság, nincs semmi aggasztó következmény. 
Muhival, Grétával, Szilvivel, és még ki tudja, ki jelenik meg.


ő! kell nekem.

2012. január 1., vasárnap

Boldog új évet kívánok mindenkinek!
2012 első bejegyzése. 
el sem hiszem, hogy már itt járunk.