2012. február 29., szerda

most egy kicsit meghaltam belül.

2012. február 28., kedd

most szomorú vagyok. kicsit elhagyatott, kicsit felforgatott. egyedül érzem magam, a szívem halkan kalapál,  szám teljesen kiszáradt és berepedezett. minden gondomat kis lélekápolóval próbálom elfedni. egy kis tea, egy kis cicás smink, csinosabb ruhák, parfüm, üres kólásüveg, nemrég elfogyasztott erdeigyümölcsös tea, pirítósok. a hajam takarosan megcsinálva, estére magamnak minek?
de így érzem jól magam.
vagyis próbálom.
nehéz napjaim voltak az utóbbi időben. szenvedések, tanulások éjszakába nyúlóan, bajok, betegségek, dolgozatok, emberek, nem emberek, csalódások és furcsaságok.
nagyon sok meglepetés ér. régi emberek, újak, sok barát, sok rossz, sok jó, sok hihetetlen.
nem tudom, mit kéne csinálnom.
valaki ébresszen rá! kérem!




i don't want to hurt you, bear.

2012. február 27., hétfő

Евгений Онегин

nincs időm írni, cicák.
de ez most mindent elárul.

Ki élt s gondolkozott, az embert
Lelkében mélyen megveti;
Ki érezett, azt multja felvert
Kísértete kerülgeti,
Nem rabja többé bűvöletnek:
Bűnbánatnak s emlékezetnek
Kígyója marja szüntelen.
S ez néha nem érdektelen
Fűszert vegyít a párbeszédbe.
Előbb a hang furcsán hatott,
De aztán hozzászoktatott
Jevgenyij gúnyja és epéje,
Megszoktam mérgeit hamar,
S a tréfát, akkor is, ha mar.

2012. február 24., péntek

i am back.
eddig problémásak voltak a napocskáim, nagyon-nagyon. nagyon sok betegség, ebből kettő már tompult, viszont még mindig hatalmas köhögőrohamokkal rendelkezem, fuldoklással kísérelve.
a laptopom is besokallt, talán, mindenesetre nem indult be az elmúlt három napban, tegnap arra jöttem haza Ivántól, hogy apa megcsinálta nekem.
most itt csücsülök az íróasztalomnál, az ágyamra kidobálva az összes ruhám, próbálok valamit alkotni, mit kéne fölvennem estére.
péntek délután öt óra van. szanaszét áll a fejem, egyedül vagyok itthon, sötét van. mellettem a papagájok tollai szerte-széjjel; a szebb darabok, amiket elhullajtanak, mindig tárolásra kerülnek. a ruhák arra várnak, hogy foglalkozzam velük. mindjárt felkelek innen és felkapcsolom a szükséges fényeket a házban.

most ideges vagyok, mert semmi nem biztos még
hát akkkkkkkor felrobbanok. és kész.

2012. február 21., kedd

a legrosszabb dolog szembesülni az igazsággal.
azután az édes kis hazugság után, amivel éltetted magad eddig.

oh god why.

a remény egy hazug kurva.

earthquake

erdeigyümölcsös teát ittam, hihetetlenül puha, hideg, vajas zsömlével, irodalmárkodtam hamisan, zenét bömböltettem, körmöt reszelgettem. szomorú voltam egész nap, nyilvánvaló okok miatt. úgy éreztem magam, mint aki lebeg. fölöslegesnek.
a jövővel kapcsolatban minden annyira homályos, hogy ez megőrjít. nem tudok semmit. fogalmam sincs semmiről. rossz ez így. legszívesebben temérdek mennyiségű csokit fognék, beülnék az ágyamba, olvasnék és vodkát innék energiaitallal.
tegnap emlékeket pörgettem a fejemben, piros szőnyeges emlékeket. sok sok gondolat. zene a fülemben, pál a karom alatt, nem tudtam aludni.
most minden nagyon összecsúszott körülöttem.
DISASTER
I think the business English is not for me.

szeretnék tetoválást csináltatni.

2012. február 19., vasárnap

egy hosszú hét kimaradás után vissza kell térnem a kedves kis kis iskolámba. elképzelhető, mennyire örülök ennek. a többiek már hiányoznak, néhány embert örülök, hogy nem láttam, de a legrosszabb az lesz, hogy pótolhatok mindent, ami kimaradt, hiányosan megyek be, de most még ez sem tud érdekelni.
tegnap autóstalálkozót játszottunk a fiúkákkal meg andicicuval. a hangulat most is megvolt, a sok kocsi, az aranyos pillantások, a teszkóban járkálások karöltve, nevetések, összetolt asztalok, rengeteg ember és úrvacsora!
holnap rajzvizsgamunka megnyitó, tiptop lesz mindenki, kinéznek majd mindenkit, ALIG várom.

2012. február 17., péntek

ma jó kislány voltam. felébresztett a telefonom rezgése tíz óra húsz perckor. egy darabig hemperegtem, kinyújtóztattam az elsorvadt izmaimat, aztán végiglapoztam a tévé unalmas műsorait, és min akadtam meg? a dora, a felfedezőn. és mi történt? végignéztem.
izgalommal kísértem végig, ahogy dora és a meghatározatlan színű kismajom végigmennek a nehezebbnél nehezebb akadályokon, és csodás angol kiejtéssel oldanak meg minden feladatot.
aztán kimásztam a jó meleg takaró alól, köhögőrohamokkal, mint mindig és addig jutottam, hogy a fürdőszobából kijőve, felöltözve, letelepedtem a kanapéra és irodalmi műsorokat néztem, miközben éreztem, ahogy a kanapé bőr anyaga és a hátam összemelegszik. elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne irodalmárnak lenni - édes kis semmiségekről elmélkedni, idősebb korban falni a könyveket, hátradőlni a hintaszékemben otthon, a kis faházamban, bölcs tudattal.
végül rájöttem, hogy hoppá! az egész egyetemi évem a brit és az amerikai irodalomról fog szólni, szóval még ezt nagyon unni is fogom ám.

azután édes kis magányomban fogalmam sem volt, mit kezdjek magammal, így hát egy kicsit takarítottam, majd vajas zsömlét és teát majszoltam.
az én hatalmas utálatomra ma egész nap esett a hó, én pedig egész nap egyedül voltam, ami nem valami kellemes. szeretném, hogy szép, tavaszi idő legyen már. hol késik a tavasz? február közepe van, márciusra már itt kellene lennie!


*csináltam vagy húszmillió képecskét, esküszöm, igyekeztem. de mivel a kamerám betegeskedik és én sem vagyok a topon, ezért egy sem lett igazán jó.



2012. február 15., szerda

egyik pillanatban boldog vagyok, hiperaktív, mosolygós, ugrabugrálós kis éretlen tökfej vagyok.
aztán történnek dolgok. meghallok egy dallamot, egy zenét, meglátok valamit, elgondolkodom, és minden megváltozik.
ez miért jó?

nem akarok visszamenni az iskolába.
itthon szeretnék maradni a saját kis komfortzónámban, aludni, és úgy minden jó.
miért nem alakíthatunk néha csak úgy pár dolgot, ahogy szeretnénk?
I love you.
despite whatever I tell you. whatever I do. whoever I am with. whatever the way I look at you. whatever the way I touch you. whatever happens. whatever matters. whatever has to be the right action. whatever you did. whatever you mean to me. whatever we have been through. despite all the things i try to hide from you. to look like I am fine, but I am not.
you don't know anything about me.
and it hurts.

2012. február 14., kedd

valentine's

nikolett itthon betegeskedik, ó igen.
a mai napról csak annyit, hogy szerte-széjjel állt a kis fejem, annyira belemerültem pár dologba, takarításba, sütés-főzésbe, hogy még arról is elfeledkeztem, hogy a szobám a reggeli, kaotikus, megágyazott, széttúrt ágyas állapotában, elhúzott függönnyel hagytam.
reggel, kiszáradt torokkal ébredve, a jó meleg takaró alatt, utána elfogyasztani egy teljesen csokiban úszó kakaóscsigát kis tejjel viszont jó volt. hogy nem kell iskolába menni, kimaradok a sok dolgozatból és kicsit kipihenem a hét dolgait.
a terveim közt a következő kis meghitt dolgok szerepeltek volna...
ha nem rontom el az időt, azaz, elnézést, ő nem rontja el magát azzal, hogy elrohan.

  • kakaóivás közben megnézni valami jó filmecskét
  • true bloodot olvasni éjszakába nyúlóan
  • fényképeket csinálni
  • rajzolni, festeni
  • szobát dekorálni
hát olyan nagy kérések lettek volna ezek, drágáim?
sebaj, a képkészítés úgyis a tennivalók listáján marad még, estére.

és végül, de nem utolsó sorban
boldog, avagy boldogabb valentin napot kívánok mindenkinek.

tipp azoknak, akik boldoggá akarnak engem tenni:
egy cuki medvén kívül nagyon szeretnék egy nikolett-es ezüst színű nyakláncot. 

a sok valentin-napos szarság közül ő volt a legaranyosabb.

2012. február 12., vasárnap

wearing a face that she keeps in the jar by the door

we are all addicted to somebody - who takes away the pain.


békés, nyugodt kis vasárnap este, betegen, hosszas és végeláthatatlan köhögésekkel és zsepikkel szerte széjjel, takaróba bugyolálva, pállal az ölemben. holnap pedig meglátogatom az orvosomat, hogy megmagyarázza azt a különös műveletet, amit a mandulám/nyirokcsomóm végez, időszakosan.
nagyon sok minden történt az utóbbi időben. jók és rosszak. szépek és felejteni valók. átaludt gondolati szünetek, boldogság és szomorúság, katyvasz, nagy csalódások, vágyakozások, hidegben didergések, és a többi.
nem tudok kiemelni. megtartom a kis fejecskémben, plusz azoknak, akiket beavattam.
pénteken levezettem kicsit a feszültséget. vagyis akartam. nem teljesen sikerült a sok rendőrbácsinak köszönhetően, plusz még egy dolog miatt, ami állandóan (sajnos) a szemem elé tárult. táncolni sem tudtunk rendesen, rengetegen voltak. megtudtam pár dolgot, pár emberről, ami hát! szép. megtanultam azt, hogy tartsam néha a számat, mert nem mindenkiben bízhatunk ám.
viszont addig, ameddig el nem indultunk a városba, azt hittem, jó estém lesz. jól is éreztem magam addig.
szombaton a fiúkkal összedobtunk egy kis találkát. a hideg ellenére rengeteget nevettem és jól feldobódtam néhány kis mondattól, emberektől, meg a forró szilvás fahéjas teától, a teszkós eszegetéstől.
ma pedig rosszul voltam egész nap.
holnap nincs iskola számomra, és igen, van pár tervem a tanulás mellőzéseként - olvasni egy kicsikét vagy alkotni valamit. jót tenne a lelkemnek.


oh, god.
i can't get over his sentences.

2012. február 11., szombat

those eyes.

2012. február 9., csütörtök

now just please
FUCK EVERYTHING

2012. február 8., szerda

életképek

mert amúgy lusta vagyok írni.




hazafelé kocsikázás


drága Bubó (ismertebb nevén Kókusz), amikor éppen nem szökésben van és jó kislányként néz befelé. :)




és egy kis laza kakaó.
a szurikáim helyei fájnak. ah.

2012. február 6., hétfő

nagy a hó. vagy húsz centi. és ezt eddig minden egyes nap kiélveztük.
hat körül értem haza. hanyatt vetettem magam egy kicsikét a földön, hogy kipihenjem magam és megnyújtsam a hajlott és fáradt hátam. szegényke, mostanában nem bírja a strapát.
elmaradtam nektek rengeteg nappal, ezzel a bejegyzéssel már régóta készülgetek, de valahogy nem megy :) csak a lényegeseket közölném.
szombaton arra ébredtem, hogy a havacska már tizenkét centi körül jár. egyből cselekvési kényszert éreztem, hogy kiszabaduljak és/vagy tegyek egy kis sétát. :) Ivánnal tehát fogtuk magunkat, kocsiba ültünk, kipróbáltuk a havat, meg a rönót, fotókat csináltunk, őrültködtünk egy kicsikét.
aztán elvittük a labimat, Lucyt sétálni, ahol jól megedzett, mivel sikerült berohannia az erdőbe.
kicsikét szomorkodtam, mert a fényképezőgépem behalt, de próbálok minél előbb beszerezni egy jobbat, ahogy pénz áll a kezemhez.
este hócsatáztunk pár környékbeli emberkével, de nem annyira élveztem, nem ismerem azt a társaságot olyan jól. de hál istennek, megérkezett a felmentősereg: dzsozef! mint mindig, most is az alkoholon járt az esze a szentemnek, így hát cselekedtünk! és elmentünk a sógoráéhoz egy kis pálinkapusztító hadműveletre. annak persze hatalmas showder klub szerű beszélgetés, hatalmas nevetésekkel, és aranyköpésekkel, hogy n, mint fasz, és kétszeres véradó. :D
vasárnap pedig ezeknek a bolondoknak (iván, józsef, bence) az az ötlete támadt, hogy milyen jó lenne szétszedni egy hűtőszekrényt és szánkónak használni az ajtaját.
hát sikerült megvalósítani, annyit kell mondjak.
szétnevettem a fejem. a kocsi után kötve száguldoztak, felborultak, szörföztek.
a szánkózás pedig.. hát rájöttem arra is, hogy nem az erősségem, ugyanis sikerült három méter után felborulnom :))
ma mátéval meg a többi butával elmentünk hócsatázni. másszóval a régi ganggel, a nagyhangúakkal. hát, mit ne mondjak. hozzászoktam a manapság viselt két nagy pulcsihoz, a három nacihoz és a kesztyűhadakhoz, meg ahhoz hogy kismillió tonna hó áramlik rám, a ruhámba, mindenfelé.
most sem volt ez másképp. árokba csúszások, birkózások, koppanások, majdnem lábtörések, nevetések.

iskola után átvágtunk kecskés kisasszonnyal a parkba, átköltöttük a good feeling-et, verekedtünk, szokás szerint, szórtuk egymásra a havat, én pedig megcsodáltam a hópihék apró kis részleteit. gyorsan eltelt a napocska. de nem volt unalmas. abban a tudatban telt el, hogy holnap megyek szolnokra, a drága fogszabályzó nénihez és meg kell szabadulnom két kis drágámtól.
borzasztó lesz.
nagyon-nagyon.
majd gondoljatok rám 10 óra körül.


és itt egy pár kattintás a szombatról
nem tudok fotózni, és nem is az a célom, hogy művészek nyomdokaiba lépjek :) mindössze pillanatokat örökítek meg ritkán, magamnak, néha visszanézegetni :)







a kajám, miután hazaérkeztem...
TASTEgasm!

és a ma esti, nyam!




2012. február 5., vasárnap

a women's heart... is a deep ocean of secrets

2012. február 4., szombat

selfish and unkind

hozzánk is elért a hó. odakint szabályosan szakad. kemény hidegek, mínuszok, didergések és vacogások azokban a pici időkben, amiket a szabadban töltöttem.
most a földön gubbasztok, hosszan pislákolok és cseresznyés-szerecsendiós testápolótól illatozom. Pál az ölemben ül, bolyhos, rózsaszín lábmelegítő van rajtam, és már kezdek alvás iránti vágyakat érezni.
a holnap bizonytalan. az alvásidőm is.
de jó lenne sétálgatni és megörökíteni pár pillanatot, pár apró momentumot, aztán visszaemlékezni rá hónapok múltán.
nehéz hét áll mögöttünk - matek duplaórás és fizika témazáró. dolgozatok hada, kevés alvás és kevés szabadidő.
a fejecskémben sok minden változott. valami eltompult, valami egészen megerősödött. néha úgy érzem, visszaforgatnám ezeket az érzéseket, felcserélném őket.
de ezt úgyis csak én értem.

eszembe jutott pár szó. pár kicsi mondat, suttogások, hanglejtések, tekintetek, tettek. néha visszamennék. néha elgondolkodom rajta.

szerelmes vagyok.

2012. február 1., szerda

didergek, ásítozom, könnyezik a szemem, ölelésektől dúskálok, karok és test melege körülöttem, férfiillat, ezüstfülbevaló, majdnem elfolyt smink, gyűrött kardigán mellettem a földön, törökülés, hívogató ágy.