2012. január 11., szerda

heaven is a place on earth for you

nagy összefoglalóval kéne jönnöm nektek, nem?
de, azt hiszem.
ezzel a bejegyzéssel már napok óta készülök, nagyon lelkiismeretesen, de mivel minden egyes napom tanulásból és szenvedésből állt, soha nem sikerült befejeznem azelőtt, hogy el ne aludtam volna a kimerültségtől.
szóval, ugorjunk vissza egy héttel ezelőttre.

csütörtöki napomra nem emlékszem. összefolyik minden, minden homályos és szürke arról a napocskáról, csak az nem, hogy az azelőtti napot festéssel töltöttem, az utolsó képemet akkor fejeztem be. aztán másnap felragasztottam, és tulajdonképpen ennyi maradt meg, no meg az, hogy gréta egy nagy kék temperacsíkot húzott az arcomra. aznap egy idegen pasi rámírt, tök véletlenek sorozata az egész, fura, de mit tegyek? az önbizalmam hatalmasat növekedett, de ... *suspicious meme*
pénteken reggel sikeresen össze is futottam azzal a férfiegyeddel. elmeséltem mindezeket a csajsziknak a suliban és lássatok csodát: sikítozórohamot kaptak. ez még jobban megerősítette a gyanúmat, hogy itt valami nem stimmel. nagyon-nagyon nem stimmel. tudjátok, az a bizonyos: kopasz, divatos, borostás, izmos, focista, sokak által ismert pasi.
leírjam nektek magam? alábbiak jellemeznek: alacsony, kicsit duci, csinos vonalat követő ember lennék, fogalmam sincs, kik tudják, ki vagyok, annyit viszont elárulok, hogy nem vagyok az a népszerű ember, viszont rohadt sok mindenkit ismerek. hát akkor ez a kettő így passzol? nem :)
azon a reggel angolból feleltem, sikeresen leküzdöttem a félelmem és a nemtudás együttes hatását és lerittyentettem egy ötös feleletet az állati jogokból és a bikaviadalból (I<3 felsőfokú), aztán önelégülten kisétáltam a tanáriból. délután kótyagos kis vásárlást ejtettem meg Grétával, vettem cipellőcskét a tablóbálra (tizenhárom centiméter, fekete, platform, icipici kis flitterek futnak körül a sarkán), majd anyáékkal is megejtettünk egy ételbeszerzést. nevettünk sokat, és igazán vidám voltam, olyan otthonos érzések lengtek körül, amiket imádok. azután, mikor hazaértem, Iván cica azzal fogadott, hogy menjünk el berénybe Tomicicáékhoz, egy kis iszogatós beszélgetős estére. és mentünk is! megismerkedtem Adrival, megbolondultunk, emlékeket idéztünk, amik eddig kissé homályosak voltak, rengeteget nevettünk, az idő meg csak repült. a cicámmal a földön aludtunk fenn a meleg szobában, a berendezetlen házban, a konvektor mellett és fagyoskodtunk, összebújva, egy takaróval és egy párnácskával. rettenetesen kényelmetlen volt, de az az érzés, hogy ott aludt mellettem, az mindennel felért! a karjai a testem körül, a szuszogása a nyakamban, a spontán átölelések az éjszaka közepén, amikor arra lettem figyelmes, hogy hátulról magához von, az álomittas hangon megkérdezett: Fázol, kicsim?. ezek voltak azok a pillanatok, amik úgy igazán nagyon-nagyon boldoggá tettek.
aztán mikor hazaértem, visszafeküdtem az ágyikómba és tovább aludtam. szombaton este tablóbál volt- oh, de még milyen izgatott voltam! hosszas fürdőzéssel kezdtem a napom, relaxáltam egy csöppet, majd belevetettem magam berény város izgalmaiba. Grétánál készülődtünk, Szilvó vállalta a sminkelést - szegény pára agyára mehettem az örökös nem egyforma mániámmal. aztán szépen, mikor elkészültünk, a magassarkúinkban, a kis ruhácskáinkban eltipegtünk végig a macskaköves úton a helyszínig. rengetegen voltak.
az eleje kétségbeesettséggel telt és szomorúsággal, a jegyek miatt, ez egy darabig beárnyékolta a hangulatom, de gyorsan megoldottuk. rengetegen voltak, ismerősök, ismeretlenek, híres emberek, olyanok, akik számítottak, olyanok, akiket leütnék minden egyes alkalommal egy szívlapáttal, olyanok, akiknek örültem és olyanok is, akiknek nem. megismertem pár új embert, rengeteget nevettem és teljesen kibuliztam magam.
rengeteget táncoltunk rengeteg emberrel. megőrültünk néhány dalnál, a cipő a maga tizenhárom centiével feltörte a lábam, de mi ezt is megoldottuk - ledobtuk őket és folytattuk mezítláb a táncot.
ez a hetem a mocsok iskoláról és a szenvedésről szólt.  tanulás, tanulás, dolgozatok, dolgozatok, félévi, nemtörődömség és fáradtság
de tudjátok, mint minden rosszban, ebben is van valami jó. bókokat kapok, és nem akarja a kis agyam feldolgozni őket. egy kicsit most felgyorsult minden, minden olyan kellemes és izgalommal teli. pénteken party hard, amire nagyon! kíváncsi vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése