2012. február 15., szerda

egyik pillanatban boldog vagyok, hiperaktív, mosolygós, ugrabugrálós kis éretlen tökfej vagyok.
aztán történnek dolgok. meghallok egy dallamot, egy zenét, meglátok valamit, elgondolkodom, és minden megváltozik.
ez miért jó?

nem akarok visszamenni az iskolába.
itthon szeretnék maradni a saját kis komfortzónámban, aludni, és úgy minden jó.
miért nem alakíthatunk néha csak úgy pár dolgot, ahogy szeretnénk?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése