2012. január 14., szombat

running up that hill

tudjátok, milyen odáig lenni valakiért? meglátni őt, elmosolyodni, valami furcsa és egyben izgatott érzéssel feltöltődni? meghallani a hangját, megkapni a pillantását, a mosolyát, látni a reakcióit, beszélni vele, figyelni rá, érezni, hogy ő figyel titeket? mert minden érdekel benne titeket. amikor érzitek a karjait a testetek körül, érzitek az illatát, halljátok a légzését, átölelitek, ő is átölel titeket, boldogok vagytok és megszűnik a világ, nem gondoltok semmire, csak vagytok, te meg ő, bármi is történik? amikor megkapjátok a bókjait, amikor vele együtt nevettek, eluralkodik rajtatok a boldogság? ha egy képről, egy szóról, egy dalról, egy helyről, egy tárgyról, egy illatról ő jut eszetekbe? vágyakoztok utána, arra, hogy láthassátok, még egy icipicit is? és mély levegőt vesztek, lehajtjátok a fejeteket és csendben maradtok. lehet, hogy nem is csináltok semmit. feladjátok. elvonultok.
vagy boldogan végzitek be a sorsotokat.
sóhajtás.

Look in my eyes
you're killing me, killing me.
All I wanted
was
you.


csendben ülök a kisszékemen, placebot és thirty seconds to mars-ot hallgatok. a régi szép idők emlékére.. egyedül vagyok. a tegnap esténk teljes ellentéte uralkodik rajtam. (okay, what's wrong with you?) a tegnapi partyhangulat, az utca sötétje, a cipőink koppanása, a hideg szél, ami az arcunkba hatolt. akkor is kiborítottam Szilviát a sminkemmel. a parkban találkoztunk a csibészekkel és mentünk tovább. a sípban rengetegen voltak, ismerős, ismeretlen arcok, mint a múltkor a tablóbálkor. voltak, akik mellett szemrebbenés nélkül elmentem, akiket lenéztem, akik engem néztek le, akiken nevettem, akikkel meglepően jól el tudtam beszélgetni, annak ellenére, hogy nem ismerem őket, és nem is tartottam őket erre olyan érdemesnek.
vodka, vodka, sör. milkacsoki. beszélgetések, odakinn, hátul. csípős, hideg szél vett körül minket, aztán ezt lassanként meguntuk. elmentünk a secretbe, gyök 2 sebességgel kihaladva a tömegből, át az utcán, beállva a három kilométer hosszú sorba. Sipivel szabályosan kiabáltunk, Odettet énekeltem neki, hogy kedvező, mérges hangulatában legyen, ő erre udvariasan felkiáltott, like a sir, hogy BASZD MÁR MEG! mindezt persze nevetve, egy üveg pezsgővel a kezében, Grétával a száján. hihetetlen aranyosak együtt. nagyon szeretem őket.
Muhit nem engedték be, de én ezzel csak utólag tudatosultam. így nagyon sajnálom őt, hiszen rohadtul beleélte magát, arról nem is beszélve, hogy ez a világ legkínosabb szituációinak egyike. szóval innen is: puszika, Muhi, és ne haragudj :(

imádtam végre táncolni, olyan zenére, amit imádok. ami feltölt. amitől megbolondulhatok. kiadtam magamból minden feszültséget arra az estére, önmagam voltam, vad és hihetetlen jól éreztem magam.
végigölelgettem mindenkit, sikoltoztam, a hangom elment. 
az ottani este nagy részét Krasyval töltöttem. annak ellenére, hogy azt mondta, nincs több buli velem.. :D

hajnali négykor estem ágyba, és azonnal elaludtam.
elégedett voltam és boldog. minden úgy történt, ahogy vártam.
ma pedig csend, zene a laptop mini lejátszóiról és ásítozás, DIY, blogok, tervezgetés, Family Guy (=megszállottság).
Szilvó, jövök neked eggyel az illatom miatt.

valaki hozhatna nekem egy finom kis fánkot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése