2012. február 6., hétfő

nagy a hó. vagy húsz centi. és ezt eddig minden egyes nap kiélveztük.
hat körül értem haza. hanyatt vetettem magam egy kicsikét a földön, hogy kipihenjem magam és megnyújtsam a hajlott és fáradt hátam. szegényke, mostanában nem bírja a strapát.
elmaradtam nektek rengeteg nappal, ezzel a bejegyzéssel már régóta készülgetek, de valahogy nem megy :) csak a lényegeseket közölném.
szombaton arra ébredtem, hogy a havacska már tizenkét centi körül jár. egyből cselekvési kényszert éreztem, hogy kiszabaduljak és/vagy tegyek egy kis sétát. :) Ivánnal tehát fogtuk magunkat, kocsiba ültünk, kipróbáltuk a havat, meg a rönót, fotókat csináltunk, őrültködtünk egy kicsikét.
aztán elvittük a labimat, Lucyt sétálni, ahol jól megedzett, mivel sikerült berohannia az erdőbe.
kicsikét szomorkodtam, mert a fényképezőgépem behalt, de próbálok minél előbb beszerezni egy jobbat, ahogy pénz áll a kezemhez.
este hócsatáztunk pár környékbeli emberkével, de nem annyira élveztem, nem ismerem azt a társaságot olyan jól. de hál istennek, megérkezett a felmentősereg: dzsozef! mint mindig, most is az alkoholon járt az esze a szentemnek, így hát cselekedtünk! és elmentünk a sógoráéhoz egy kis pálinkapusztító hadműveletre. annak persze hatalmas showder klub szerű beszélgetés, hatalmas nevetésekkel, és aranyköpésekkel, hogy n, mint fasz, és kétszeres véradó. :D
vasárnap pedig ezeknek a bolondoknak (iván, józsef, bence) az az ötlete támadt, hogy milyen jó lenne szétszedni egy hűtőszekrényt és szánkónak használni az ajtaját.
hát sikerült megvalósítani, annyit kell mondjak.
szétnevettem a fejem. a kocsi után kötve száguldoztak, felborultak, szörföztek.
a szánkózás pedig.. hát rájöttem arra is, hogy nem az erősségem, ugyanis sikerült három méter után felborulnom :))
ma mátéval meg a többi butával elmentünk hócsatázni. másszóval a régi ganggel, a nagyhangúakkal. hát, mit ne mondjak. hozzászoktam a manapság viselt két nagy pulcsihoz, a három nacihoz és a kesztyűhadakhoz, meg ahhoz hogy kismillió tonna hó áramlik rám, a ruhámba, mindenfelé.
most sem volt ez másképp. árokba csúszások, birkózások, koppanások, majdnem lábtörések, nevetések.

iskola után átvágtunk kecskés kisasszonnyal a parkba, átköltöttük a good feeling-et, verekedtünk, szokás szerint, szórtuk egymásra a havat, én pedig megcsodáltam a hópihék apró kis részleteit. gyorsan eltelt a napocska. de nem volt unalmas. abban a tudatban telt el, hogy holnap megyek szolnokra, a drága fogszabályzó nénihez és meg kell szabadulnom két kis drágámtól.
borzasztó lesz.
nagyon-nagyon.
majd gondoljatok rám 10 óra körül.


és itt egy pár kattintás a szombatról
nem tudok fotózni, és nem is az a célom, hogy művészek nyomdokaiba lépjek :) mindössze pillanatokat örökítek meg ritkán, magamnak, néha visszanézegetni :)







a kajám, miután hazaérkeztem...
TASTEgasm!

és a ma esti, nyam!




5 megjegyzés:

  1. egész szép kis pillanatok lettek, mit ne mondjak! :)
    ez a hűtőajtós szánkó állatira nagy őrültség! :D hatalmasat nevettem.. :DD :$
    és óó, gondolok rád! ♥
    én megsirattam a kicsikéket, és elkértem őket. aztán meg anya véletlen kidobta egy takarítás alkalmával a kis csöppségeket.. :(

    VálaszTörlés
  2. én is gondoltam rád! sok szerencsét :)♥

    VálaszTörlés
  3. köszönöm szépen ♥
    borzalmas volt :( még mindig le van zsibbadva a fogam, hátul meg fájnak a nagyok, fáradt is vagyok, de szerencsére kedvesek voltak :)
    én is elhoztam őket, nagy trauma volt :( de én szerintem rájuk sem nézek, rondák már úgy, hogy nincsenek a számban :D
    de neked jó, te már túl vagy mindenen :D

    (igen, amúgy idiótákkal vagyok körülvéve, de nélkülük unalmas lenne az élet:D)

    VálaszTörlés
  4. sajnálom, hogy borzalmas nagy traumaként élted meg :( hidd el, jobb lesz így majd.. :) 2-3 hónap múlva már a helyüket sem fogod látni a szádban! ami elég durva.. :o az enyémeket május 12-én kapták ki és július végére már hűlt helyüket sem találtam a számban o.O
    ha lennének fényképem, hogy is alakultam hónapról hónapra, olyan szívesen elküldeném őket bátorításként! (igen, elhatároztam, h hónapról hónapra fotózom majd a számat (xD), hogy a későbbiekben nyomon tudjam követni a fejlődést és visszanézhessem amolyan before-after képekként, de ez elmaradt, az első képet is letöröltem..)
    már csak a végeredményről van egy-kettő-három... megannyi fénykép. imádok így mosolyogni :))
    és imádni fogod te is, nagylány! csak kitartás! ♥

    VálaszTörlés
  5. hát remélem, hogy igen :DD köszönöm a sok bátorítást, nagyon aranyos vagy <3

    VálaszTörlés